Kamera, második forduló
Mindig árulkodóak a DNG RAW fájlból feldolgozott képek (a lentiek az AZ Camerával készültek), mert palástolás nélkül megmutatják, mit juttat a szenzor a rendszer felé, utófeldolgozás előtt – 21 megapixelen az Ektra elképesztően részletgazdag, de színhibás képeket. A vonalélesség tényleg parádés, csak a széleknél elmosottabb a helyzet, ott viszont határozottan hűvösebb a színegyensúly, kromatikus aberráció nyomaival, míg középen sárgásabb a helyzet, mint azt ez az érintetlen DNG fájl is mutatja. Nem tudom, hogy a szenzor oldalán van-e a baki, mindenesetre nem kis munka volt a részemről legalább megközelíteni a természetes színeket, és tulajdonképpen mindennek forrása okozhatja az automatika és a JPG fotók fehéregyensúly gondjait. A harmadik féltől származó szoftverek egyébként hajlamosak a leállásra, plusz egyik sem használja kétlépcsős exponáló billentyűt fókuszálásra, a képet ellőni sem mindegyikkel lehet.
A kamerás konklúzió az, hogy hiába nagy név a Kodak, mobilfotózásban sok év keserves munkája áll egy Huawei, LG, Samsung, HTC, Apple vagy Sony mögött, és sok esetben még náluk is zavaros a képlet, csak nem annyira, mint Kodakéknál elsőre. Nem arról van szó, hogy ne lehetne galériákat megtölteni az elkészült képekkel, ám soktucatnyi közül kellett az előző oldalon szereplő, legjobban sikerülteket kiválasztani, és azokra is ráférne még a színkorrekció. Pont ebben, azaz hatékonyságban nem hibázhatott volna az Ektra, ha már kameramobilként hirdeti magát. Így viszont, jelen gondokkal és szoftversebességgel, plusz egy baromi erős piaccal óva intenék bárkit, hogy ezt a ketyerét válassza a következő évek momentumainak megörökítésére.
Nem része a főkamerának, hanem külön ikon indítja a Super 8 nevű videofelvételi és mindenféle filmes effektekkel operáló szoftvert. A retró kinézetű felületen apró kereső, vakubillenő, videó/fényképváltó, exponáló, sötétkamra (stúdió) és képminőség váltó gombok vannak. Nyolc séma szimulál klasszikus filmtekercses tónusokat: Ektachrome 100D, Plus X B&W reversal film, Tri X B&W reversal film, Daylight 30, Kodachrome 40, Ektachrome 160 type A, Kodachrome II type A és Ektachrome 64T közül lehet válogatni.
Működik a fényképezés és a fotózás a Super 8-ból, de lehet importálni is a galériából. A fenti filmes tónusok csak sémák, további finomhangolásra is van lehetőség: állítható a karcok és a szemcsék mértéke, a tompítás, a vibrálás és hasonló apróságok. Ha a felhasználó végzett az effektek hozzáadásával, már csak a renderelés van hátra, ami egy 10 másodperces, 1080p-s klip esetében is egy percet igényelt, úgyhogy az útifilmet nem feltétlenül a telefonon érdemes megvágni. Íme, egy példa, Clearchrome 30 tekercs és pár látványelem bevetésével.
A Snap galéria a hagyományos, alapvető képszerkesztési módok mellett a Snapseed teljes palettáját és széles effektlistáját felkínálja. Van egy pofás nyomtatószolgáltatás: a Printsbe tetszőleges számú, helyi vagy online fiókban tárolt képet be lehet hívni, majd a nyomtatási méretet és egyebeket kiválasztani. Az alapadatok megadása és fizetés után pedig útnak indul a Kodak és partnerei által kinyomtatott album. A gond az imént ecsetelt alkalmazásokkal szintén a sebesség: a Super 8 és a Prints is lassan tölt be, lomhán vált menüpontok között és csigatempóval importál a galériából.
A Play Zene a WMA formátumon kívül minden általam próbált kódolást meghajtott, a számokat listák, előadók, albumok vagy dalok szerint rendezte. Alapvető hangszínszabályzó jár, FM-rádió viszont nincs. Videolejátszóként a galéria funkcionál, megbirkózva a 4K felbontással, a HEVC, a DivX és az Xvid codekekkel – a feliratok és az AC3 hang lejátszásához alternatív szoftver kell.
A fülesre tiszta hang megy sztereó áthallás vagy komolyabb háttérzaj nélkül, a csúcskategóriához viszonyítva térben és részletességben említhető némi hiány. A monó hangszóró a markolat hátlap felőli hajlatában, az apró lukak tetejéről szól, méghozzá elég erélyesen, ellenben tompán, visszhangosan és a maximum felé zörejesen, érdemes mindjárt lejjebb szabályozni. A bejövő hívásokat mindenképpen meghallani, a minőség viszont semmiképpen sem lépi át a középszerűség nagy, sárga elválasztósávját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!