Kamerák
A Huawei bemutatóján különös hangsúlyt fektettek a kamerákra. Már az előlapi modul sem kutya, 8 megapixeles szenzor és számos mód tartozik hozzá (arcszépítő, „szelfipanoráma”, tükör, vízjelek, előlapi videó és time-lapse, íme egy önfotó), de az igazi ütőkártya a hátlapi, 13 megapixeles modul, az ugyanis különleges szenzort, nagy fényerejű és látószögű, F/2-es lencsét, hatékony, 1,2 fokos dőlésszöget kompenzáló optikai képstabilizátort és kéttónusú ledes villanópárt kapott. Mindezt egy dedikált, a Huawei szerint DSLR-szintű ISP, vagyis képfeldolgozó processzor segíti az Altec részéről fejlett jelenetfelismerő, zajcsökkentő és képsorozat feldolgozó algoritmusokkal.
A ma elterjedt mobilos kameraszenzorok „színvakok”, ezért a szenzorpixelek fölé egy-egy színszűrő kerül, amelyek csak bizonyos hullámhosszú fényt engednek át. A hagyományos Bayer-réteg szerint négy pixel fölé egy piros, két zöld és egy kék színszűrő kerül (RGB), az RGBW elrendezés viszont a második zöld helyére egy „fehér”, vagyis átlátszó szűrőt helyez, ami jóval több fényt enged át a diódára. Ezzel a gyártó szerint 32%-kal világosabb nagy dinamikájú és 78%-kal világosabb esti képek készíthetők az RGB-szűrőhöz képest.
A kameraszoftver, amely lezárt képernyőről a hangerő le gomb kétszeri megnyomásával pillanatok alatt elindítható, jól felszerelt, bár igencsak hasonlít egy riváliséra. Az élőképen nem csak a fókusz, az élesítés után le-fel ujjmozdulattal az expozíció is állatható, avagy ha a kívánt pontot hosszan megérintjük, kijelölhetjük a fénymérés pontját is. A fókusztalálat egyébként átlag feletti sebességű, és szerencsére este is megbízható. Az élőkép egyik szélén az exponáló érhető el, két oldalán a galériával, illetve az effektekkel. Ugyanitt lehet az alapvető módokat függőleges csúsztatással kiválasztani (videó, arcszépítő, fénnyel festés és time-lapse). Ezeken belül további módok az átellenes oldalon választhatók ki, a fénykép alatt a HDR, az éjszakai, a képsorozat, a legjobb kép, a panoráma, a hangjegyzet és az utólagos fókusz. Kicsit lejjebb állítható a vaku és kapcsolható be az előlapi kamera. A további beállítások között az időzítő, a fehéregyensúly, az érzékenység, a fókuszmódok, a felbontások és a szoftveres finomhagolások állíthatók (expozíció, telítettség, kontraszt és fényerő). Opció akad még a szoftveres és az optikai képstabilizátor kikapcsolása.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az elkészült fotók átlag feletti vonalélességről tanúskodnak. A részletekre ráközelítve kiszúrható egész komoly zajmentesítés, de legalább nem jellemző az utólagos élesítés ennek kompenzálására, természetes részletgazdagságot szülve. A fehéregyensúly megbízható, a dinamikatartomány pedig jó. Ezek kombinációja és az intelligens jelenetfelismerés jó alap remek nappali fotók lövéséhez. A képek gyorsan készülnek és a HDR is jó munkát végez – olyannyira, hogy néha mintha témától függően kérdezés nélkül bekapcsolna. Makróvonalon is erős a P8: közelképet 4-5 centimétertől lehet lőni, és bőven találni finom részletet, miközben a háttér kellemesen elmosódik.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Esti és sötét körülmények között ígérte a legtöbb előrelépést a Huawei, és a P8 remekel a nehezebb fényviszonyok között. A fehéregyensúly és a fókusz ilyenkor is javarészt pontos, legyen szó akár igazán sötét fényviszonyokról, és számos rögzítési mód akad az erős fényű ledes villanópár bevetésén túl. Az automatika normál módban egy képet lő, általában 1/6 másodperces záridőkorláttal, akár 1600-as érzékenységgel. Koromsötétben ez magas képzajjal, ám rengeteg sötét részlet előcsalásával jár, ISO1000 alatt pedig már jól bánik a rendszer a zajjal, így a szűrés után is elegendő részlet a képeken. Be lehet vetni a HDR-t este is, amivel hatékonyan kiszűrhetők mondjuk az ablakok és lámpafények túl intenzív fényei. Ott van aztán a 8 megapixelben rögzítő éjszakai mód, amellyel automatikusan vagy az érzékenység (ISO100 - 1600) és a záridő megadásával lehet variálni (1/4 - 32 mp) és remek képeket készíteni. Úgy tűnik, hogy a készülék ilyenkor több fotót készít gyors egymásutánban, és ezekből gyúr össze egy, kevésbé zajos darabot, bár erre nem esküdnénk meg. Megemlítést érdemel végezetül a fényfestés mód, amivel éjszakai csillagszórós rajzolat, a csillagok égbolti útja, a járművek fénycsóvája vagy akár egy vízesés vízsugarai rögzíthetők hosszú záridő mellett, íme egy példa. A képstabilizátor remekel: segítésével fél másodperces záridő is megtartható kézből, emellett a jó kép- és hangminőségű Full HD-s felvételeknél is hasznos munkát végez. Az utolsó fénykép koromsötétben, 1,6 másodperces záridővel készült, kézből. A Huawei tehát igen erős kameratelefont tett le az asztalra, és bár a klasszikus kézi beállítások egész sora nem érhető el, elég mód és variálási lehetőség akad, hogy minőségi képek kerüljenek a családi vagy baráti albumba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
