Kirin 960, EMUI 8.0

A MediaPad M5 csúcskategóriás táblagép, de azt, hogy mennyire szükséges ehhez az elérhető hardverek legjavát biztosítani, felhasználási mód kérdése. Meg se kottyan a nyolcmagos HiSilicon Kirin 960 SoC-nek a 2K/4K felbontású videók lejátszása 30 FPS-sel, avagy a fél tucat Chrome böngésző lap kezelése. A legtöbb játék is dadogás nélkül elfut, és élmény ekkora felületen kikapcsolódni. A Kirin 960 ugyanakkor 2016-os hardver és már 2017-ben befutott az olcsóbb Honorokban is felelhető Kirin 970, és QHD felbontáson egyértelműen jobban jönne annak a Mali-G72MP12-es GPU-ja az itt ketyegő Mali-G71MP8 ellenében. A komolyabb 3D-s címek esetében ugyanis már gyakran előfordul dadogás, és a mutatós fémház is hajlamos a felmelegedésre. Az általában fluid EMUI felület pedig döccenősebb a megszokottnál, főleg alkalmazásból vagy a zárképernyőről a főoldalra tévedve.

A 4 GB RAM elfogadható mennyiség, bár éppenséggel asztali dokk módban, ehhez passzoló elrendezéssel és számos ablakozott alkalmazással a 6 GB egészségesebb lett volna. A 64 GB-os tároló pedig a sebessége alapján valamiféle eMMC típus lehet, a fürgébb UFS 2.1 helyett. Éppen emiatt az alkalmazáskezelés csak átlag feletti sebességen marad, az 50 szabadon maradó GB mindenesetre nagyon sok mindenre elég, plusz a bővítés is adott. Ehhez az OTG-s csatlakozás és a Huawei Cloud felhőszolgáltatás is hozzátesz, ahova a fotók és videók mellett az adatok és a biztonsági mentések is szinkronizálhatók. Furcsa, hogy míg a P20 Pro ugyanaznap Android és EMUI 8.1-gyel startolt el, a MediaPad M5 mindkettőből 8.0-s verzióval lépett kifutóra, és maradt is azon egyelőre.

[+]

Lényegi különbségek persze nincsenek, és fontosabb a közös pont: a Huawei-féle mesterséges intelligencia azon dolgozik, hogy a rendszer hosszú idő után is kellően fürge maradjon – legalábbis annyira, amennyire a HiSilicon chipset megengedi. A biztonság is kulcskérdés az EMUI esetében: a Tablet-kezelő az erőforrás-menedzsment mellett vírusügyben is körbekérdez, a széfbe privát adatok, képek, videók és fájlok zárhatók, és az ujjlenyomatos védelem is adott, akár az alkalmazásokhoz. Azontúl, hogy a szenzor villámgyors, van egy remek praktikája: helyettesíthető vele az androidos kezelősáv. Egy érintéssel vissza, hosszú lenyomással a főképernyőre, hosszanti oldalon simítva pedig az alkalmazásváltó panelre ugrik a felület.

[+]

Emellett lebegőikon is kérhető a kezelősáv elrejtésére, mert az a hosszú-hosszú centimétereken végigfutó állapotsávval egyetemben csak a helyet foglalja. Régen meg kellett volna oldani Androidon (és egy időben meg is tették), hogy az óra és az értesítési ikonok a kezelősávon osztozkodjanak, plusz tálcaszerű indítók és kapcsolók is odaférhettek volna alulra. Legalább állítható a megjelenített méret és a betűméret, valamint a főoldalon a Téma és a rácsméret, balról pedig a Google Asszisztens oldala csalható elő. Az értesítések kérésre felvillanthatják a zárképernyőt, dupla koppra viszont senki nem nyit ajtót.

[+]

A táblagépes Android rugalmatlanságát leginkább az alkalmazásokban lehet tetten érni. Nagyjából minden alkalmazás úgy néz ki a Google részéről 10,8”-en, mintha valaki 4”-re PhotoShoppal ránagyított volna: túl szélesek a sávok és elemek, túl sok a kihasználatlan hely. Érdekes, hogy a Chrome vagy a Térkép esetében sikerült táblagépes elrendezést és helykihasználást biztosítani, aztán kifogyott a nafta, mert máshol meg nem. Ez persze nem újdonság androidos körökben, ám aki csak két hétre iPad használatára vetemedik, érthető, hogy nehezen szokik vissza az androidos óriásképernyőre – ha egyáltalán. Ami a Huaweit illeti, remek a kétoszlopos Email, Névjegyzék és Beállítások, viszont suta a széthúzott naptár és roppant praktikátlan az egyoszlopos fájlkezelő. Ezen a ponton a vegytiszta Androidba komolyan belenyúló EMUI táblagépre optimalizálhatta volna az összes alkalmazását, de csak egy részüknél tette meg, így még látványosabb a zöld robotos rendszer táblagépes bukdácsolása.

[+]

Extrák egyébként vannak bőven: a megszokott eszközök mellett például játékkezelő Game Suite néven, amely összegyűjti a telepített címeket (az öt mellékelt demó kihagyható lett volna), illetve felajánlja az értesítések elrejtését és a navigációs gombok zárolását a zavartalan elfoglaltsághoz. Akad hangrögzítő, iránytű, szoftver a könnyű átköltözéshez és az egészségkövetéshez. Természetesen van névjegyzék, és mivel a tesztre kapott M5 SIM-képes, tárcsázó is, bár fülhöz emelés helyett kihangosítva vagy headsettel érdemes csevegni, mert csak így lehet. A Quik ügyes klipszerkesztő, a WPS Office pedig hasznos irodai kiegészítő.

[+]

Simán kihagyható lett volna az Instagram, a Booking.com, az eBay vagy a Netflix, a SwiftKey billentyűzet viszont mindentudó virtuális klaviatúra, bár kibővített táblagépes gombelrendezést nem kínál. Ujjhúzós bevitelt, átméretezést, témázást és minden földi jót igen. Gépelni egyébként leginkább álló helyzetben, két hüvelykujjal kényelmes, bár koránt sem annyira, mint a 8”-es társak esetében. Akinek fontos, az persze billentyűzetes kiegészítővel laptopot varázsolhat M5-jéből. Ilyen tartozék híján sajnos az asztali megjelenítési módot nem tudtam kipróbálni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!