Hardver, szoftverezettség

A Mate7-ben a Huawei saját gyártású chipsetje, a 28 nanométeres csíkszélességű HiSilicon Kirin 925 teljesít szolgálatot. Az SoC-ben egy ARMv7 (big.LITTLE) architektúrájú nyolcmagos processzor található. A CPU-ban négy darab 1,8 GHz-re skálázott, nagy teljesítményű Cortex-A15 mag és ugyanennyi, viszont már kisebb fogyasztású és erősségű Cortex-A7 mag található. A magok külön-külön és egyszerre és képesek működni, így amíg például a levelezéshez csak egy Cortex-A7 magot működtet a telefon, addig a fényképezéshez már mind a négy Cortex-A15 mag bekapcsol. Az előbbiek mellett még egy i3 névre keresztelt segédprocesszort is beszereltek a kínaiak, ez ultra alacsony fogyasztású (0,009 mW), és csak a giroszkóp, a gyorsulásmérő és az iránytű használata esetén kapcsol be. A grafkus gyorsítás szerepköre a Mali-T628-ra hárul. A belső tárhely 16 vagy 32 GB-os lehet, ennek függvényében változik a rendszermemória is, a kisebbik modellben 2, a nagyobbikban pedig 3 GB RAM található. Az adattároló mérete a microSD kártya foglalat jelenlétének köszönhetően még tovább bővíthető, méghozzá maximum 128 GB-tal.

A pontszámokból egy dolog kiválóan látszik: a Smartbench és a Quadrant kezd már elavulttá válni, annyira alacsony pontszámot adtak, mintha nem tudnák rendesen felismerni, illetve kihasználni a Mate7-ben lévő SoC-t. Az AnTuTu pedig frissült, ám szerencsére még a régi verzió is működik, itt már kijött a készülékben rejlő erő. A Huawei terméke ugyanis rendkívül gyors rendszersebességgel kecsegtet, és ez nem csak a főoldalak közötti lapozgatásra, valamint a programok megnyitására igaz, hanem a komplexebb, erősebb grafikai igényeket támasztó játékokra is. A Huawei nagyjából száz gyári programot próbált a végletekig optimalizálni, nem véletlen, hogy a sajtón ennek bemutatására majdnem negyedórát szántak.

A Mate7-tel az Android 4.4.2 KitKat operációs rendszerre épülő Emotion UI 3.0-s felület debütált, amit a felhasználók visszajelzései alapján fejlesztettek. Továbbra sincs viszont klasszikusnak mondható menü, vagyis minden ikont a maximum kilenc lapból álló főképernyőre kell helyeznünk. Innen egyébként, ha eltávolítunk egy programot, akkor az törlődik is a telefonról, nem árt vigyázni erre. Csíptető mozdulattal áttekintő nézetet kapunk, így tudjuk változtatni a hátteret, az átmenetet, az elrendezést és a minialkalmazásokat, ismertebb nevükön a widgeteket is. Az alsó vezérlőgombok személyre szabhatók, már az L Previewból ismert dizájnt kapták meg. A Huawei nem csak a kijelzőnél, hanem a szoftvereknél is törekedett a helykihasználásra, számos esetben például, ha fentről lehúzzuk az ujjunkat, akkor nem csak az értesítési sávba botlunk, hanem plusz almenüpontokat varázsolhatunk elő. Az információs sávban külön időpontok szerint láthatjuk az elmulasztott eseményeket, a parancsikonok fülre nyomva pedig a gyorsbeállítások kapcsolóit érhetjük el. A tárcsázóképernyőről számok és betűk szerint érhetjük el a névjegyeket, a címtár fülről lefelé legyintve pedig saját adatainkat egy QR-kód segítségével tekinthetjük meg.

Érdemes kielemezni a beállítások menüt, hiszen rejteget néhány extra funkciót. A vezeték nélküli hálózatok részleg alatt a WiFi-t, a Bluetooth-t, a mobilhálózatot, valamint az NFC-t tudjuk bekapcsolni. A kezdőképernyő stílusát már a készülékről szóló szekció alatt tudjuk módosítani, az egyszerű módra kattintva hatalmas kártyalapokra rajzolva láthatjuk a fő funkciókat, ez mondjuk a gyengébben látóknak, vagy autóvezetés közben lehet hasznos funkció. A töltő kiegészítő fül alatt az energiaellátás esetén aktiválódó szolgáltatásokat választhatjuk ki, digitális képkeretet készíthetünk például a telefonból, vagyis az albumban tárolt fotók a zárolt képernyőn váltakozva jelennek meg. Találunk még egykezes módot, melyen keresztül jobbra vagy balra tolódnak a fő gombok, megkönnyítve ezzel az egy ujjas használatot. Külön sávot kapott a svéd FPC céggel közösen fejlesztett ujjlenyomat-olvasó szoftvere, melynek igénybe vételéhez először egy jelszót vagy egy PIN-kódot kell megadni biztonságképpen. Az azonosítók felvételéhez több szögben kell az érzékelőre helyeznünk az ujjunkat, maximum öt minta menthető el. A Huawei kiemelte, hogy az ő eljárásukkal egy érintés után fel tudjuk oldani a képernyőt, vagyis szenzorra tapintunk ujjunkkal, és máris a főképernyő ugrik elő. Az olvasó nem működik rosszul, bár azért nem annyira jó hatásfokkal teszi a dolgát, mint az Apple megoldása. Ettől függetlenül kiválóan használható, egyedül arra kell, figyelni, hogy a leolvasásnak megfelelő szögben érintsük meg a szenzort. A leolvasó a hardverben tárolja a mintákat, amiket egy SecureOS szoftver véd a külső támadásoktól.

Az applikációkínálat a szoftveres repertoár nagyságához igazodik, alap esetben természetesen a gyári androidos programokat tudjuk használni. A telefonáláson és az üzenetküldésen kívül emailezni is tudunk, a beépített klienshez többféle fiókot tudunk hozzáadni, és ami lényeges, a telefonon nem tárolt emaileken kívül a szerveren is kereshetünk a további találatokat. Nem maradtak ki a Google appok sem, a Gmail, a YouTube, a Térkép, a Navigáció, a Drive és a Google+ mind-mind előre telepítve érkezik. Az előbbieken kívül van még hangrögzítő, ébresztőóra, fájlkezelő, FM-rádió, galéria, jegyzettömb, zene- és videolejátszó.

Néhány extrával is szolgál a kínai gyártó, a legjobb alkalmazások mappába került például a Facebook, a Twitter, a Zinio zeneletöltő, a Huawei Hub és a ToDoist, ami emlékeztetők felírására szolgál. Az eszközök albumba az előlapi kamerát használó tükör, a hátlapi fényképező bezoomolt módját alkalmazó nagyító, az időjárás, valamint a zseblámpa került. A telefon-kezelő alatt az alkalmazásokhoz tartozó engedélyeket adhatjuk meg, plusz itt tudjuk eltávolítani a feleslegesen felgyülemlett töredékfájlokat. A játékok szerelmeseinek sem kell nyugtalanul aludni, habár csak demó programként (azaz ötször lehet maximum 180 másodpercig játszani) előre felinstallálva érkezik a többek között a Real Football 2015 vagy a Spider Man is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!