Bevezető

Nincs más választásuk, mint megpróbálni. 2019. május 19-én omlott össze a Huawei addig felépített okostelefonos jelenléte, amikor kiderült, hogy rajta vannak az amerikai embargós listán, ami miatt számos amerikai céggel nem kereskedhetnek, köztük a Google-lel sem. Azóta persze rengeteg dolog történt ebben az ügyben, ami elsősorban politikai-kereskedelmi csatározás, csűrés-csavarás és nyomásgyakorlás volt, de alapvetően már majdnem egy éve a Huawei úgy próbált talpon maradni az okostelefonos piacokon, hogy fel kellett készülnie arra, hogy megpróbálja pótolni azt a Google-ökoszisztémát, ami az androidos telefonokat nem csak sikerre viszi, de alapvetően eladhatóvá teszi.

[+]

A P40 lite az első olyan, nagy példányszámban gyártott, Európába szánt, szolgáltatóknál is belistázott termék, amely már a Huawei elképesztő sebességgel tető alá hozott alternatív megoldását használja. És nyilván ez a teszt arra keresi elsősorban a választ, hogy mennyi esélye van a kínai gyártónak Google szolgáltatások nélkül egy olyan piacon, ahol tényleg a legtöbb felhasználónak gmail.com-ra végződik a levelezési címe, szabadidejükben egyre többet csüngenek a YouTube-on, ha pedig valahova el akarnak jutni, akkor azt a Maps-et és azt a Waze-t használják, amely a Google-höz tartozik. És ez csak a jéghegy csúcsa.

[+]

A P40 lite nem csak azért érdekes telefon, mert ez az első olyan gép, amin a GMS (Google Mobile Services) helyett HMS (Huawei Mobile Services) dolgozik. Hanem egyfajta lakmuszpapír is, amely megjósolhatja a csúcsmodellként érkező P40 és P40 Pro fogadtatását is (ezek március 26-án mutatkoznak majd be), illetve megmutathatja, hogy mire kell a Huawei-nek felkészülnie felhasználói oldalról. Mert abban teljesen biztosak lehetünk, hogy ha hallott is talán az átlagember a problémáról (május 19-én és azokban a napokban a mainstream média is foglalkozott vele), nem igazán ásta bele magát abba, hogy ez mivel jár, most pedig ott van előfizetéssel tök jó áron a P40 lite, de a kártyafüggetlen piacon sem számít drágának, tehát elég nagy az esélye annak, hogy valaki úgy ad ki pénzt erre a telefonra, hogy nem számít rá, hogy ezen már nincsenek Google szolgáltatások. Vagy azt sem igazán tudja, hogy ezek közé mi tartozik.

[+]

Persze a Huawei igyekszik tájékoztatni az ügyfeleit, nálunk is fut egy blog, ami a HMS képességeit járja körül, de nem tudnak minden doboz telefon mellé egy trénert állítani, aki vásárlás előtt tájékoztatja a júzert arról, hogy mit nem fog, vagy nem úgy fog használni, mint eddig. A P40 lite csomagolásán persze rajta van az AppGallery logója, de nyilván nincs rámatricázva az oldalára, hogy “no YouTube”, szóval mi is úgy közelítettük meg a terméket, hogy egy normális (höhö), androidos telefonról költözve milyen buktatókkal szembesülünk, ha egyáltalán.

Doboz, külső

A doboz nagyon steril, egy fehér tégla, bronz árnyalatú feliratokkal, semmi hivalkodás. Belül ül a telefon, kapunk egy Type-C kábelt, egy 40 W-os gyorstöltőt, illetve egy relatív egyszerű fülhallgatót. Illetve a kezünkbe fog akadni egy SIM-tű (remélhetőleg sérülésmentesen), amivel a bal oldalon levő tálcát húzhatjuk elő, ebbe pedig két nanoSIM mehet, illetve a másodlagos lapka helyére egy Nano Memory kártya, ami a Huawei saját megoldása a microSD helyett.

[+]

A P40 lite kívülről egy tök hagyományos okostelefon, de a jobban sikerült darabok közül való, szemből nézve főleg kijelző, hátulról pedig főleg zöld. Mármint a mi példányunk, mert persze lesz más árnyalatban is, de az biztos, hogy minden verzióban közös, hogy a hátlap kicsit színváltós, szépen csillog, gyűjti rendesen a szennyeződést és a bal felső sarkában ott ül négy kamera egy keretben, plusz alattuk egy vaku. Ez a keret kissé kiáll a hátlap síkjából, igazából valamivel kevésbé otromba, mint mondjuk a Galaxy A51 formai megoldása, de különösebben szépnek azért nem mondanám.

[+]

Bal felől a már említett SIM-tálcát találjuk, jobb oldalon pedig a hangerőt szabályozó gombpáros és az ujjlenyomat-olvasó lelhető fel, ez utóbbi be is nyomható, magyarán a kijelző kapcsolgatását is ezzel oldhatjuk meg. A biometrikus szenzor kifejezetten gyors és pontos, de akad arc alapú feloldás is, ami az én tapasztalataim szerint kevésbé hatékony. A telefon alján lesz minden egyéb: 3,5 mm-es jack, Type-C, hangszóró és mikrofonfurat is, nem érheti panasz ilyen szempontból a P40 lite-ot.

[+]

A kijelző kapcsán sem igazán: ez nem egy AMOLED panel, hanem IPS, de abból azért nem rossz. Full HD+ felbontású, a sarkok lekerekítettek, a kávák mindenhol ugyanannyira vékonyak, viszont a bal felső sarokba kitolt szelfikamera mintha kissé túlméretes lenne és nem is sikerült egyenlő távolságra tenni a felső és az oldalsó kávától, esztétikailag nem szerencsés. Jó, igazából marhára zavart végig, állandóan ezt bámultam, de nyilván ez egyéni fejlövés, másoknak nem okvetlenül lesz vele bajuk. Fényerő szempontjából lenne még hová fejlődni, ugyanakkor viszont a színhőmérsékletet tetszés szerint állíthatjuk, van sötét mód, kékfényszűrő, a felbontást pedig energiatakarékossági okokból le is tudja venni a rendszer a 1540 x 720 pixelre, noha maga a panel amúgy 2310 x 1080 pixelt tud.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Az összeszerelési minőségre egy rossz szavam nem lehet, masszív, koherens kis gép a P40 lite, nagy általánosságban egy kézzel is jól működtethető, meg lehet rendesen markolni, az oldalélek nem vágják a tenyeret, a termék nem akar kicsúszni a kezünkből, de egy tokot azért javasolnék hozzá, már csak azért is, hogy szintbe hozza a hátlapi kameraszigetet és ne billegjen az asztalra téve.

Hardver, HMS, EMUI

A Huawei középkategóriás chipsete jelenleg a Kirin 810-es, amely tavaly júniusban mutatkozott be, 7 nm-es csíkszélességével egyáltalán nem számít elavultnak. Olyannyira nem, hogy alig van forgalomban olyan termék, ami ezt használná, mifelénk nincs is, Kínában és Indiában jellemző egyelőre. A Mate 30 lite például már ezzel érkezett ugyan, de nem került Európában forgalomba, szóval a P40 lite az első ilyen készülék nálunk, amiben a Kirin 810 dolgozik. A korábbi 710-hez képest emeltebb az órajel és újabbak a magok is, van két Cortex-A76-os mag 2,27 GHz-re skálázva, valamint hat darab Cortex-A55-ös mag 1,88 GHz-re húzva, mellettük pedig egy Mali-G52 MP6-os GPU segít. Mindehhez a biztonság kedvéért hozzácsaptak 6 GB RAM-ot is, ami papíron elég jól hangzik.

Mivel nincs Google Play a P40 lite-ban, a jól ismert sebességtesztek pedig az AppGallery kínálatának nem képezik részét, ezért arra kényszerültünk, hogy mindenféle APK fájlokat letöltve telepítsük a megfelelő alkalmazásokat, de hát annyi baj legyen, a lényeg, hogy a lenti táblázatban ott vannak a számok. És ezek alapján a Kirin 810 elég jó kis chipset a középkategóriában, kicsivel a Qualcomm Snapdragon 730 szintje felett, márpedig például a Samsung ezt teszi a csaknem kétszer ennyibe kerülő A71-be. Ha a Huawei folytatja azt az utat, hogy szinte minden középkategóriás telefonját az egyetlen rendelkezésükre álló, éppen aktuális Kirin rendszerchippel látnak el, akkor a P40 lite-nál olcsóbb modellekben is felbukkanhat a közeljövőben a Kirin 810, amivel igen versenyképesek lehetnek az idei évben. Bár ahhoz a szoftvernek is rendben kéne lenni, vagy úgy, hogy a HMS kiváltja a GMS-t, vagy esetleg úgy, hogy visszakapják a Google licenszeket.

[+]

Jelenleg ugyanis nincsenek Google szolgáltatások a telefonon. Android viszont van, hiszen az alaprendszer nyílt forráskódú, bárki használhatja. Viszont ahhoz már licensz kell, hogy a Google Mobile Services nevű összetevő működjön, márpedig mondhatni, hogy az összes Google alkalmazáshoz erre van szükség, itt pedig lehet sorolni az ismert elemeket (YouTube, Drive, GMail, Play Store, Maps), de a helyzet az, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, rengeteg további olyan ismert app van a felhasználók mindennapi használatában, amelyek GMS nélkül nem, vagy nem nagyon működnek. És persze, hogy tudja ezt a Huawei is, ezért igyekeznek beterelni rengeteg fejlesztőt a HMS mögé, ezért alkottak meg egy sokkal vonzóbb bevételmegosztási modellt az AppGallery-ben levő programok számára (ideértve az alkalmazásokon belüli vásárlásokat) és ezért keresnek szövetségeseket annak érdekében, hogy tudjanak alternatívát kínálni a Google szolgáltatásokkal szemben. De ez egyrészt nem megy egyik napról a másikra, másrészt egyáltalán nem egyszerű.

[+]

Ha eltekintünk egy rövid időre a GMS-HMS helyzettől (erre visszatérünk a következő oldalon), akkor viszont ott van nekünk az Android 10 és az EMUI kezelőfelület legfrissebb verziója (10.0.1), amely nem okoz csalódást. Az egész rendszer tényleg kimondottan fürge, a testreszabhatóság továbbra is elsőrangú, van gesztusvezérlés és egy csomó egyéb okosság (sötét mód, egykezes mód, gyorsindító gesztusok), lehet maszkolni a felső sávot, hogy ne látszódjon a kameraluk, van tárhelytisztító, a digitális jóllét helyett pedig “Digitális egyensúly” néven találjuk meg a telefonfüggőségünket monitorozó felületet. Az alkalmazások ikonjai alapesetben a kezdőképernyőkön burjánzanak, de kérhetünk menüs megjelenítést is, az értesítési függöny pedig ezúttal is kétlépcsős, kettős lehúzásra szabadon szerkeszthető sorrendű gyorsikonok jelennek meg.

[+]

Szóval felületes megtekintés alapján ez is csak egy szokványos Android, de amint elkezdjük használni a terméket, elég hamar kiderül, hogy a GMS hiánya miatt egy csomó dolog másképp, vagy nem működik. Amikor ez a teszt íródik, akkor persze nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, milyen alternatív megoldások lesznek majd a HMS-ben, elegendőek lesznek-e a Huawei erőfeszítései azügyben, hogy fájdalom nélkül váltsák ki a Google szolgáltatásait, a következő oldalon tehát a március elején tapasztalt állapotokról lesz szó.

HMS a gyakorlatban

Az első eltérés rögtön a bekapcsolás után jelentkezik, nem a Google-fiókunkkal kell továbblépjünk, hanem a Huawei ID-val. Ha nincs, akkor szíveskedjünk csinálni egyet. Ehhez az azonosítóhoz lehet rendelni egy csomó adatot, többek között a bankkártyánkat is, amelyet majd az AppGallery-ben való vásárlásoknál használ a rendszer — és pontosan tudom, hogy egy csomó júzer itt ki is száll a történetből mondván, hogy kínai cégnek talán nem akarja ezt megadni. Természetesen mindenkinek más az ilyen jellegű aggodalmi szintje, nem is óhajtok ezekkel vitatkozni, mert ez mindenkinek a saját döntése, de azt megfontolás tárgyává tenném, hogy abban a pillanatban lesz vége a komplett Huawei-nek, ha a bankkártyás adatokat nem kezelik biztonságosan és visszaélések történnek.

[+]

Ha megvan a Huawei ID (és végtelen mennyiségű adatkezelési, felhasználási és licenszekkel kapcsolatos jogi ablakokon rágtuk át magunkat még akkor is, ha már volt ilyen fiókunk), akkor több opciónk is van a továbblépés kapcsán. Mondhatjuk, hogy ez egy vadonatúj telefon és innentől nekiállhatunk minden paraméterezni, appokat beszerezni, névjegyeket kreálni, vagy azt is mondhatjuk, hogy nekünk van a Huawei felhőszolgáltatásában már mentésünk (másik Huawei készülékről érkezve ez nem kizárt), vagy egy korábbi telefonról költöznénk át. Ebben a Phone Clone alkalmazás segít, amit a régi telefonra is fel kell rakni, a két masina összeismerkedik a QR-kódos folyamat részeként, aztán WiFi hálózaton áthaladnak az adatok. A kérdés az, hogy mely adatok.

[+]

A névjegyek, a hívásnaplók, a naptárbejegyzések, a képek és a videók mindenféle trükk nélkül átkerülnek a P40 lite-ra. Az érdekes szegmens az alkalmazások kapcsán várható, itt ugyanis a korábbi telefonunkon levő összes app egy listában látszik és mi pipálhatjuk be, hogy mire van szükségünk. És itt vannak azok az alkalmazások, amelyeket be sem lehet pipálni, ezek pedig mind a Google szolgáltatásait testesítik meg, tehát ha akarom, akkor sem tudom átmozgatni mondjuk a Drive-ot, vagy a GMailt. Nyilván mindenki másféle applistát tart esszenciálisnak, egy csomó ismert szoftver már a HMS környezetében is elérhető, de jelen pillanatban több a nem, mint az igen. Viszont a Facebook, a Messenger, az Instagram, a Waze például simán átkerül a P40 lite-ra annak ellenére is, hogy ezek a szoftverek nincsenek még fent az AppGallery kínálatában. És igen, ezek működnek is.

[+]

Aztán vannak olyan appok, amik átkúsznak ugyan, de aztán nem működnek. Ezek mind olyanok, amelyek megnyitás után azt mondják, hogy “Google Play Services” nélkül nem tudnak üzemelni. Ilyen mondjuk a BKK Futár, amit jelenleg is több mint 150 ezer, jellemzően budapesti tömegközlekedő használ, vagy a MOL Limo, plusz a Netflix, meg körülbelül az összes olyan játék, aminek van valamiféle online közlendője, márpedig ebből elég sok akad. De gond nélkül mennek a banki appok (a Revolut is), a Simple, a LinkedIn, az Uber, a Viber, vagy a Booking.com.

[+]

A nagy kérdés egy átlagember számára, hogy mi lesz a leveleivel, ami ugye egy GMail postafiók sokszor. Semmi gond, egyrészt a Huawei saját levelezőjében két kattintással konfigurálható egy GMail postafiók, másrészt speciel a BlackBerry Hub is hibamentesen üzemel. Tehát nem annyira tragikus a helyzet, mint amennyire lehetne, ám vannak bőven olyan alkalmazások is, amelyeknek egy ideig biztosan búcsút mondhatunk, noha egyébként egy alternatív alkalmazásboltból simán fel lehet őket rakni, én speciel az APKPure-t használtam ezúttal (de az apkmirror.com is megbízható forrás), ám az ember feleslegesen töri magát azzal, hogy felrámolja a YouTube-ot, mert a telepítés megtörténik, de megnyitás után ez is közli, hogy Play Services nélkül szevasz. Akárcsak a GMail kliensprogramja, vagy a Drive, a Google Maps viszont üzemel, még ha ugyebár belépni nem tudunk a fiókunkkal, tehát a mentett címek és az előzmények hiányozni fognak.

[+]

A P40 lite-ban megtalálható naptár pont úgy néz ki, mint eddig, csak éppen nem szinkronizál a Google Calendar felülettel. Az eredeti Google naptárat is hiába tesszük fel apk fájlból, nem működik, de megpróbáltam két-három külsős naptárappot is beizzítani, amelyek azt ígérték, hogy a Google szinkronizáció adott lesz. Ám hiába, egyik sem akarta az igazságot, aztán Bone súgta meg, hogy ő amúgy is használja a BlueMail nevű kliensprogramot és az szuperál. Ugyanilyen trükkel lehet a YouTube-ot elérni a YouTube Vanced telepítése után, a Drive-hoz pedig a Mi File Explorer jött be, miután számos más fájlkezelővel kudarcot vallottunk. De hát őszintén szólva nyilván tök jó, hogy ezeket mi megtaláltuk, leírjuk, de egyrészt ez talán pont a gyártó dolga lenne, másrészt pedig teljesen egyértelmű, hogy ez nem egy életszerű elvárás a felhasználók tömegétől.

[+]

Szóval az a helyzet, hogy a P40 lite azért köszöni, de elműködget a Google nélkül is, noha nyilván pillanatnyilag egy rakás kompromisszummal kell megküzdjünk, ha ezt a telefont választjuk. Az biztos nem járható út, hogy egy műszaki affinitással, vagy okostelefonos tapasztalattal nem különösebben bíró átlagembernek azt mondjuk, hogy hát tedd fel ezt, vagy azt apk fájlból, jelen pillanatban még a Facebook sem elérhető az AppGallery kínálatában (bár azt pletykálják, hogy ez hamarosan változik). Az is tény, hogy jelenleg még egy csomó népszerű és ismert app nem indul el, a játékokról nem is beszélve. Van mit tenni tehát gyártói oldalról, sosem lesz olyan, mint amilyen volt, de lehet sokkal jobb, mint amilyen most. Csak hát addig is egyrészt el kéne adni, másrészt az értékesítést követő esetleges panaszokat is kezelni kell. De van más aggály is: aki már vett egy-két alkalmazást a Google Play Áruházból, az ezeket szinte mind bukja, de még az ingyenes ez-az kapcsán is sokszor szívás lesz, hogy a Google Play Services szinkronizációja nélkül azok vagy el sem indulnak, vagy minden mentésünk és beállításunk elvész. Persze van kivétel, ha egy app mondjuk email címhez kötötte korábban is az accountot, akkor ott van esélyünk arra, hogy nincs probléma, de hát azért ez messze van az ideálistól, hogy talán és hátha.

Multimédia

A hátlapon négy kamerát fogunk látni, ebből kettőnek van tényleges haszna. A fő modulunk egy 48 megapixeles szenzort rejt, amely quad-Bayer szűrős, tehát a legjobb eredményt 12 megapixelen szállítja. Akad egy 8 megapixeles felbontásra képes ultraszéles látószögű egység, valamint egy 2 megapixeles makrókamera és egy szintén 2 megapixeles mélységszenzor is. Az előlapi lukban 16 megapixeles a szelfimodul, ez ilyen képeket tud.

[+]

A fotós felület kezelése kicsit néha logikátlan, de rá lehet jönni a mikéntjére. Alapesetben 12 megapixellel dolgozunk, ilyenkor a kereső alsó részén tudunk kétszeres digitális zoomot is kérni, illetve válthatunk a széles látószögre, ami viszont csak 8 megapixeles. Ez azzal jár, hogy ha a normál állapotban bökünk a fogaskerék ikonra, akkor ott a felbontással kapcsolatos opcióknál elérjük a 48 megapixeles lehetőséget is, ha viszont pont úgy áll a helyzet, hogy a széles lencsét választottuk menet közben, akkor ez a felbontás eltűnik a menüből és csak a 8 megapixeles marad benne. Van még egy “Ultra Tiszta mód” nevű extra is, amely szintén 48 megapixelt használ, ilyenkor öt másodpercig exponál a telefon, csinál egy sereg képet és ezekből állít össze az algoritmus egy elvileg jobb minőségű eredményt. Ez nem mindig hozza az elvárt csodát, de vannak helyzetek, amikor látszik az eltérés a “hagyományos” exponáláshoz képest, lent két példa, ahol tényleg akad eltérés (balra a sima fotózás, jobbra a javított), de többször van olyan eset, hogy egyik 48 megapixeles kép sem üti meg vonalélesség kapcsán a mércét, ha teljes méretben nézzük. És nyilvánvalóan ezt azt Ultra Tiszta módot csak mozdulatlan témáknál lehet bevetni a hosszú exponálási idő miatt.

Ha nem az a cél, hogy tapétázzuk a nappalit a fotóinkkal, akkor bőven jók leszünk 12 megapixelen is, ilyenkor az algoritmus nálunk valamivel ügyesebben skálázza le a felbontást erre a szintre, plusz válthatunk a látószögek között is. Az a helyzet, hogy az elsődleges kameránk ezen a felbontáson kimondottan ügyes, bőven megfelel a vonalélesség az árkategóriában elvártnak, nem téved a színekkel, de hajlamos a szerinte homogén felületeket kissé elmosni főleg akkor, ha nem tökéletesek a fényviszonyok. Kis kromatikus aberráció előfordul itt-ott, de tűréshatáron belül marad, nyilván van ennél jobb kamera, de a P40 lite elég kiegyensúlyozott. Plusz ott van az ultraszéles látószög, ami viszont lényegesen gyengébb, csak ragyogó napsütésben üti meg a mércét, de ez inkább csak opció, mintsem az a megoldás, amivel szájtátós perspektívájú, kirobbanóan látványos eredmények születnek. Lent azonos témáról jönnek a példák két látószöggel:

A P40 lite-ból nem maradt ki az esti mód sem, az összes lenti fotót kézből lőttem. Kimondottan korrekt a végeredmény, ebben az ársávban pedig pláne, nyilván itt is az a lényeg, hogy a téma ne szaladgáljon, azzal a mesterséges intelligencia sem tud mit kezdeni.

A rend kedvéért pár makrót is idedobok, bár ennek 2 megapixelen különösebben sok értelmét nem láttam:

Sajnos videózásnál már gyatrább a produkció. Egyrészt nincs optikai stabilizáció egyik szenzor mögött sem, másrészt az elérhető legnagyobb felbontás csak Full HD. Menet közben lehet váltani a két látószög között, este a főkamera sem fog brillírozni, de a széles látószög teljesen használhatatlan, nappal már nem ilyen tragikus a helyzet, de a kézremegést semmiféle trükkel nem is próbálják meg kiszedni a képletből, ha zoomolunk, akkor elveszíti a kamera a fókuszt, szóval ebből a szempontból a P40 lite-on lehetett volna még dolgozni, íme két példa:

A zenelejátszó a Huawei saját megoldása, egyrészt nyilván a telefonra másolt zenékkel tud üzemelni, másrészt van mögötte valami streaming szolgáltatás is, amit viszont képtelen voltam megfejteni. Különböző tematikák alapján vannak csoportosítva online zenék, ezekre bökve el is indul a muzsika valami random előadótól, lehet léptetni, meg le is tölthetjük magunknak a zeneszámot, az egész inkább olyan, mint egy online rádióadás.

[+]

De sebaj, mert a Spotify speciel simán fut a HMS mellett is. A hangminőség kihangosítva meglepően jó, erős is és tiszta is, headsettel pedig a Huawei Histen hangzásjavító megoldásait tudjuk igénybe venni. Van 3,5 mm-es jack dugasz is alul, FM-rádió azonban nincs. Diktafon viszont akad, de elég fapados.

Adatátvitel, akkumulátor

Minden ismert 4G csatornán tud kommunikálni a termék, a beszélgetési hangminőség korrekt, kihangosítva is jobb, mint az átlag, a vibráció erőssége nagyjából közepes. A WiFi modul kétcsatornás és elég stabilan tartja a jelet, a Bluetooth 5.0-s, az NFC is megvan, a pozíciószerzéshez pedig az összes ismert műholdas rendszer adatait tudja kezelni a telefon. Navigálni lehet nem csak a Google Maps és a Waze segítségével (bár az előbbi többször is összeomlott), de az AppGallery-ben már fent van a Sygic is.

[+]

A Google nélküli világban a böngésző sem a Chrome, hanem a Huawei saját böngészője, ahol a kezdőoldalon azért ott van a Google és a YouTube ikonja, alattuk pedig a friss híreket válogatja össze nekünk a Microsoft News, merthogy a Microsoft üzletelhet a Huawei-jel, ahogyan azt a friss notebookok is alátámasztják, amelyek a redmondi cég rendszerével jönnek. (Milyen vicces lett volna, ha a Windows mobilos változata még életben marad pár évig, most menekülhetett volna erre a Huawei.)

[+]

A Huawei böngészőjével egyébként nincs semmi gond, ebbe is be lehet úgy jelentkezni, mint a Chrome-ba, így másik Huawei telefonra költözve majd jöhetnek velünk a könyvjelzőink is, de más platformról nincs lehetőségünk ezeket importálni. Ha simán az URL helyére keresőszavakat írunk, akkor ez a böngésző is a Google találati oldalát dobja be, tehát nem álltak át másik motorra. Van éjszakai mód, privát mód, lehet tiltani a felugró ablakokat, az értesítéseket, még hirdetésszűrő is van benne, alapértelmezésben kikapcsolt állapotban. Kipróbáltam, de nem nagyon szűr semmit. Állíthatjuk a betűméretet, kényszeríthetünk asztali nézetet, kapcsolgatható a JavaScript és a sütik elfogadása is, tehát úgy alapvetően tud mindent, amit egy böngészőtől elvárunk, ráadásul kifejezetten gyors is, szóval különösebb panasza nem lesz rá egy átlagfelhasználónak. Igen, még azt is tudja, hogy az űrlapokon levő jelszavakat is megjegyzi, ha akarjuk.

[+]

A P40 lite egyik előnye, hogy a vékony készülékházban 4200 mAh-s akkumulátort találhatnánk, ha nekiállnánk szétfeszíteni. Ez átlagos használat mellett általában két napos készenlétet is tud hozni, a chipset roppant takarékos, nincsenek a háttérben futó Google folyamatok (haha, itt egy előny), a kijelző sem kér túl sokat enni, tehát jól bánik az erőforrásokkal a termék. Több mint 10 órán át tudtunk videót nézni vele online, amikor pedig eljön az etetés ideje, akkor a dobozban található, 40 W-os gyorstöltővel tényleg fürgén lehet energiát táplálni a telefonba, 30 perc alatt elérhető a 60%-os töltöttség, alig több mint egy óra kell csak neki, hogy a nulláról teljesen tele tudja rámolni az akkumulátort.

Összegzés

Külön oldalt szentelünk ezúttal az összegzésnek, mert ez most nem egy egyszerűen letudható feladat azzal, hogy ennyi pénzért ilyen a vas, ilyen a kamera, ennyit bír az akku és akkor ez most ajánlott, vagy valami hasonló. Az sem könnyíti meg a dolgunkat (és a vevőkét sem), hogy amikor ez az anyag születik, akkor egy adott pillanatban meglévő helyzet alapján kell megítéljünk egy telefont, úgyhogy ezen a körön essünk is túl: ha ez egy Google szolgáltatásokkal ellátott termék lenne, akkor könnyedén megütné az ajánlott kategóriát, csinos, erős, gyors és ügyes. Ha bármikor a jövőben a Huawei visszakapja a licenszet és úgy dönt, hogy egy frissítéssel elérhetővé teszi a megszokott Google izéket, akkor nincs kérdés azügyben, hogy a P40 lite jó vétel.

[+]

Jelenleg azonban nem ez a helyzet. Mert arra mindenki számított, hogy a HMS ilyen hamar egyszerűen nem lesz képes felvenni teljes mértékben a versenyt, lassan évtizedek óta a Google szolgáltatások köré épül egy Android rendszerű okostelefon. Ezt nem lehet röpke 9 hónap alatt pótolni, akármennyi fejlesztő, munkaóra és pénz van az ügy szolgálatába állítva. Azt eddig is tudtuk, hogy nem lesznek Google szolgáltatások, de használat közben derül ki, hogy adott esetben pont egy olyan app nem fut el emiatt a telefonon, ami aktuálisan nagyon fontos a felhasználónak. Jelentéktelen kis apróságnak tűnik, hogy számomra például a BKK Futár ennyire fontos, mert 30 évig tömegközlekedtem nélküle is, de most már hiányozna, ahogyan a MOL Limo is, amivel néha a reptérre megyek ki. És ha a kedvenc játékom nem indul el (most épp az Archero), akkor azon is elkedvetlenedek, 53-as szintű a hősöm, ne már.

[+]

De persze mindez abszolút egyénfüggő. Pont tudok a családban is olyan emberről, akinek nem is biztos, hogy feltűnne, hogy nincsenek a telefonján Google szolgáltatások, mert nulla közösségi aktivitást indukál, nem használ felhőt, böngészik, levelezik, navigál, telefonál, erre pedig a P40 Lite is jó. Illetve fotóz, amiben szintén ügyes a termék, plusz jól bírja az akkumulátor és gyorsan is lehet tölteni, ami okvetlenül egy értékesítési érv. Mondjuk abban a pillanatban kiborulna az illető, ha venne egy autót, amiben van Android Auto infotainment, mert hát ez sem működik a P40 lite-ban.

[+]

Szóval az a helyzet, hogy 100 ezer forintos áron ez a telefon egy nagyon korrekt műszaki eszköz. A benne levő hardver megér ennyi pénzt, tényleg gyors a rendszer, tényleg ügyes a kamera, tényleg jól bírja szuflával is a készülék, ám a jó hardver egy fabatkát sem ér, ha a szoftver problémás. És ebben az a Huawei számára a szomorú, hogy nem miattuk problémás, ők nem csak hogy jó munkát végeztek a HMS kapcsán, hanem igazából szinte emberfeletti teljesítmény, hogy itt tartanak háromnegyed évvel azután, hogy a Google-től el kellett búcsúzniuk politikai okok miatt. A 2020-as év nagyon nem lesz könnyű a kínai gyártó számára, nem véletlen, hogy a hangsúlyt a telefonokról mintha kicsit áthelyezték volna a kapcsolódó eszközökre, de az általuk megálmodott ökoszisztéma semmit sem ér akkor, ha nincs a középpontban egy mobil, mert ez a dolog lelke. Nekik tehát az a feladatuk, hogy nagyon sok melóval továbbfejlesszék a HMS-t, miközben mindenkivel megpróbálnak partnerségre lépni a siker érdekében (ilyen a Tomtom, akik térképet szállítanak), persze mint céget nem kell félteni őket, Kínában megingathatatlanul piacvezetők és az nem egy kicsi piac, de Európában a felhasználóknak vagy kell a Google, vagy nagyon komoly áldozatok árán kell tudni mutatni nekik valami olyat, ami miatt megveszik a terméket. Minderre csak hab a tortán a koronavírus, ami biztosan okoz gyártási nehézségeket, szóval nincsenek könnyű helyzetben.

Hogy akkor most szabad-e P40 lite-ot venni egyáltalán? Persze, ha az ember tisztában van azzal, hogy mit kap és mit nem kap. Bizonyára lesz mindenféle haxolás és trükközés különböző fórumokon arról, hogy miképp lehet mégiscsak ráerőszakolni a Google szolgáltatásokat a vasra, aztán ezek vagy működnek, vagy csak egy ideig működnek, no meg nyilván nem ez az általános felhasználói viselkedés (és képesség). És mindenféle külsős appokkal is lehet kissé komfortosabbá tenni a dolgot, már ha tudjuk, hogy mit kell telepíteni. Alapesetben arról van szó, hogy a P40 lite egy igen korrekt telefon kellemes árfekvésben, de csak az vágjon bele most azonnal, aki tudja, hogy neki így is jó. Lehet, hogy pár hónap múlva teljesen más lesz a helyzet, az is lehet, hogy nem nagyon. És az is lehet, hogy valaki megveszi, mert tényleg végiggondolta, hogy neki ez így is oké, ám menet közben kiderül, hogy tévedett, akkor pedig el kéne adni, ami megint nem biztos, hogy olyan sima ügy lesz. És pont ez a bizonytalanság az, ami a P40 lite-tal kapcsolatban a legnagyobb aggály. Bízzunk a Huawei-ben és reméljük, hogy a HMS kiforrja magát? Ki az, aki ezt a kockázatot bevállalja még ha egy olyan telefont is kap most korrekt áron, ami amúgy egy minőségi műszaki cikk? És mi lesz a Huawei-jel, a friss telefonokkal akkor, ha a vásárlók azt érzik, hogy nekik ez így nem elég? Nem tudjuk ezt a tesztet most egy relatív egyértelmű verdikttel lezárni, de talán az előnyök és a hátrányok bemutatásával tudunk segíteni a döntésben. De plecsnit annak ellenére nem adunk a P40 lite-nak, hogy ennyi pénzért ez a hardver korrekt ajánlat. És ez ebben az esetben nem a gyártó hibája.

Bog

Specifikáció

Huawei P40 lite

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	159,2 x 76,3 x 8,7 milliméter
	Tömeg	183 gramm
	Színvariációk	fekete, zöld, kék-pink
	SIM-foglalat	2x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 2310 pixel (398 ppi)
	Kijelző típusa	IPS LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Kirin 810
	Processzor típusa	2 x 2,27 GHz-es Cortex-A76 és 6 x 1,88 GHz Cortex-A55
	Processzor csíkszélessége	7 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-G52 MP6
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 GB
	Memória bővíthetősége	Nano Memory (512 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 Mhz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/850/900/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 5.0 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, WiFi HotSpot, Direct
	USB	Type-C (MTP, OTG)
	Ujjlenyomat-olvasó	van
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, Glonass, Galileo, Beidou)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 10 + EMUI 10
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Mértékegységváltó	van
	Extra szoftverek	AppGallery, Egészség, Optimalizáló, Office, Jegyzettömb, Tagközpont, Diktafon, Tükör, Iránytű, Phone Clone, Booking.com, Időjárás, Számológép
	Multimédia
	Fő kamera	48 megapixel, PD-autófókusz, f/1,8-es lencse + 8 megapixel széles látószögű, f/2,4 + 2 megapixel mélységszenzor + 2 megapixel, f/2,4 makró; LED villanó
	Másodlagos kamera	16 megapixel, fix fókusz, f/2
	Videófelvétel	Full HD @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van (Histen)
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	4200 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, oldalsó ujjlenyomat-olvasó, 2D arcfelismerés, gyorsulásmérő, fény- és közelségérzékelő, tájoló, giroszenzor, hang- és mágneses szenzor, iránytű, 40W gyorstöltés