Külső és csomagolás

Nem teszteltünk még idén tabletet. Nem Moszkvába járultunk önkritikát gyakorolni, csak konstatálom a tényt, ami két másik tényre eredeztethető: a táblagépes eladások az elmúlt években összezuhantak, egy bizonyos árszint felett pedig az iPad az úr. Azzal szokták az Apple domináns helyzetét magyarázni, hogy míg az iOS rugalmasan alkalmazkodott a mobilnál jócskán túlnőtt képátlóhoz, ezernyi optimalizált alkalmazást kínálva és az iPad Pro személyében már a laptop leváltását is belengetve, addig az Android valahogy még mindig mobilon a legjobb, hiába érhető el órára, autóra vagy hűtőszekrényre. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Android különösebb optimalizálás nélkül is rendben skáláz mobilos tartalmat nagyobb felbontásra és képernyőre – rendben, csak nem feltétlenül hasznosan. Ezért is volna nehéz bárkit meggyőzni arról, hogy a Nexus 9 óta komoly változások álltak be a zöld robotos tablet platformon, mintha a Google szedte volna a sátorfáját, és inkább a Chromebookra koncentrálna.

[+]

A Huawei mindenesetre rendületlenül azon van, hogy legyen ütőképes androidos iPad alternatíva, és kevesen csinálják nála sikeresebben, ha ez nem is jelenti az Apple eszközök megszorongatását eladásokban. Sokat elmond a MediaPad széria erősségeiről, hogy annyi év után is tisztán emlékszem, mennyire jól szólt az M1 8.0 sztereó hangszórója vagy milyen remek volt az összeszerelés. Az iOS táblagépes alkalmazásparkjával a sorozat sosem tudott versenyezni, ám szélesvásznú megjelenítőjével és multimédiára szakosodott képességeivel az M5-ről is is azonnal lesüt: nemcsak méltó folytatás, életképes alternatíva. Az itthon egyelőre nem forgalmazott, stylusszal szerelt és billentyűzetes kiegészítőt kínáló M5 Pro egyenesen az iPad Pro babérjaira tör, úgyhogy a sencseniek ambíciói nem csillapodtak.

[+]

A nálunk piacra került M5 digitalizálóval ugyan nem rendelkezik, ám WiFi only és SIM-kártyát befogadó változatokkal igen, a nyomásérzékelős tollat leszámítva pedig ugyanúgy kompromisszummentességre törekszik, mint profi társa. Két dolog már a kicsomagoláskor kiderül: 258,7 x 171,8 x 7,3 milliméterével és 498 grammjával a 10,8”-es MediaPad igazi szörnyeteg, amit biztosan két kézzel kezel majd az ember, vagy legalábbis támasztékot keres neki, mert jó vaskos, és nem spórolt a minőségi matériával. Nem mellesleg az M5 gyönyörű, ha nem is az 1600 x 2560 pixeles IPS panel irányából, mert onnan nézve egyik táblagép sem szokott esztétikai orgazmust kiváltani. Az oldalakra is ráhajló fém hátlap viszont baromi mutatós és férfiasan markolva se nyekkennek meg az illesztések vagy recseg-ropog a hátlap. Markolni mondjuk muszáj lesz, mert a matt ezüst kivitel roppant csúszós, és nem akarja ugye az ember az öléből az első alkalommal a padlóra küldeni, még ha az M5 állandóan meg is indulna lefelé.

[+]

Látványosak errefelé a tablet terepelemei: az alsó-felső luksor összesen négy darab, 3D sztereó hangzásra képes hangszórót rejt. Ezek közül a felső az ügyesen megoldott, plasztik antennakivezetés része, így biztosítva a zavartalan jelátvitelt, hiszen az M5 mégiscsak telekommunikációs termék. Középen Huawei felirat jelzi a márkát, lent pedig a harman / kardon minősítés ad okot a hang oldaláról az optimizmusra. Az alsó hangszórósáv közepén a dokkoló három rézpöttye pillantható meg, billentyűzetes és egyéb kiegészítő ehhez a tablethez is társítható. A részletekre láthatóan odafigyeltek a Huaweinél, a túlontúl kiemelkedő és a fémkerettel alig védett 13 megapixeles kamerára viszont a felhasználónak kell vigyáznia, és nem lesz egyszerű, mert az üveg az asztallaphoz ér, betonon és más nyers felületen pedig eséllyel megkarcolódik. Kár, mert egyébként egy ilyen masinát boldogan visz magával az ember a szabadba – aki viszont a tábortűz vagy a szalonnasütés mellé a négy hangszóró zenei erejére hagyatkozik, jobb ha tudja: por- és vízálló minősítést az M5 nem kapott.

[+]

Amilyen valid az összeszerelés, annyira kevés figyelem jutott a billentyűkre, amelyek a rövid jobb oldali él tetejére kerültek. A gond az, hogy kissé a hátlap felé tájolták őket, így oldalra alig állnak ki, asztallapon pedig gyakorlatilag lehetetlen a hangszínszabályozás vagy a képernyő bekapcsolása. Duplakoppos felébresztés sem segít. A minőségi, fém gombok ráadásul túl aprók és túl közel kerültek egymáshoz, hogy ha lehet, mindenképp keverje össze őket a tulaj, és filmezés közben halkítás helyett a képernyőt kikapcsolja. Ölbe véve mindjárt könnyebb elérni a billentyűket, nyilván ehhez tervezték az M5-öt, illetve támasztékos használathoz. Ugyanitt fedezhető fel a tálca, amire kiszereléstől függően csak microSD kártya (WiFi only), vagy ilyen lapka és még egy nanoSIM is kerülhet. Legalul immáron Type-C port fogadja a töltő- és adatkábelt – és sajnos az audiót is. Kíváncsi vagyok, egy média pad elnevezésű készülék tervezésekor mely illetőnek jutott az eszébe, hogy a félkilós masina épp a 3,5 milliméteres kimenet kihagyásával könnyítsen önmagán.

[+]

Mindenesetre, a régi fülesekhez és erősítőkhöz marad a dobozban mellékelt jack-USB átalakító, ami ugye önmagában nagyobb, mint maga a port lett volna, és még könnyű is elveszíteni. A hófehér doboz Huawei QuickCharge gyorstöltőt, USB-A - USB-C adat- és töltőkábelt, SIM-tűt és szokatlanul vaskos leírást rejt. Mindez persze mellékes, mert a szem úgyis a ClearVu kontrasztjavító technológiával dolgozó panelre fókuszál, és az szerencsére QHD felbontáson tűéles, kellően élénk (a színek telítettségén és a fehéregyensúlyon igazítani lehet), jók a betekintési szögei, hibátlan az érintési érzékenysége és szemkímélő olvasási módot is kínál.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A fényerő viszont lehetne odakintre combosabb. Oké, 10,8”-en a 800 nites fénysűrűség pár óra alatt ledarálná a 7500 mAh-s telepet, de azért a 400 nitet illetve volna elcsípni a maximumon, hogy napfény alatt ne csak félig-meddig lehessen látni a Mobilarena tartalmait. Vagy bármi mást. Akadt már fényesebb MediaPad, a Tab S3 pedig egész képernyőn az 500, kis felületen pedig a 800 nitet is elérte, ennek okán pedig használhatóbb volt az április nyárban. Az előlap szimmetriájából alul Huawei felirat veszi ki a részét, az aszimmetriáért pedig a jobbra kiszúrható ujjlenyomat-olvasó felel, ami elég ügyesen el lett rejtve fekete festésével. Az androidos kezelősáv elrejtésére is bevethető szenzor egyébként remek helyen van: álló és fekvő helyzetben is mindig megtalálja a hüvelykujj. Az előlapon ezenfelül értesítési LED és fénymérő kapott még helyet.

[+]

Bár nem hiba, azért 140 ezer forinton nyitva beleférhetett volna a HDR minősítés, ami a kulcs mozaikszó manapság, ha nagy képernyőt drágán akarnak eladni. Mégiscsak egy médiaára szakosodott ketyeréről van szó, úgyhogy valamelyik HDR szabvány támogatása jól mutatott volna a leírásban, ehhez persze nyilván dinamikusabb képernyőre lett volna szükség. De még némi drágulásért cserébe is megérte volna, mert amíg az iPad 4:3 képarányon kevésbé a filmezésre rendezkedett be, addig az M5 16:10-en tökéletes a mozizásra. Később még rátérek. de érdemes itt is megemlíteni: bár a hangszórók előlapi elrendezése ésszerűbb lett volna, annyira éppen lekanyarodik a hátlap az oldalélek felé, hogy lapos felületen ne tompuljanak a hangok különösebben.

Kirin 960, EMUI 8.0

A MediaPad M5 csúcskategóriás táblagép, de azt, hogy mennyire szükséges ehhez az elérhető hardverek legjavát biztosítani, felhasználási mód kérdése. Meg se kottyan a nyolcmagos HiSilicon Kirin 960 SoC-nek a 2K/4K felbontású videók lejátszása 30 FPS-sel, avagy a fél tucat Chrome böngésző lap kezelése. A legtöbb játék is dadogás nélkül elfut, és élmény ekkora felületen kikapcsolódni. A Kirin 960 ugyanakkor 2016-os hardver és már 2017-ben befutott az olcsóbb Honorokban is felelhető Kirin 970, és QHD felbontáson egyértelműen jobban jönne annak a Mali-G72MP12-es GPU-ja az itt ketyegő Mali-G71MP8 ellenében. A komolyabb 3D-s címek esetében ugyanis már gyakran előfordul dadogás, és a mutatós fémház is hajlamos a felmelegedésre. Az általában fluid EMUI felület pedig döccenősebb a megszokottnál, főleg alkalmazásból vagy a zárképernyőről a főoldalra tévedve.

A 4 GB RAM elfogadható mennyiség, bár éppenséggel asztali dokk módban, ehhez passzoló elrendezéssel és számos ablakozott alkalmazással a 6 GB egészségesebb lett volna. A 64 GB-os tároló pedig a sebessége alapján valamiféle eMMC típus lehet, a fürgébb UFS 2.1 helyett. Éppen emiatt az alkalmazáskezelés csak átlag feletti sebességen marad, az 50 szabadon maradó GB mindenesetre nagyon sok mindenre elég, plusz a bővítés is adott. Ehhez az OTG-s csatlakozás és a Huawei Cloud felhőszolgáltatás is hozzátesz, ahova a fotók és videók mellett az adatok és a biztonsági mentések is szinkronizálhatók. Furcsa, hogy míg a P20 Pro ugyanaznap Android és EMUI 8.1-gyel startolt el, a MediaPad M5 mindkettőből 8.0-s verzióval lépett kifutóra, és maradt is azon egyelőre.

[+]

Lényegi különbségek persze nincsenek, és fontosabb a közös pont: a Huawei-féle mesterséges intelligencia azon dolgozik, hogy a rendszer hosszú idő után is kellően fürge maradjon – legalábbis annyira, amennyire a HiSilicon chipset megengedi. A biztonság is kulcskérdés az EMUI esetében: a Tablet-kezelő az erőforrás-menedzsment mellett vírusügyben is körbekérdez, a széfbe privát adatok, képek, videók és fájlok zárhatók, és az ujjlenyomatos védelem is adott, akár az alkalmazásokhoz. Azontúl, hogy a szenzor villámgyors, van egy remek praktikája: helyettesíthető vele az androidos kezelősáv. Egy érintéssel vissza, hosszú lenyomással a főképernyőre, hosszanti oldalon simítva pedig az alkalmazásváltó panelre ugrik a felület.

[+]

Emellett lebegőikon is kérhető a kezelősáv elrejtésére, mert az a hosszú-hosszú centimétereken végigfutó állapotsávval egyetemben csak a helyet foglalja. Régen meg kellett volna oldani Androidon (és egy időben meg is tették), hogy az óra és az értesítési ikonok a kezelősávon osztozkodjanak, plusz tálcaszerű indítók és kapcsolók is odaférhettek volna alulra. Legalább állítható a megjelenített méret és a betűméret, valamint a főoldalon a Téma és a rácsméret, balról pedig a Google Asszisztens oldala csalható elő. Az értesítések kérésre felvillanthatják a zárképernyőt, dupla koppra viszont senki nem nyit ajtót.

[+]

A táblagépes Android rugalmatlanságát leginkább az alkalmazásokban lehet tetten érni. Nagyjából minden alkalmazás úgy néz ki a Google részéről 10,8”-en, mintha valaki 4”-re PhotoShoppal ránagyított volna: túl szélesek a sávok és elemek, túl sok a kihasználatlan hely. Érdekes, hogy a Chrome vagy a Térkép esetében sikerült táblagépes elrendezést és helykihasználást biztosítani, aztán kifogyott a nafta, mert máshol meg nem. Ez persze nem újdonság androidos körökben, ám aki csak két hétre iPad használatára vetemedik, érthető, hogy nehezen szokik vissza az androidos óriásképernyőre – ha egyáltalán. Ami a Huaweit illeti, remek a kétoszlopos Email, Névjegyzék és Beállítások, viszont suta a széthúzott naptár és roppant praktikátlan az egyoszlopos fájlkezelő. Ezen a ponton a vegytiszta Androidba komolyan belenyúló EMUI táblagépre optimalizálhatta volna az összes alkalmazását, de csak egy részüknél tette meg, így még látványosabb a zöld robotos rendszer táblagépes bukdácsolása.

[+]

Extrák egyébként vannak bőven: a megszokott eszközök mellett például játékkezelő Game Suite néven, amely összegyűjti a telepített címeket (az öt mellékelt demó kihagyható lett volna), illetve felajánlja az értesítések elrejtését és a navigációs gombok zárolását a zavartalan elfoglaltsághoz. Akad hangrögzítő, iránytű, szoftver a könnyű átköltözéshez és az egészségkövetéshez. Természetesen van névjegyzék, és mivel a tesztre kapott M5 SIM-képes, tárcsázó is, bár fülhöz emelés helyett kihangosítva vagy headsettel érdemes csevegni, mert csak így lehet. A Quik ügyes klipszerkesztő, a WPS Office pedig hasznos irodai kiegészítő.

[+]

Simán kihagyható lett volna az Instagram, a Booking.com, az eBay vagy a Netflix, a SwiftKey billentyűzet viszont mindentudó virtuális klaviatúra, bár kibővített táblagépes gombelrendezést nem kínál. Ujjhúzós bevitelt, átméretezést, témázást és minden földi jót igen. Gépelni egyébként leginkább álló helyzetben, két hüvelykujjal kényelmes, bár koránt sem annyira, mint a 8”-es társak esetében. Akinek fontos, az persze billentyűzetes kiegészítővel laptopot varázsolhat M5-jéből. Ilyen tartozék híján sajnos az asztali megjelenítési módot nem tudtam kipróbálni.

Kamerák, multimédia

Lendüljünk túl azon, hogy idétlen látvány a Michelin-csillagos menüt vagy a pillangót óriási, világító képernyővel fotózó humanoid – egy földönkívüli valószínűleg a profi fényképész óriási kameralencséjét is megmosolyogja. Miért ne legyen kamera egy táblagépen? Az előlapi, fixfókuszos, 8 megapixeles modul jól jön a videohívások és szelfizés során (arcszépítés is jár hozzá), a hátlapi, autofókuszos, 13 megapixeles pedig elég nagy tudású, hogy ha más nincs kéznél, vele örökítsen meg az ember pillanatokat. Ez a logika mondjuk borul naplemente után, a vaku hiányával: ha már komolyabb cuccot pakoltak a csúcskategóriás MediaPadba, ugyan az árva féldolláros, 3 milliméteres LED villanó miért nem fért oda? Az EMUI kameraszoftvere rengeteg módot felkínál, a panorámát, a time-lapse-t, a fénnyel festést, valamint a profi videót és fotót beleértve. Akad még háttérelmosás, HDR, mozgófénykép, önkioldó és rácsvonalak, úgyhogy lehetőségekből nincs hiány.

[+]

Más kérdés, hogy a feldolgozó algoritmus már nappal úgy dolgozik, mintha medvére bízták volna a mellplasztikáztatást: középen még egész sok a részlet, de ott is festményszerű a rajzolat, ami durván fokozódik, amint a szélek felé téved a tekintet. A kék ég olyan zavaros, mintha a szaharai homok csomókban vándorolt volna ide, és sajnos már nappal előfordul bizonytalanság fókuszáláskor. Kár, mert elfogadható a dinamika, pontos a fehéregyensúly és helyén van a ténymérés. A makrókra is kellő részlet jut középen. Csakhogy az alábbi, DNG RAW nyersfájlokból általam feldolgozott eredmények mutatják: sokkal több lakozik a szenzor képességeiben, mint amit az algoritmus kihoz. Érdemes megfigyelni, hogy még a szélekre is mennyi részlet jut, elviselhető mennyiségű képzaj kíséretében.

Este viszont nemcsak a vaku hiányában ül kispadra a MediaPad: ilyenkor válik kifejezetten problémássá a fókusz, ami nemcsak pontatlan, lomha is, és a videofelvételeket is hazavágja. Pedig opció a jónak tűnő 4K felvétel, illetve a 1080p 60 FPS-sel, ám gyakorlatilag sosem hibátlan az élesítés, optikai képstabilizálás nélkül pedig remegős a végeredmény. A sztereó hang ellenben kellően tiszta. Az egész kamerás részre ráférne egy firmware frissítés, és zárjuk annyi optimizmussal a témát, hogy a fenti eredményeken készülékcsere nélkül javítani lehet. Addig meg érdemes végtelenre állítani a fókuszt videózáskor, ugyanezzel a trükkel és hosszabb záridővel fotós oldalon is javítani lehet.

Az emuis zenelejátszó előadók, albumok, mappák, dalok, listák és kedvencek szerint csoportosítja a helyben tárolt állományokat, az egy percnél rövidebbek szűrésének lehetőségével. A tablet meghajtja a veszteségmentes formátumokat, de a WMA-t nem, plusz a rádió és a hangszínszabályzó is kimaradt, ami egy médiatablettől fura. Hát még a félkilós szörnyeteg 3,5 milliméteres likának leradírozása: az USB átalakító kapásból nagyobb helyigényű, mint kedves, öreg barátunk, Jack. Szerencsére a pluszkábel közbeiktatásával kiváló minőségű hang áramlik a fejhallgatóra: dinamikus, részletes, kellően hangos és nem torzít vagy zajong.

[+]

A négy hátlapi hangszóró pedig igazán odapakol. Először is, bár előnyösebb lett volna, ha előre sugároznak, annyi ívelést kapott a hátlap, hogy asztalra téve se ütközzön akadályba a sztereó hangok továbbítása. Másfelől a produktum olyan hangos és tiszta, hogy tök mindegy milyen irályba rezegteti a levegőt, egy nagyobb terem megtölthető vele. Kiváltképp közép és magas tartományban szól szépen, és a mobilos átlagnál bőven több mélyhangra lehet számítani, viszont egy tízezres Bluetooth hangszóró már simán több basszust nyújt. Az M5-tel mindenesetre vígan lehet szórni a zenét a kertben, és mozizáshoz sem utolsó. Jól jön ehhez a 16:10-es képarány és persze a tűéles kép, bár filmezésre jobb a Galaxy Tab S-féle AMOLED technológia. A 4K videók 30 FPS-ig rendben elindulnak, ha H.263, H.264. H.265 és Mpeg4 a kódolás, a 60 FPS viszont túl sok ezen a felbontáson, illetve HDR tartalmak lejátszásával is hiába próbálkoztam. Ha az AC3 hang és a feliratfájlok fontosak, érdemes telepíteni VCL-t, ami komplett médialejátszó Androidra. Ez és a gyári szoftver is kínál lebegőablakos lejátszást.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A MediaPad M5-nek létezik csak WiFi-és és 4G-s adatkapcsolatra is képes kiszerelése nanoSIM foglalattal, kihangosított vagy headsetre küldött beszélgetéssel. Sem a mobilhálózati, sem a wifis vételi minőséggel nem akadt gond. Az utóbbi 802.11a/b/g/a/ac szabványra képes (Direct, HotSpot, Dual Band), a Bluetooth 4.2-es (A2DP, LE – az LDAC és aptX HD kodekek támogatásáról nem nyilatkozik a termékoldal), a navigációhoz az A-GPS mellett a GPS a GLONASS és a BeiDou műholdak jelei vethetők be, gyors pozíciószerzéssel. Akad iránytű, giroszkóp, hangszenzor és hall szenzor, nincs viszont légnyomásmérő, NFC, infra, barométer vagy közelségérzékelő.

[+]

Az M5 10,8”-es variánsa 7500 mAh-s telepet kapott, amit akár hatalmasnak is nevezhetnénk, ha nem volna okostelefon ennél is kövérebb akkumulátorral. Mobilhálózaton mindenesetre roppant alacsony, csak WiFi-n pedig nullához közelítő a készenléti fogyasztás, így a „hány nap” helyett az egy töltésre jutó képernyőidő az igazán érdekes adat. Ez használati módtól függően 6-12 óra között alakulhat. Nyilván a 3D-s játék, a 4K-s videofelvétel és a maximális fényerő fogyaszt a legtöbbet, míg töltésenként, 150 niten 11 órán át lehet netezni és 16 órán át videózni, ami táblagépes szinten abszolút helytálló. A 9V/2A-es Huawei QuickCharge gyorstöltő az ígéretek szerint három óra alatt végez egy ciklusnyi energia bejuttatásával, és a Type-C portnak hála, megfelelő kábellel etethető róla másik készülék is, amit az egyik nap a OnePlus 5T meg is köszönt. Ha mégis a végére érne a töltöttség, energiatakarékos móddal tolható ki egy-egy ciklus, akadnak optimalizálási tippek és az intelligens felbontás a töltöttségi szinthez igazítja, nos, a felbontást.

[+]

Összefoglaló

A MediaPad M5 magabiztosan söpör be egy újabb mobilarenás plecsnit, noha ajánlottról idén épphogy lemarad. No, nem a fenomenális összeszerelési minőség vagy a roppant mutatós ház miatt, és bár nagyon jól jönne a kerti partihoz a por- és vízálló védelem, a hiányukért nem jár komoly megrovás. A jókora tablet két kézzel rendben kezelhető és ügyes a négy hangszóró elrendezése: hiába vannak hátul, az asztallap nem áll a hang útjába. Két hibája mégis akad a küllemnek: kiemelkedik a hátlapi, nyerstudása alatt teljesítő 13 megapixeles kamera, és gyanítom ez fog az M5 esetében legelőször megkarcolódni. A hatalmas házra meg valahogyan nem fért oda az apró, 3,5 milliméteres audiokimenet, ami félresikerült humor egy multimédiára szakosodott eszköztől. Szerencsére átalakítóval remek a hangminőség, csak ugye milyen idétlen, hogy táblagépet is és külön kábelt is magával cipel az ember.

Az EMUI a megszokott szinten hozza Android 8.0-s köntösben, a táblagép pedig kellően gyors, hogy túl sok kifogást ne emeljen az ember. Ám 140 ezer forinton nyitva WiFi only kivitelben és 155 ezerért SIM-foglalattal mégis kénytelen vagyok: a 2016-os Kirin 960-nal szemben sokkal ésszerűbb lett volna 2018-ban a QHD panelhez passzolóbb Kirin 970. A felület ugyanis meg-megdöccen, a legkomolyabb 3D-s játékok pedig dadogósak és a ház is jócskán felmelegszik. A HDR támogatás is kimaradt ziccer: ma ez a kulcsszó, ha nagyképernyős, drága eszköz értékesítéséről van szó, és bár akad dinamikus kontrasztjavítás, az IPS panel nem veszi fel a versenyt a Tab S AMOLED technológiájával, ami alkalmasabb filmezésre. Persze odaszól a hangszóró kvartett, amitől a konkurencia java elhallgat. Furcsa egyébként, hogy DNG RAW-ból dolgozva sokkal jobbak a hátlapi kamerával lőtt eredmények, mint a pongyola algoritmuson megszűrt JPG eredmények. Erre és a videózáskor előforduló fókuszvesztésre is illene hamar ránézni. Sajnos vaku szoftverfrissítéssel nem fog hátrakerülni.

A MediaPad M5 leginkább az iPad, a nálunk egyelőre nem kapható, stylusszal szerelt ellen álunk egyelőre nem forgalmazzák a MediaPad M5 Pro pedig az iPad Pro ellen száll harcba. Az Apple tabletekkel szemben azonban nem csak a hardveres sebesség marad el: döbbenetes, hogy az évek folyamán mennyire leragadt az Android ekkora képernyőn, alig akad normálisan optimalizált alkalmazás, a legtöbb a mobilképernyő puszta felnagyítása. Elsősorban a Google-é a felelősség, de az EMUI-val a Huawei eléggé belenyúlt az Androidba, úgyhogy azzal a lendülettel akár az összes gyári alkalmazást 10”-re igazíthatta volna. Azért nehéz ennyiért az iPad ellenfeleit javasolni, mert a kreatívabb helykihasználás mellé végtelen mennyiségű táblagépre optimalizált alkalmazás és tartalom akad. Multimédiában és adatkommunikációban mindenesetre a MediaPad még baromi erős, és főleg Androidon életképes alternatíva – már csak azért is, mert a táblagépes csúcskategória errefelé lényegében halott. Az erősségei pedig bőven túlszárnyalják a gyengeségeit, ezért egy határozott és vastagon festő Tetszett plecsni a megérdemelt jutalma.

Huawei MediaPad M5

Bone123

A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Huawei MediaPad M5

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE ill. WiFi only
	Méret	258,7 x 171,8 x 7,3 milliméter
	Tömeg	498 gramm
	Színvariációk	szürke, pezsgőarany
	SIM-foglalat	nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	10,8 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1600 x 2560 pixel (280 ppi)
	Kijelző típusa	IPS kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 960
	Processzor típusa	4 x 2,4 GHz-es Cortex-A73 + 4 x 1,8 GHz-es Cortex-A53 + i6 koprocesszor
	Processzor csíkszélessége	16 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-G71MP8
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	64 GB (kb. 50 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B3/B5/B7/B8/B20/B28
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, HotSpot, Direct
	USB	Type-C (2.0-s átvitel, MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, GLONASS, BeiDou)
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.0 (Oreo) + EMUI 8.0
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Tablet-kezelő, Fájlkezelő, Game Suite, WPS Office, Netflix, Booking.com, bay, Insragram, Gyereksarok, Tippek, eszközök, demók
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, autófókusz
	Másodlagos kamera	8 megapixel, fixfókusz
	Videófelvétel	4K @ 30 FPS / 1080p @ 60 FPS
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	7500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	giroszenzor, gyorsulásmérő, iránytű, fénymérő, hang szenzor, hall szenzor, ujjlenyomat-olvasó, értesítési LED, USB-C - jack átalakító a dobozban, négy hangszóró