Bevezető

Nem is olyan régen idehaza még az volt az LG telefonról az általános vélemény, hogy az LG gyártson inkább turmixgépet, vagy mikrót. A marketinget és a formatervezői részleget dicséri, hogy ez a vélekedés már abszolút a múlté, hiszen a csoki-éra alapvetően megváltoztatta az LG mobilokról alkotott képet. Az eredetileg feketébe csomagolt érintőgombos készülékek szériája megalapozta a gyártó hírnevét Európában is, és bár ez a vonal sem lesz egyhamar a múlté, az LG pontosan tudja, hogy meg kell lovagolni a divathullámot, úgyhogy előálltak egy újabb dobással.

Ez pedig a Shine. A név ragyogást jelent, amely igen kifejező egy olyan modell esetében, amit folyamatosan törölgetni kell azért, hogy ezüstös csillogását makulátlanul megőrizze. Iszonyatosan szép telefon, mindenkinek tetszett, mindenki elkunyerálta, osztatlan sikert aratott a forma. Az XXL GSM tulajdonosa teljesen váratlanul nyújtotta át a dobozt, amelyben a szépség lapult, alig vártam már, hogy megfosszam a gondos fóliázástól, s így gyönyörködjem makulátlan ragyogásában.

A mobilok azonban még mindig elsősorban arra valóak, hogy telefonáljunk a segítségükkel, üzeneteket küldözgessünk, esetleg használjuk a naptárat és az ébresztőórát, lelkesebb júzerek a zenelejátszót és a kamerát is gyakran piszkálják. A Shine viszont ebből a szempontból már nem biztos, hogy megfelel a magas elvárásoknak, a tesztből ki fog derülni, hogy miért.

Külső

A dobozban a telefonon kívül egy sztereó headset, egy USB kábel és egy törlő alkalmatosság található, amelyet hozzá is lehet kötni a készülékhez. Van is létjogosultsága, Barcelonában egy hostess csak azon dolgozott az LG standján, hogy folyamatosan törölgette a látogatók által összetapicskolt Shine modelleket.

A készülék fémből készült, ez már a súlyán is érződik. Minden porcikája ezüstösen csillog (oh, bocsánat: ragyog), összecsukott állapotban talán a legattraktívabb: a hatalmasnak látszó kijelző tükörré változik, alatta pedig egy kidudorodó csík látható, amely első pillantásra a szétcsúsztatást segítő pöcöknek tűnik, holott nem az. Ez a henger az LG Shine elsődleges kezelőszerve.

Úgy kell elképzelni, hogy a középső rész görgetős, ezzel tudunk vertikálisan közlekedni a menüben, de be is lehet nyomni, hogy az OK funkciót indukáljuk. A henger két széle szintén befelé nyomható, ezekkel tudunk jobbra-balra haladni. Hát, elég idétlen megoldás, hogy a navigáláshoz két totál különböző mozdulatsort kell megtenni, ráadásul a görgős rész kicsit még hülye is. Nagy sebességgel nem tudunk vele fel-le haladni, mert azt ignorálja a rendszer, ha pedig csak egy picit forgatjuk meg, akkor hullára nem történik semmi.

A navigációt segíti, hogy a henger két széle mellett van még egy-egy funkciógomb, amelyek érintősnek tűnnek, de szerencsére nem azok. Ha bejövő hívás jön és nem vesszük fel, arról semmi nem tájékoztat addig, amíg szét nem csúsztatjuk a fedlapot, úgyhogy ideje ezt megtenni, és wow. Irdatlan jó a mechanika, fém csúszik fémen, ezt hallani, igen határozott rásegítéssel, a végpontoknál szinte csattan. Minőségi összeszerelés felsőfokon.

Az előbukkanó billentyűk kékes fényben tündökölnek (illetve: ragyognak). Nyomáspontjuk elvileg van, valahol, mélyen, a felső gombsorra (híváskezelő billentyűk és a törlés) kicsit rálóg a fedlap, de ez kevésbé zavaró. A Motorola Z3-hoz hasonlóan itt is marad egy bumszli a telefon alján, de ez sem okoz kényelmetlenséget.

A hátlap is fém, szálcsiszolt alumínium hatása van, nagyon jól néz ki, csak ne érjünk hozzá, mert ez - ha ez egyáltalán elképzelhető - még jobban gyűjti a szennyeződést, aztán lőttek a ragyogásnak. Ha leemeljük, akkor a SIM és a memóriakártya az akku kioperálása nélkül is cserélhető. Előbbivel szórakoztam is egy keveset, ha kikapom a helyéről, akkor kell a szoftvernek 5-6 másodperc, mire rájön, hogy hohó, ha nincs SIM, akkor hálózat sincs, és elkezd rinyálni a lapkáért. Ha visszahelyezem, arra nagy ívben tesz, csak akkor hajlandó újra észrevenni a kártyát, ha történik egy újraindítás.

A telefon bal oldalán semmi nincs, úgyhogy sikeresen telezsúfolták a másikat. Legfelül az adatcsatlakozó kapott helyet, alattuk vannak a hangerőt szabályozó billentyűk, lentebb pedig az MP3 lejátszó és a fényképezőgép gyorsgombja lelhető meg. Az összeszerelési minőség egyszerűen hibátlan.

Kijelző, alapfunkciók

A kijelzőt nem érheti panasz, hiszen 240x320 pixeles, 262 ezer színnel dolgozik, fényes, szinte, hm, hogyan is mondjam, ragyog? Illetve akkor ragyogna igazán, ha a gyári, fekete háttérrel rendelkező színséma variálható lenne, de sajnos nem. Az összes teljesítmény, amit ki lehet préselni ezen a téren, hogy a kilenc ikonból álló főmenü listásra cseréhető. Ide viszont felírunk egy jókora pirospontot: a kilenc menüpont pont elfér a képernyőn, nem kell görgetni fel-le. Az egész menürendszer a számgombokkal is kezelhető.

Ha eltekintünk a színséma cserélhetetlenségétől, akkor elmondható, hogy egyebek tekintetében a testreszabhatóság korrekt is lehetne, de a navigációs készség négy irányához fix funkciók kerültek hozzárendelésre. Viszont felesleges fícsör gyanánt négyféle tárcsázási képernyő közül választhatunk, amelyek ötletesek, de lecserélném ezt a lehetőséget valami hasznosabbra szívesen. A betűméret sem állítható, de a fényerő öt lépésben módosítható.

A telefonkönyv egyszerűen kezelhető. Egy névhez több szám, egy e-mail cím, egy webcím, kép és csengőhang tartozhat. A bejegyzések maximális száma 1000, a listázás során egyszerre is láthatjuk a SIM és a belső memória tartalmát. Az üzenetkezelés nem hoz forradalmi újdonságokat. Az SMS (maximum 300db) mellett 300KB-os mérethatárral dolgozik az MMS szerkesztő és az e-mail kliens is, amely megküzd az ismert csatolmányokkal és a hitelesített SMTP szerverekkel. Remélhetőleg egy esetleges későbbi szoftververzió orvosalja majd azt a teljesen egyedi sajátosságot, hoy a 9-es gomb megnyomása esetén a w,x,y betűk után jön a 9-es, és csak ezek után a z.

De ez még nem minden, érdemes elindítani a világórát, amely atom jól néz ki, forgó földgömb, a kontintensekre pedig lehet zoomolni, hogy aztán kiválaszthassuk a várost. Európa Kabullal kezdődik, majd London után nagyjából Berlin magasságában egy Los Angeles kiírásba botlik a felhasználó, de Ottawa, vagy Panama is két kattintásra van innen - még mindig Európában. Átugrottam az USA-ba, ahol Chicago helyén Pekinget találtam, amely a mostani kínai gazdaságot tekintve szép vízió. A jelek szerint a Shine le akarja igázni a teljes világot, a sorrend pedig Koreából nézve totálisan tökmindegy. Afrikában csak Helsinki van, a nagy rivális Nokiát ide száműzné a koreai vezérkar. Ha visszaállítom a nyelvet angolra, akkor minden a helyére kerül, úgyhogy a jelek szerint a magyar fordító földrajzi ismeretei voltak - finoman szólva - hiányosak.

A naptárba egyféle bejegyzést lehet felvenni, de az ismétlődhet is. Heti nézet nincs, a felvett eseményeknek az a nevük, hogy "ütemezés". Összesen 100 bejegyzés készülhet. A számológép viszont tudományos műveletekre is képes. Van még egy pici jegyzetfüzet, valamint egy stopper.

Multimédia

A hátlapon levő kamera két megapixeles, ráadásul autofókusszal is rendelkezik. A makró mód nagyon komoly, mert csak akkor érdemes választani, ha valóban szinte hozzáérünk a témához, nagyjából egy centiről is lehet éles képeket készíteni. Fotózás közben horizontálisan kell tartani a Shine-t, szerencsére nem kell szétnyitva lennie, így ez nem okoz problémát. A kereső gyors, az exponálás is viszonylag sebesen megtörténik. Van vaku, önkioldó, sorozatfelvétel, néhány effekt, a videó viszont szót sem érdemel, mert csak 176x144 pixelben működik. Tesztképek alant.

A multimédia másik szegmense a zenelejátszó, amely dedikált gombot kapott. Az L600v-ben megoldották, itt is: fut a hátérben is, ha elindítás után újra rátehénkedünk az MP3 gombra. Hangzásképek vannak dögivel, lehet válogatni, bár egyik sem módosítható egyénileg. A lejátszó grafikus megvalósításának egyik szépsége, hogy valódi spectrum analyser látható a képernyőn, akinek nem tetszik, választhat kamu verziót is, bár nem értem, hogy minek.

A hangképzés egyébként erőssége a készüléknek, nem csak a csengőhangok, de az utólag rátöltött MP3 dallamok is szépen szólalnak meg. A füles közepes, viszont van két fontos tulajdonsága. Egyrészt fehér (ez végülis nem olyan fontos), másrészt viszont a Walkman telefonokhoz hasonlóan két részből áll, a távirányítóig evidens a helyzet, onnantól viszont a saját headsetünket is használhatjuk, mert szabványos jack csatlakozó van rajta. Így már egész korrekt teljesítményre képes a Shine, csak azt a háttérben futás kárt volt elba... elbaltázni.

A készülékben vannak profilok. A telefon tud egyszerre rezegni és csörögni, a vibra viszonylag erős, bár kicsit hangosan búg, de ez legyen a legkevesebb. Az egész eszköz nagyon csingilingi, különbözőképpen szólal meg még a menürendszerben kóvályogva is a haladás irányával összhangban és egyből magunkra vonhatjuk a figyelmet a fedlap nyitogatásával is, hiszen ehhez is tartozik hangeffekt. A beszélgetési hangerő és minőség kifogástalan volt, a kihangosítás egy csöppet torz. Ezt ellensúlyozza, hogy a diktafon működik ebben az esetben is, pedig az ilyesmit Koreában hajlamosak elfelejteni.

Gyárilag két játék van a telefonban, a Bubble Soccer és a Fishing Mania. Előbbi egy focis tetris, vagy mifene, a másikban horgászni kell, de a lényeget nem vettem le, úgyhogy nem jött össze a vacsorára való. Természetesen a készülék 45 megabájtos belső memóriájába bátran töltögethetünk még ezt-azt.

Adatátvitel, akkumulátor

Nem szóljuk le a Shine-t amiatt, hogy a KE970-ben nincs 3G, hiszen van egy testvére, amely csont ugyanígy néz ki, csak KU970 a neve és az már képes ilyesmire, sőt ott HSDPA is van. Itt most csak GPRS és EDGE áll a rendelkezésünkre a böngészéshez. A testvérmodellben sztereó Bluetooth is van, szegény kisöcsi csak egy sima 1.2-es kékfogat tud felmutatni. Ráadásul elég lassan kapcsolódott össze a PC-mmel, az átviteli sebesség 35 KB/s körül alakult.

A hátlap alatti akkumulátor valószínűleg többet fogja bírni, mint nálam, mert a Shine-t folyamatosan macerálta mindenki, így merült is nagy tempóban. Most két napnyi szuflát sikerült belőle kipréselni, de nincs kizárva, hogy az átlagos júzer 3-4 napig is megoldhatja az életét töltő nélkül.

Összegzés. Nagyon szép, egy formatervezési műremek. Színházban (a szünetben!!!), tárgyaláson, étteremben diszkréten illik elővenni, mégis mindenki ki fogja szúrni. Hihetetlenül jó minőségű a készülékház, ám a belbecs ehhez egyszerűen nem tud felnőni. A sok szoftveres bug valószínűleg az első széria átka, de a kezelőszervet sajnos "túldizájnolták". Persze mindent meg lehet szokni, egy-két félrenyomással pedig együtt lehet élni, ha cserébe van egy tényleg igen villantós (khm-khm: ragyogó) készülékünk. Akinek ez számít, vegye bátran.