Külső, kijelző

A P-sorozat évek óta tartja a Huawei zászlóshajóinak fő karakterisztikáját, kisebb-nagyobb dizájn- és anyaghasználatot érintő változások persze történtek. Eltűnt tavaly az aszimmetrikus alsó káva, és fémre cserélődött a hátlap, idén pedig biometrikus azonosító is helyet foglalt magának ezen az oldalon, elölről ugyanakkor továbbra is könnyen azonosítható a széria a szögletesebb, de azért lekerekített sarkairól és az alsó márkalogóról. Mindez azt is jelenti, hogy a kezelőgombok maradtak virtuálisak, és emiatt a kecses (144 gramm, 6,95 milliméter), keskeny (70,9 milliméter), és egy kézzel még kényelmesen kezelhető mobil picit magasabb lett az ideálisnál (145 milliméter). Vagy az alsó-felső kávából lehetett volna 2-2 millimétert faragni vagy a virtuális gombokat az 5,2 hüvelykes IPS kijelzőről alulra száműzni, hogy az előlapi hasznos képernyőarány előnyösebb legyen.

A P9 igencsak mutatós lett, és az összeszerelés is hibátlan [+]

Ez az egyetlen kifogásunk, az összeszerelés ugyanis kifogástalan: a unibody alumínium ház mindenhol lekerekített és tökéletesen illeszkedik a széleinél ívesre vett védőüveghez (típusát a gyártó nem pontosítja), és műanyaggal is csak egy alsó és egy keskeny felső csík formájában találkozni. Mindez esztétikai terminusokra fordítva azt jelenti, hogy a szimmetrikus formavilágú P9 gyönyörű, elegáns és ízléses, legyen szó a nálunk járt titánszürke, valamelyik arany, esetleg az ezüst változatról. Felülre a fénymérő, a közelségérzékelő, a 8 megapixeles kamera és a beszélgetési hangszóróba rejtett értesítési LED került. Bár vaku nincs ezen az oldalon, a képernyő képes exponáláskor felvillanni.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A Full HD-s IPS panel jó fényerejű és könnyen kalibrálható [+]

A Huawei maradt az 5,2 hüvelykes képátlónál és az 1080 x 1920 pixeles felbontásnál, azaz most sem ült fel a QHD-s hullámvasútra, ami az erőforrások szempontjából mindenképpen jó hír, a szemnek pedig bőven elegendő a 424 ppi-s képpontsűrűség, egyelőre úgysincs a gyártónak VR-szemüvege (és hopp, pár nappal a teszt megjelenése után a Huawei máris rám cáfolt - Bone123). A maximális fényerő kiemelkedően magas, így napfény alatt is látni nagyjából mindent, a kontrasztarány és a színek rendben vannak, és bár a kalibráció kissé kékes, kézzel gyorsan lehet korrigálni, illetve kontrasztokon és a telítettségen állítani. Kitűnőek a betekintési szögek is, a minimális fényerő viszont lehetne jóval alacsonyabb, éjszaka nem kényelmes a böngészés.

A multimédiás hangszóró alul kapott helyet [+]

Az érintési érzékenység gyors és pontos, akad viszont pár annyira parányi kezelőgomb a felületen, hogy a felhasználónak is precíznek kell lennie, a fényerőcsúszka pöttyét például különösen nehéz megragadni, és ha odakint kap észbe az ember, hogy túl sötét a képernyő, gépészkedhet rendesen, hogy eltalálja. (Tipp, bökj rá a jobb szélen az automatikus fényerőgombra!) Bár a P9 panelja nem nyomásérzékeny, képes az ujj- és az ujjpercmozdulatokat megkülönböztetni, az utóbbihoz például kamera gyorsindító mozdulat rendelhető (C betű rajzolása). A valóban nyomásérzékelős Press Touch a P9 Plus privilégiuma.

A P9 minden oldalról lekerekített, ezért kényelmes a kezelése [+]

A tökéletes kézkomfortot a széleinél lecsiszolt oldalkeret biztosítja. A bal oldal elég szellős: felül lehet előhúzni a SIM-tálcát, ami a tesztkészülék esetében egy nanoSIM és egy microSD foglalatot rejtett, de létezik dualSIM-es P9 is. Jobb oldalt tapintható ki a kényelmes magasságban elhelyezett hangerőszabályzó és a recézett bekapcsoló, működtetésük könnyű. Alulra megy az immáron Type-C (1.0) szabványú microUSB kábel (2.0-s sebességgel) és a 3,5 milliméteres füles; ugyanitt egy mikrofon (balra) és a mono hangszóró kapott helyet (jobbra) – ha már ennyi hely van a kijelző alatt és felett, akár a sztereó előlapi megoldás is beleférhetett volna. Felül csak egy mikrofon található, a P9 Plusnál felfedezhető infraport itt ugyanis hiányzik.

A dupla hátlapi kamerarendszer alá ujjlenyomat-olvasó került [+]

Nem úgy az ujjlenyomat-olvasó a hátlapról, amely villámgyors, mint mindig, és pont kézre esik – talán a Huawei csinálja a dolgot a legjobban. Ám nem ez, és nem is az alsó márka- és minősítő feliratok vonzzák ezen az oldalon a tekintetet, hanem a felső, a Nexus 6P-hez hasonlóan széles üveglappal védett kamerarendszer, amely elsőre és másodikra is roppant ígéretesnek tűnik. Akad itt ugyanis két f/2,2-es rekeszértékű, 27 milliméteres (35 mm ekv.), a Leicával közösen megalkotott Summarit lencse, lézeres autofókusz (amely a hibrid élesítés része), illetve kéttonusú ledes villanó. Amit a szem nem lát, azt én elmondom: a dupla lencserendszer miatt az optikai képstabilizálás sajnos kimaradt, pedig a P8 ügyesen szűrte ki a kézremegéseket a hosszú záridejű fotóknál. Cserében igazán különleges módokat kap a felhasználó, ám ezekről majd később. A küllemet akár annyival is letudhattam volna, hogy a P9 már megint jól néz ki, ismét kényelmes fogni, és ezúttal is makulátlanul lett összerakva, még ha a por- és vízálló védelem nem a specifikáció része. Ám jól esett mindezt részletezni, ilyen ugyanis egy igazi prémiumkategóriás telefon.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!