Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Az adatkommunikációs képességek közül kiemelendő, hogy a mobil két nanoSIM-et kezel, ráadásul ehhez a microSD bővíthetőségről sem kell lemondanunk. A két kártya csak standby módban működik együtt, ha az egyikről hívást indítunk, a másikon sem csevegni, sem internetezni nem tudunk. Az első foglalat támogatja a Cat.4-es 4G hálózatokat, így maximum 150/50 Mbps sebességet érhetünk el böngészéskor (3G esetén 42/5,76 Mbps-re módosul ez a két érték), a másik helyen lévő SIM viszont csak 2G-re képes felkapcsolódni. A hangminőséggel nem volt gond, nem ropogott a vonal, tisztán hallottam mindenkit, fordítva sem panaszkodtak semmire. A 802.11a/b/g/n/ac WiFi kétcsatornás, internetmegosztásra használható, a Bluetooth chip verziószáma 4.2 (A2DP-vel és aptX-szel). Szerencsére van NFC és A-GPS, navigálni prímán lehet a telefonnal, egyrészt a méretes kijelző, másrészt a GLONASS támogatás és az ebből következő gyors és pontos pozíciószerzés miatt. Az USB-OTG is adott, egyedül az infrát hiányolhatják néhányan.

A Chrome böngésző és az akkumulátorhasználat grafikonja [+]

Régen még volt, ma már nincs HTC-s gyári böngésző, helyette vagy a Chrome-ot használjuk, vagy letöltünk valami mást az Áruházból. A Google programjának is megvannak az előnyei, ilyen a gyors szinkronizáció, szóval a más platformokon megnyitott/elmentett könyvjelzőket, a jelszavakat és az előzményeket elérjük a telefonon is. Kérhetünk asztali nézetet, nagyíthatunk két ujjal. A sortördelés azonban nem támogatott, illetve nincs éjszakai mód sem, ezek mondjuk már igazán bekerülhetnének a programba. A görgetési sebesség persze villámgyors, az olvashatóságot sem érheti kritika.

A Huawei P9 mellett pózol a HTC One X9 [+]

A hátlap alatt rejtőző akkumulátor 3000 milliamperóra kapacitású, ami jól hangzik, és a HTC is hosszú üzemidőt ígér. A valóság viszont nem szolgál bizonyítékul erre, hiszen normál nyomkodás esetén és kicsivel több mint 3 órás kijelzőidő után már rohanni kellett töltőért, mert alig maradt nafta. A 4-5 órás HD videostreamelés sem javít a helyzeten, egyedül az energiatakarékos módok tudják ezt megtenni, melyek közül az ultra megoldás szinte minden telepzabáló modult lekapcsol.

A HTC One X9 dual sim talán egyszerre mutatja meg a tajvaniak erősségeit és gyengeségeit. Mindenképpen pozitívum, hogy a 10-zel ellentétben tesztalanyunknál nem maradt el a BoomSound hangszórópáros, ami ugyan nem szól annyira szépen, mint a korábbi zászlóshajóknál, mégis az egyik legjobb megoldás a piacon. Szintén nem kell csüggedni a kijelző miatt sem, hiszen egész korrekt panelt kapott a phablet, a két kártya kezelése hasznos dolog a mindennapokban, és legalább a microSD bővíthetőségről sem kell lemondanunk. Szintén erős ütőkártya a Marshmallow-ra épülő Sense 7 felület, ami a végletekig optimalizált, kiválóan, akadásmentesen fut, témázható, vagyis még mindig a legszimpatikusabb rendszerek egyike. Innentől azonban már nem lehet kedves szavakkal illetni a mobilt: az üzemidő elég gyengécske, egy napot éppen hogy kibír, a kamera finoman szóval sem tartozik az élvonalba, pedig első blikkre nem néztek ki rosszul a végeredmények, számítógépen viszont már egészen borzasztóak, rengeteg hibával. A következő probléma az árazás, GSM boltos kínálatban majdnem 130 ezer forintot kell kiperkálni a One X9-ért, pedig ennyiért már megnyerőbb ajánlatokat is találunk. Kezdjük például az LG G4-gyel, ami minden téren jobb, és még olcsóbb is, említhetnénk a Xiaomi Mi 5-öt, amit a bivalyerős Snapdragon 820 chipsettel szereltek, és akkor még nem esett szó a Xiaomi Redmi Note 3-ról, ami szintén több tízezer forinttal kedvezményesebben hazavihető. A HTC tehát egy jó telefont rakott össze, már ha nem akarunk fotózni, csak sajnos mint oly sokszor, most sem a helyes árcímkét választották meg, így plecsnivel nem tudom jutalmazni a kütyüt.

Legendd

A tesztkészüléket az XXL GSM küldte el nekünk, a vásárláshoz kérem, kattintson ide.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!