Kamerarendszer, zene

Ma már egy középkategóriás hardver is bőven elegendő a felhasználók nagy többségének, a kamera miatt azonban egyértelműen érdemes lehet csúcsmobilt választani. Az LG a mezőny erős tagjai közt szerepelt, és bár most sem érezhetünk visszaesést, az optikai zoom még mindig hiányzik, az egykor 135 fokos, extra széles látószög pedig apró lépésenként 107 fokig zsugorodott, ami már komoly különbséget jelent. A szoftverbe integrálták a korábban említett Google Lens funkciót, illetve AI is van, ami élőben kiírja, hogy milyen témákat ismer fel, és ennek megfelelően tesz különböző beállítási sémákat és színmódokat a képre. Van HDR, részletes manuális mód (záridő, expozíció, fókusz és érzékenység) DNG RAW-mentéssel, illetve opció a hangvezérelt fotózás és az időzítés.

[+]

A fő kamera 16 megapixeles, 1/3,1"-os szenzort kapott, ami 1 mikronos pixeleket jelent, látószöge 71 fokos, nem maradt el az optikai képstabilizátor, ami ráadásul egy elektronikus megoldással is ki van egészítve. A villámgyors fókuszálásért PD + lézer felel, ezzel egy pillanat erejéig sem volt gond, ahogy a szimpla, de az elődnél semlegesebb fényű vakura sem panaszkodhatunk. A nagylátónál továbbra sincs autofókusz és hardveres stabilizálás, f/1,9-es rekeszértékkel, és a főkamerával megegyező 16 megapixeles felbontással dolgozik.

[+]

Könnyen, gyorsan és megbízhatóan készültek a fotók a G7 ThinQ használata közben, az alul-felül látható végeredmények pedig értelemszerűen a főkamerával készültek. Az f/1,6-os optika éjszaka sem vérzik el, ha részletességről vagy dinamikáról van szó, viszont az látható, hogy puha a lencserajzolata, nem annyira tökéletes a vonalélesség, mint egy-két konkurensnél, és a zajmentesítő algoritmus is erősen dolgozik.

A fehéregyensúly automata módban nappal tökéletes, éjszaka gyakran sárgás. Ha használjuk az AI vagy a Graphy sémáit, akkor inkább színgazdag, mintsem valósághű eredményre kell számítani. Van kromatikus aberráció, de durvának semmiképp nem lehet nevezni, és a lencse széleinél lévő torzítás is teljesen elfogadható. A HDR szerepe a korábbiaknál kisebb, amit értékelhetünk pozitívan, hiszen már eredetileg is jó a dinamika. Nagyon közelre történő fókuszálásnál sem esik kétségbe, de bokeh effektet csak portré módban, minimum 40 centis távolságról csinál.

Az extra nagy látószög itt már láthatóan nem annyira extra nagy, mint korábban volt, és ahogy tűnik kevésbé torznak a végeredmény kis távolság esetén, úgy kopik a különlegessége is a képeknek. Önálló kameraként még mindig nagyon képlékeny, kevés részletet mutató végeredményt ad, viszont a fotók hangulata és dinamikája még mindig jó, ha adottak a nappali körülmények. Éjszaka jóval kevésbé érdemes elővenni, egy-két kivétellel csak nagyon zajos és kiégett fotók fognak születni.

[+]

A portrék természetesen a főkamerával készültek: a kivágás minősége meglepően pontos, AliceWake kollegina esetén a hajnál és a napszemüvegnél látni némi hibát, nálam a póló széle zavarta meg kicsit a rendszert, de összességében jó az effekt, csak egy picit lehetne belőle több: élesebben érzékeltetett, esetleg állítható mélységgel, cserélhető háttérrel vagy virtuális megvilágítással hódítanak a téma legnagyobbjai, és a különálló, nagyobb gyújtótávolságú portrékamerás mobilokkal a G7 ThinQ arcképei értelemszerűen nem tudnak versenyezni. A szelfik 8 megapixelesek, az f/1,9-es optikájú rendszer az erős középmezőnybe emeli a végeredményeket.

Videózásnál legfeljebb 4K UHD felbontást állíthatunk be 30 fps sebességgel, de Full HD-ben opció lehet a 60 fps is, 720p-ben pedig 120 vagy 240 fps is rögzíthető. A nyolcszoros lassítás elsőre nem hangzik félelmetesen soknak, viszont akár percekig is vehetünk fel így és hang is rögzül hozzá, ami kimondottan praktikus. Van lehetőség magas bitráta, illetve Hi-Fi hang beállítására – összességében kiváló minőségű is a hang – és HDR10 fájlként is tudja menteni a videókat a rendszer.

Változtathatjuk, hogy melyik kamerával dolgozzon a rendszer, a 71 fokos, 4:3-as rendszer jó minőségű, de 16:9-ben nagyon kis területet fed le, a nagy látószögtől pedig már az állóképek alapján sem várhatunk csodákat. Full HD-ben lehet előhozni a lenti tesztvideón látható pontra nagyítás funkciót. 4K-ban nem dolgozik az elektronikus képstabilizálás, látni is némi hullámzást, 1080p-ben viszont jóval összeszedettebb a kép. Videók visszanézése szempontjából minden rendben van, természetesen a 4K-t gyönyörűen viszi a hardver, és a Widevine DRM L1-támogatásnak köszönhetően streameket is tudunk nézni nagy felbontásban.

Zenei téren nagyon elégedettek lehetünk a termékkel. Az alul lévő hangszóró ugyan mono, de rendkívül élénk és erőteljes, játékra és filmezésre kifejezetten alkalmas, de a határait ismerve akár zenét is hallgathatunk vele, a sztereó rendszereknél kevesebb részletességet és térélményt kapunk, viszont hangerőben nem fog elmaradni és a torzítása sem drámai. Igény szerint akár a vakuját is tudja villogtatni az ütemre, ez persze a többségnél egyszer használatos funkció lesz.

[+]

A fülhallgatón keresztül érkező hangélmény viszont minden kétséget kizáróan és egyértelműen pazar. A 32-bites Quad DAC ugyanaz az ESS Sabre ES9218P, mint a V30-ak esetén. A megfelelő hangkeltővel és minőségi zenékkel egészen lenyűgöző, az olcsóbb kategóriájú célhardvereket megregulázó hangélmény járhat telefonos szinten, értelmet nyer a részletesség és a térérzet kifejezés, energikus, élénk, de valósághű az alapértelmezett beállítás, a digitális filterekkel és hangszín-sémákkal pedig tetszés szerint lehet alakítani a megszólalás módját.

[+]

Mindehhez jár egy korrekt in-ear fülhallgató is egy pár extra, kisebb szilikonillesztékkel. A korábbi B&O márkajelzés itt nem figyelhető meg, ezzel párhuzamosan egy kategóriával olcsóbb hangkeltőt is kapunk, mint a V-széria csúcsmodelljeihez, az élmény mindenesetre hasonlítható a néhányezres, bolti in-ear fülhallgatók szintjéhez, ami már önmagában egy eredmény. Nem maradt ki az FM-rádió sem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!