Fotózás
Teljesen egyértelmű, hogy a Huawei elsősorban a kamerarendszerrel próbálja eladni a P20 Prót, ha véletlenül én gyártanám ezt a telefont, akkor én is ezt csinálnám, ez nem kérdés. Mondjuk egy kicsit másképp kommunikálnám, de a lényegen ez nem változtat: a P20 Próban van a Huawei eddigi legjobb fotós eszköztára mind hardveres, mint szoftveres szempontból. Hogy ez mennyire a legjobb a teljes mezőnyben, arról már nyilván eltérnek a vélemények, mindenesetre a hivatkozási alapként vett DxOMark szerint most ez a legjobb mobilos kamera a komplett okostelefonos mezőnyben, de ezzel azért mindjárt fogunk egy kicsit vitatkozni.
[+]
A számok nyelvén a P20 Pro elég lehengerlő. Három kamera van hátul, a fő modul 40 megapixeles felbontásra képes F/1,7-es apertúrával és igen méretes, 1/1,7 inches szenzorral. Ezt segíti ki egy 20 megapixeles monokróm modul, bónuszként pedig ott van még egy 8 megapixeles, háromszor nagyítást lehetővé tevő lencse F/2,4-es apertúrával, megapixelmennyiség kapcsán ilyen arzenált még telefonban nem láttunk, pláne, ha az előlapi 24 megapixelt is megemlítjük, de arról majd később.
[+]
Hogy a fotók jók is legyenek, arról további készségek gondoskodnak, egyrészt egy RGB szenzor, hogy a fehéregyensúlyt eltalálja a termék, valamint PDAF és lézeres autofókusz, hogy vihargyorsan találjon élességet a termék. Ennek az az eredménye, hogy az exponálás tényleg irgalmatlan tempós, konkrétan azonnali, a Huawei még azt is ígérgeti, hogy lezárt kijelzőről indulva (és engedélyezve az ultra fotó funkciót) a hangerőgomb dupla megnyomása 0,3 másodperc alatt csinál egy fotót, ami éles lesz és jó minőségű. És amúgy tényleg.
[+]
A szoftveres részt viszont tanulni kell, ha minden elemét ki óhajtjuk használni ennek a felhozatalnak. Nem kell tanulni viszont, ha az ember egyébként pont nem óhajt ezzel pepecselni, a P20 Próban működő Kirin 970 NPU-jára épített AI pont arra szolgál, hogy megszabadítsa az átlagfelhasználót attól, hogy különböző témákhoz kézzel igazgassa a különböző beállításokat és megoldja az egészet magától. Elég ügyes, erről bővebben itt írtunk sokat, példákkal is megtámogatva, érdemes átkattintani.
[+]
Ha viszont babrálnánk, akkor is kapunk egy sereg opciót, de. Egyrészt a felbontás alapesetben 10 megapixeles. Ilyenkor dolgozik össze a két, normál látószögű kamera, illetve csak és kizárólag ebben a méretben lehet használni a zoom lencsét két fokozatban, háromszor és ötszörös nagyításra kapcsolva. Nyilván az utóbbi nem optikai, hanem úgynevezett hybrid zoom, magyarán a két, nagyobb felbontású szenzor információit kombinálják a zoom lencsére jutó adatokkal és állítanak elő egy ilyen nagyítást, amiben egyébként az a kemény, hogy baromi jól működik, példákat mutatunk lent:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ha ki óhajtjuk használni a 40 megapixeles képességet, akkor pro módra kell kapcsolni (ilyenkor DNG mentés is kérhető), de ebben az esetben nincs trükközés, nincs AI, itt már kvázi magunkra vagyunk hagyva az összes paraméterrel, ami persze nem baj, ez a mód szól azoknak, akiknek van némi fogalmuk is arról, hogy az ISO, a záridő, a fehéregyensúly és a fókuszmód mire szolgál. Jöjjön pár nyers felvétel a felső sorban (amik kábé 80 megabájtosak, szóval mobilnetről óvatosan):
 |
 |
 |
 |
Itt pedig pár 40 megapixeles JPG:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
És álljon itt egy csokornyi fotó 10 megapixelben:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Valamint esti módban (erről is írtunk itt már), ami külön kiemelendő, mert a 6 másodperces expozíció simán megoldható állvány nélkül, annyira profin dolgozik az algoritmus és rak össze sok-sok expóból egy végeredményt. Az összes lenti fotót kézből lőttem:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ideje elemezgetnünk a végeredményeket. Egyrészt ahol az AI felismeri a témát és helyettünk variál, ott végeredményben látványos képek születnek. És fontos, hogy azt mondjuk, hogy látványosabb, nem pedig jobb, mert egy csomó esetben markánsan eltér a mesterséges intelligencia által összehozott eredmény attól, amit amúgy látunk a saját szemünkkel, nagyon bátran nyúl a színhőmérséklethez, a kontraszthoz, a szaturációhoz az algoritmus, emiatt a fotók végeredményben nem valósághűek, hanem nagyon megcsináltnak tűnnek, de — és itt ez a lényeg — a júzer azt fogja érezni, hogy de baromi jó képet lőtt. És nyilván ezt az élményt akarja a kezébe adni a Huawei.
Bal oldalt AI nélkül, jobb oldalt bekapcsolva [+]
További példák ide kattintva!
Ha viszont kikapcsoljuk az AI-t (egyetlen gombnyomás) és azt nézzük, hogy mit nyújt a maga valójában a szenzortrió, akkor sem fogunk nagyot csalódni 10 megapixelen, de 40-re feltolva a felbontást azért szépen kiesnek a hibák, nem egységes a vonalélesség (középen általában jó, onnan kifelé hol éles, hol kevésbé), nagyon alapos nézegetésnél felbukkan némi kromatikus aberráció is, miközben ahol a vonalélesség frankó, ott azért közel kifogástalan az eredmény. De ez korántsem egységes. Az viszont elvitathatatlan, hogy 10 megapixelen igen megbízhatóan hozza a nagy többségben remek fotókat a masina még zoom mellett is, noha ilyenkor exponálásnál azért kiírja, hogy igyekezzünk stabilan tartani a motyót, hiszen a három szenzor összedolgozik és ha kapkodunk, akkor be tud mozdulni a kép (így), de tény, hogy a P20 Pro az egyik legjobb kamera, amit eddig telefonban láttunk, legalábbis a használhatóságát és a sokoldalúságát tekintve. Képminőségben viszont kéne még fejlődni.
[+]
Plusz ott van még a portré mód, amit továbbra is meg lehet zavarni túlságosan részletgazdag háttérrel (fejből kinővő faágak, elhomályosuló fülek, félig elmosott kalap, sapka), de azért nem működik rosszul, meg lehet tolni a szépítési faktort teljesen irreális szintig, illetve van egy elég ügyes, már az élőképen is működő, az arcra különböző fényeket rátoló algoritmus, ami utólag is babrálható, hasonlóan ahhoz, mint amit az iPhone 8 Plus is nyújt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
