Külső, kijelző, csomagolás

Rég járt nálunk Huawei csúcsmobil, úgyhogy már nagyon vártunk a P50 Prót, ám mielőtt beugranánk a mély vízbe, tudjuk le a kötelezőket. Több évvel a kínai-amerikai csörte után a márka eszközei továbbra sem férnek hozzá a Google Play szolgáltatásokhoz és rengeteg errefelé népszerű apphoz, immár pedig az 5G technológiákhoz sem. Úgyhogy beszédes, hogy az eleve későn startoló telefon Európába csak idén, a Snapdragon 888 4G-s változatával érkezett, pedig a Snapdragon 8 Gen 1 már a piacon, és 100 ezer forint környékén is akad 5G-s ajánlat. A Huawei álláspontja az, hogy világviszonylatban is kitűnő a hazai 4G lefedettség, úgyhogy ez a legtöbb igényt kielégíti ma, és van benne valami. Ám az 5G modem speciel már a P40 Próban megvolt, és 2022-ben egyre jobban áll a hazai, nagyvárosi kiépítés úgy, hogy innentől majd' minden energia erre fordul (és a márka is érdekelt benne, ugye), miközben a 3G lassú kivezetésre kerül. Egy félmilliós csúcstelefonban ráadásul nem csak a mobilchip, hanem az adatkommunikáció is jövőbiztos kell legyen, mert nem fél évre vásárolja az ember, és 2-3 év múlva, saját tulajdonban vagy túladva még fájóbb lesz az 5G modemhiány, ami külföldre utazva amúgy gyakran már most az. Nélküle a P50 Pro tehát olyan szárnyaszegett madár félmillióért, mint egy luxusjármű légkondi vagy fedélzeti rendszer nélkül, a hiánylistára a vásárlóréteg pedig errefelé és Kínában is megadta a választ.

[+]

Ám azzal, hogy a bűnlajstromot egy levegővel letudtuk, mi is felszabadultabban foglalkozhatunk mindennel, ami jó ebben a készülékben, és mégis csak a remek P40 Pro továbbfejlesztéséről van szó, természetesen kamerafókusszal. Oké: a tükörszerű hátlapi kivitel épp kifutóban van a divatból, és kétségtelen, hogy a P50 hátlapja annyira szemfényvesztő, hogy azt néha random járókelő látószerve bánja a napfényt akaratlanul ráirányítva. A telefonnak azonban minden vonása finoman megmunkált és lekerekített a kényelemért, a fém és üveg elemek makulátlan illesztésével, IP68 alapú védelemmel és férfikézben ideális méretekkel, gyakorlatilag zéró képernyőkávával.

[+]

158,8 x 72,8 x 8,5 milliméteren ugyanis épp elérem az előlap minden pontját fogásváltás nélkül – annyi kellemetlenséggel, hogy azért a bal felső sarokhoz már nyújtózkodni kell, és az EMUI 12-vel épp oda száműzték a kapcsolópanelről leváló értesítési függönyt. 195 grammon a Huawei mindenesetre úgy faragott a tömegen, hogy közben 4360 mAh-ra sikerült a telepméretet növelni, az egész jól tapadó készülék így észrevétlenebbül surran a zsebbe, mint bármely Pro Max vagy Ultra a piacon.

A P50 Pro a P40 Pro alatt [+]

Hátul a dupla tárcsás kamerakiosztásé a főszerep, felül 13 megapixeles ultraszéles kamerával, alatta jobbra 50 megapixeles normál egységgel, balra pedig 40 megapixeles monokróm szenzorral, mert visszatért egy régi ismerős. Az alsó kört mikrofon nyitja, jobbra dupla LED villanó következik, balra pedig 64 megapixeles, 3,5x-ös optikai nagyítást kínáló, periszkópos optika. A sziget végül egy tízcsatornás színspektrum szenzort is rejt, a hátlap lejjebb pedig pár kameraadatot a Leica közreműködésével, plusz a mobilgyártó becses nevét, ami a beeső fénytől függően válik olvashatóvá. Jobbra a bekapcsoló és hangerőszabályzó pont hüvelykujjra esik, alul a jack port egykori helyét dupla nanoSIM tálca váltja nano memory opcióval, a Type-C foglalatra a hófehér dobozból pedig efféle kábelt és 66 wattos töltőt dughatunk. Ugyanitt SIM tű, átlátszó tok és némi olvasnivaló is van, és bár vezetékmentes töltőállvány nincs, ilyesmiből akár 50 wattosat is használhatunk.

[+]

Visszatért a sorozatba a hagyományos beszédhangszóró, a felső élen további négy lyukkal sztereó hangzássá bővítve a multimédiás dolgot. Fent továbbá két mikrofon és infraport is van, programozható távirányító funkcióval. A képernyő mögé bújt a fénymérő és a közelségérzékelő, akárcsak a villámgyors optikai ujjlenyomat-olvasó. A kapszulaszerű, 3D-s arcazonosítást végül apróbb, egyke, 13 megapixeles szelfilyuk váltja, ami esztétikusabb és az állapotsávon vékonyít – cserébe az ugyanolyan megbízható feloldás 2D alapon kevésbé biztonságos.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A 6,6”-es és 1228 x 2700 pixeles OLED panelre így több tartalom fér 10 bites színmélységgel, 120 Hz-es adaptív képfrissítéssel, 300 Hz-es érintésérzékeléssel és 1440 Hz-es villogáscsökkentéssel a szemkíméléshez. A képernyő éjszaka kellően elsötétül és akad sötét, illetve olvasómód is, napfény alatt pedig remek fényerő jár, kivételesen jó automatikus szabályozással. Értesítő LED ugyan nincs, szépen testreszabható mindig aktív kijelzőfunkció viszont van.

[+]

Mivel megvannak a tökéletes feketék és a kirobbanó színek, a kalibrációs opciók, a hibátlan gesztusvezérlés és a vétlen érintéseket hatékonyan kiküszöbölő algoritmus, csak abba köthetnek bele páran, hogy a képernyő oldalt jelentősen lekanyarodik, ez pedig újfent kezd kimenni a divatból. Korrekt a rezgőmotor és a rendszerhaptika visszajelzése, a Huawei pedig a képernyőre fóliát is ragasztott, csak ezt a termékképekért lekaptuk róla.

Snapdragon 888 4G, EMUI 12

Az 5 nm-es, villámgyors Snapdragon 888-at jól ismerjük, 4G-s variációjával azonban most futottunk össze először, és bár a Huawei eddig jellemzően saját Kirin chipjeire optimalizálja felületét, Qualcomm hardverrel ugyanolyan tökéletes a sebesség, mintha OnePlust használna az ember. Különféle algoritmusok közbenjárásával a nálunk lévő, másfél éve belakott P40 sem veszített semmit a tempójából, úgyhogy a P50 8 GB LPDDR5 RAM-mal és 256 GB-os UFS 3.1-es tárolóval évekre biztosítja a csúcssebességet, legyen szó nagy képfrissítésű 3D játékról, komolyabb multitaskingról vagy az EMUI Desktop asztali környezet monitorra, tévére vetítéséről.

Más kérdés, hogy a fenti chippel még a ROG Phone 5 is jócskán felmelegedett, és bár a Huawei háza átlag feletti hőmérsékleten megáll komolyabb nyúzás során, azaz pár riválisnál hűvösebben fut, nem tudta a márka levetkőzni a Qualcomm chip efféle mellékhatását. Érdekes amúgy, hogy a Huawei forgalmaz itthon Harmony OS-es órát és táblagépet, a P50 Pro mégis Android 11-en alapuló EMUI 12-t futtat, aminek alighanem marketing oka van. A két rendszer között különben elenyésző a különbség, az eszközökön átívelő HMS ökoszisztéma pedig ugyanolyan profi – erről és a Device+ panelről épp a minap írtunk részletesen.

[+]

Ami a HMS szolgáltatásait illeti, rengeteg a Google-alternatíva, így ott a gyorsan fejlődő Petal Térkép, a Huawei Cloud felhőszolgáltatás és kismillió eszköz saját zene és videószolgáltatást beleértve. Akad továbbá partneri kapcsolat például a Microsofttal, a rendszer pedig nem csak villámgyors és átlátható, szemrevaló animációkkal dolgozik, testreszabható és nem maradnak el a biztonsági hibajavító frissítések. Az előretelepített applista mondjuk elszállt: több tucat eszköz mellett az alábbiakból jó pár lemaradhatott volna: AI Voice, Alkalmazás-asszisztens, Bing kereső, Booking.com, Deezer, GameCenter, Hírek, Könyvek, Link Now, MeeTime, My Huawei, Petal Klip, PhoneClone, Tagközpont, Tárca, Translator, Tippek, Trip.com.

[+]

A mennyiségi elv ugyanis nem tudja palástolni a Google-szolgáltatások hiányát, pedig azok még a legendásan zárt iOS-re is elérhetők. Ez sokrétű probléma: a Google Drive szinkronizálás, a Google Pay mobilfizetés minden támogatott bankkal, illetve sok más esszenciális megoldás kiesett, de a legtöbb Google Play áruházas vásárlásnak is lőttek. Ez jelenthet korábbi vagy épp most érdekes, népszerű játékot, eszközt, szolgáltatást, amihez így semmiképp nem lehet hozzáférni, de általában a nagyfelbontású videó streamingnek is lőttek. Más alkalmazások, mint a Térkép vagy a Fotók telepíthetők, de éppúgy nem működik a szinkronizálás és a bejelentkezés, ahogy a Locus Mapsbe és sok másik nem Google appba sem, amelyik a keresőóriás API-jait használja. Egyszer-egyszer áthidalható a dolog: az Asphalt 9-be Facebookkal bejelentkezve elérem játékfiókomat, sokszor viszont nem jönnek meg az értesítések (pl. Twitter, Tennis Temple), mert azokat újfent Google Play környezetre fejlesztették. Ott van aztán a Garmin Connect és sok utazás, túra, sport során hasznos, nagyobb vagy helyi jellegű, mondjuk tömegközlekedési vagy városnéző app, melyik a térképet nem jelenít meg, plusz rengeteg megszokott, népszerű alkalmazás nincs fent AppGalleryben.

[+]

Az is igaz viszont, hogy a populáris appok zömét az AppGallery vagy a Petal keresője megtalálja és alternatív forrásból gyorsan telepíti (ami sosem olyan biztonságos, mint hivatalosból), esetleg webes vagy gyorsalkalmazás formájában megnyitja (amivel a szinkronizálás és a megosztás még mindig kiesett). Rengeteg tippet, eszközt és igen komoly hazai terméktámogatást kapunk a HMS rendszerre való átállásra, illetve a telepítésre, és elismerés jár a gyártó hazai csapatának, ugyanis nagyon sok magyar fejlesztés és errefelé fontos tartalom elérhető az AppGalleryben. Csatlakozott nemrég a Curve NFC-s mobilfizetéssel és a Revolut efféle tudás nélkül, a fejlesztés tehát folyik, és sokkal jobb a helyzet ökoszisztémán belül, mint két éve. Viszont úgy, hogy felhasználói opcióként sem érhető el a Google Play keretrendszer a nevezett vásárlási, szinkronizálási és értesítési korlátok kiküszöbölésére, mindez továbbra is szépségtapasz a HMS sérült Achilles-ínjára.

Fotós képességek

Nincs mese: a Huaweinek kamerafronton tarolnia kell, és a P50 Pro az előlapon mindjárt húz egy váratlant: 13 megapixeles, f/2,4-es rekeszértékű szelfiegysége 100 fokon és 18 mm-en szokatlanul széles látószögű, így négyen-öten elé férnek kényelmesen tartva (bár itt egyedül pózolok), ráadásul bizonyos tartományon belül az autofókusz is megvan. A villámgyorsan induló szoftveren egy gombnyomással vághatunk szűkebb látószögre, és 27 mm-en is remek a részletesség, a fehéregyensúly, illetve az expozíció. Ugyanis pazar a 4K 60 fps videó minősége, csak elég izgága az elektronikus képstabilizálás, ha mozgásnak indulok.

[+]

A Huawei XD Optics és XD Fusion Pro True Chroma Image Engine nyelvtörőkkel természetes szín- és textúrafeldolgozást ígér, a technológiák megfejtésére blogbejegyzésben hamarosan kitérünk. Most inkább a példáké a főszerep, és az első sorba a P40 Pro szegődött referenciaképp. A főkamera maradt 50 megapixelen, 4:1-es binning után 12,5 megapixeles automata felvételekkel, 23 mm-es optikával és sajnos ezúttal is felesleges vágással 27 mm-re, azaz az elérhetőnél picit szűkebb látószögre. A rekeszérték f/1,8, az optikai stabilizálás természetesen megvan, a PD-autofókusz pedig éjjel-nappal pontos.

A fenyőkre nézve mindjárt nyilvánvaló: a P50 életszerűbb színekkel dolgozik, és az első oszlopban a dinamika, illetve a textúraminőség is előrelépést mutat generációsan. Lejjebb azért nyomát látni a zajszűrésnek és az élesítésnek, szóval egy cserélhető objektíves fényképező még mindig természetesebben rajzol bármelyik okostelefonnál. Mobilvonalon viszont nemcsak nappal, éjjeli is kiemelkedően jó a helyzet – olyannyira, hogy a dinamikára erősítő, de túl sok telítettséget használó éjjeli módra semmi szükség – koromsötétben ezt rittyenti a normál mód kézből megtartva, ISO65536-ban. A Huawei tud 50 megapixeles képeket is menteni (3. oszlop), csak erre aligha van szükség, és amíg az előd ezen a felbontáson kezdte meg a feldolgozást így megnyerően részletesek natív képei, az utód már alapból 12,5 megapixelen nyúl a felvételekhez, és sokkal kevésbé acélos az 50 megapixeles példa. Emiatt a 2x-es szenzorzoom is gyengébb, lásd a Fővárosi Vízművek feliratot, ám a P50 efféle nagyítása még így is bőven használható, és csak most jön a java.

Nem az a zoomkamera a legjobb a piacon, amelyik a legmesszebbre lát, hanem amelyikre a mindennapokban és ország/világjárás során a leggyakrabban szükség van. Éppen ezért örvendetes, hogy a P40 Pro ritkán ideális, 5x-ös nagyításáról (első sor) praktikusabb 3,5x-ösre váltott az utód (90 mm, f/3,5 PD-autofókusz, OIS), a szenzor pedig 12-ről 64 megapixelesre, 4:1-es binning után 16 megapixeles eredményekkel. A részletesség, a textúraminőség, a dinamika és a fehéregyensúly egyaránt kitűnő, túlélesítésnek semmi nyoma. De mire föl 64 megapixel? A többelemes képfeldolgozás mellett például ügyes szenzorzoomra: abszolút használható a 7x-es szenzornagyítás, 2. oszlopban pedig a P50 10x-es példája tisztább a P40-énél, lásd a víztorony vagy a számok rajzolatát. Este is ott van a periszkópos rendszer a szeren: a mobilszinten jófajta részletesség mellé előrelépett dinamika jár. Itt-ott az éjjeli mód most is tud csiszolni a minőségen, ám ezúttal is túl sok a telítettségből, így maradhatunk az automatikánál. Csak azért kár, hogy néha egy csöppet pontatlan a fókusz (vagy az optikai stabilizátor dolgozik éppen a kézremegések kiküszöbölésére): szó nincs életlen képekről, csak előfordul egy-egy kevésbé éles 100%-ra belenagyítva.

A Huawei széles látószögű minőségben eddig oktatott, lásd a P40 Pro tűéles példáját nappal (első kép) és a konkurenciaalázót este (második), egy hibája mégis akadt: 18 mm-en egyáltalán nem volt ultraszéles a látótér, és 13 mm-en, ill. 120 fokon pont ezen javít a folytatás (f/2,2, PD-autofókusz, szupermakró) – persze közben a Huawei-t is lelépte a OnePlus 10 Pro és a Realme GT 2 Pro 150 fokos egysége. A gondok nem itt kezdődnek, hanem kisebb szenzor, gyengébb optika és komolyabb torzításkorrekció használatával, így már nappal harmatosabb a vonalélesség (3. kép, ill. a többi sor lejjebb), főleg a szélek felé haladva. Így is megvan a csúcsmobilos átlagminőség, akárcsak a remek színkezelés és dinamika, a hátrány inkább este nyilvánvaló: minden festményszerűbb és sárgásabb az elődhöz képest, úgy egyébként pedig a zajszűrésen is lehetne finomítani.

Szerencsére a makrók minőségére semmi panasz: az elsőt a főkamera, a többit az ultraszéles szállította rengeteg részlettel, előnyös dinamikával és megnyerő színekkel. A témához ráadásul 2,5 cm-re közel hajolhatunk, ami szuper dolog. A lencsesort egy régi ismerős zárja: visszatért a monokróm kamera (23 mm, 40 megapixel, f/1,6), és az ugyanilyen nevű mód ki is használja, bár a négy példa alapján megtolt kontrasztokkal és így korlátoltabb dinamikaátfogással. A monokróm szenzor egyébként állítólag megsegíti részletekkel a főegységet, ám erre igazából semmi szükség, és bár este is helytáll a dolog, az extra kamera keretéből inkább az ultraszélesre kellett volna áldozni.

Videó, multimédia

A legnagyobb videofelbontás 4K 60 fpssel, ám ebből a kombinációból az ultraszéles kamera sanos kimarad. A főkamera mellett viszont a zoomegység is remek részletességgel és dinamikaátfogással dolgozik, valamint az optikai mellett elektronikus képstabilizálással, és a kettő kombinációjában kevésbé darabos a mozgáskiegyensúlyozás, a szelfikamera példájával összevetve.

A 4K 30 fpssel már az ultraszéles kamera is megbirkózik, csak picit izgágább a képstabilizálás, illetve inkább csak átlagos a részletesség és a dinamika, pontos színekkel mellett. A másik két optika hozza a magas színvonalat most is, a sztereó hanggal azonban ideje visszaülni az iskolapadba. Úgy általánosságban bár használható a minőség, kamerától függően, így vagy úgy hallhatóan megszűrt, a mélyek sok esetben meg vannak tolva, a szél jócskán bezavar a minőségbe és audiozoom is közbeszól. Ha már van négy mikrofon és profi videó mód, illene hangminőségbeli opciókat kínálni, a zajszűrés és az audiozoom kikapcsolásának lehetőségével.

Egy 1080p videót is lőttem korrekt eredménnyel, hiszen sokaknak elég ekkora felbontás. Egy esti példa is megtekinthető 4K-ra visszatérve, és a főkamerát a Postapalotára irányítva jó részletességet és színkezelést kapunk. Kár, hogy ha mozgásnak indulunk, vagy a Combino villamos gördül tova, darabosabbak a fényforrások, az ultraszéles kamera pedig most sem brillírozik. Helytáll helyette a zoomegység: kellő fényforrás esetében egész sok részletet kapunk. Tény, hogy speciel este egy iPhone Pro sem hibátlan, összességében mégis kiegyensúlyozottabb mozgóképben és hangban, és nincs egyedül. A videofelvételeket a Petal Klippel lehet gyorsan filmetűddé fűzni.

[+]

Visszakerült a P40-ből kimaradt, sztereó hangszórendszer, így nem meglepő az erélyesebb, teltebb és kiegyensúlyozottabb kétcsatornás hang, határozottan több méllyel, bár most is egy picit túl éles hangokkal ütős hangszerek, filmes effektek és néhány játékhang esetében. Megvan a HDR és a Widevine L1 támogatás is (bár a Prime Video nálam továbbra is SD-ben streamel), így a kitűnő AMOLED panelről bátran mehet az egérmozi, amihez amúgy a Huawei Videó is tud tartalmat kínálni, a Zene pedig muzsikahangot. A jack kimenet és az FM-rádió kimaradt.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A P50 Pro két nanoSIM-et fogad be minden hazai 2G, 3G és 4G sáv támogatásával, ám ugyebár 5G modem nélkül. A vétel stabil, a beszélgetési hangminőség tiszta és erélyes, a mikrofonok zajszűrése pedig ügyes. Megvan a kétcsatornás, fürge WiFi 6 modem (802.11a/b/g/n/ac/ax, 2 x 2 MIMO, HE160, 4096 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO, Direct, HotSpot, vezetékmentes EMUI Desktop kivetítés), a Bluetooth 5.2 (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC) és a 3.1 Gen.1-es USB (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort, vezetékes EMUI Desktop kivetítés). Számítógépre kötve a telefont csak a médiaátvitel működik, a teljes tárhely elérése nem, bár egy FTP ablakkal gyorsan megoldottam a kétoldalú fájlmozgatást. Megvan a többcsatornás műholdvevő villámgyors pozíciószerzéssel (A-GPS, GPS L1 + L5, GLONASS, BeiDou B1I + B1C + B2A, Galileo E1 + E5a, QZSS L1 + L5, NavIC), valamint az iránytű, a gyorsulásmérő, a giroszkóp, a hall szenzor, a barométer, az infra és az NFC, korlátoltan elérhető mobilfizetéssel.

[+]

A 4360 mAh-s telep némi növekedés generációsan, ám a Snapdragon 888 nagyobb étvágyú a Kirin 9000-nél, így az 4-6 órás, mindenképpen jó képernyőidők egy kicsit visszaléptek. Nem kell megijedni: egy hosszú nap biztos kijön egy töltésből, vagy másfél kevesebb nyomogatással, a 66 wattos töltő pedig fél óra alatt 75%-ot, 50 perc alatt 100%-ot pakol a telepbe, plusz ott a vezetékmentes, 50 wattos opció, efféle állvány beszerzésével. Akad végül fordított töltés mindkét technológiával, pár ügyes energiatakarékos funkció és kellemesen alacsony marad a készenléti fogyasztás.

[+]

Elismerés jár a Huawei makacs törekvéseiért szembe szélben, a P50 Pro pedig aláhúzza: nem felejtett el a márka profi csúcsmobilt építeni, amely mutatós, vízálló, csupa képernyő elől, kitűnő fő- és zoomkamerát kínál hátul, egyre teljesebb ökoszisztémát belül, másfél napos üzemidőt villámtöltővel a pakkban és jófajta hazai támogatást. Egy mobil azonban mégis csak adatkommunikációs eszköz, és 100 ezer forint felett az 5G modem olyan alapelvárás, amit már nevezéskor teljesíteni kell, és ez közel félmillióért sem jött össze a Huawei-nek. Csak azért pedig, mert ökoszisztémán belül ügyes az összhang, még a legendásan belterjes Apple is felkínálja a Google szolgáltatásait. Ezeket a Huawei nyilván nem önszántából hagyta ki, és ahol tud, segít a HMS-es átállásban, illetve külső forrásból való telepítésben, ám bőven akadnak bejelentkezési, értesítéskezelési és egyéb gondok Google API-ra írt alkalmazásokkal.

Mindez a Huawei aktuális csúcsmobilját nem feleslegessé teszi, csak olyan kuriózummá, amely szűk réteg igényeit elégíti ki – ha pedig igazi különlegességet keresünk, a csajos, flipes Pocket inkább kitűnik a P50 családból. Azért a Pro most is tud kamerában oktatni, például színkezelésben és pazar zoomképességekben – visszalépett viszont ultraszélesben és még mindig lehetne javítani a videók hangminőségén. Ráadásul ma már nem csak az Apple, a Samsung vagy a Google kínál komplett kameratelefont, csatlakozott a Xiaomi, és az ajtón kopogtat a Hasselbladdal és 150 fokos ultraszéles kamerával felvértezett OnePlus 10 Pro, ott pedig az új Snapdragon chip és az 5G modem is megvan. Ilyen versenyben a tavalyi mezt viselő P50 Pro a kispadon kénytelen a sebeit nyalogatni, és ennyiért nem valószínű, hogy játékidőt szavaznak neki.

Bone123

Specifikáció

Huawei P50 Pro

	Külső
	Méretek	158,8 x 72,8 x 8,5 milliméter
	Tömeg	195 gramm
	Készülékvédelem	IP68, edzett üveg
	Színváltozatok	fekete, fakóarany
	Kijelző képátlója	6,6 hüvelyk
	Képaránya	18,5:9
	Felbontása	1228 x 2700 pixel (450 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit HDR OLED, adaptív 120 Hz
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó, 2D arcazonosítás
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Snapdragon 888 4G, 5 nm
	Processzor	1 x 2,84 GHz + 3 x 2,42 GHz + 4 x 1,8 GHz Kyro 680
	Grafikus chip	Adreno 660
	RAM, tárhely	8 GB / 256 GB
	Memória bővítése	nano memory
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4//6/7/8/9/12/17/18/19/20/26/28/32
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM (dual standby)
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC)
	WiFi	802.11b/g/n/ac/ax (Direct, HotSpot, 2 x 2 MIMO, HE160, 4096 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO)
	USB	3.1 Gen1 (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort)
	Navigáció	GPS (L1 + L5), GLONASS, BeiDou (B1l, B1C, B2a), Galileo (E1, E5a), QZSS (L1 + L5), NavIC, A-GPS
	NFC	van
	Infra	van, programozható
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 11 (EMUI 12)
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	50 megapixel (23 mm, PD-autofókusz, f/1,8, OIS) 40 megapixel (f/1,6, 23 mm, monokróm szenzor) 13 megapixel (13 mm, f/1,8, autofókusz, szupermakró) 64 megapixel (90 mm, f/3,4, autofókusz, OIS, 3,5x-ös optikai zoom)
	Előlapi kamerarendszer	13 MP (18 mm, f/2,4, autofókusz)
	Videófelvétel	4K 60 / 30 fps 1080p 960 / 240 / 120 / 60 / 30 fps
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	4360 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés és töltésmegosztás	66 watt, van
	Vezetékmentes töltés és töltésmegosztás	50 watt, van
	Egyebek
	gyorsulásmérő, giroszkóp, fény- és közelségérzékelő, hall szenzor, iránytű, barométer, infra, színszenzor