Adatkommunikáció, üzemidő, végszó
A Desire 12 két nanoSIM-et fogad be dual standby technológiával és 150/50 Mbps-os átviteli rátával, az összes hazai LTE sáv támogatása mellett. A beszélgetési hangminőség elmegy: a hangerőre nincs panasz még zajos környezetben sem, viszont kissé „fémesen” szól, kétségtelenül zörejesebben, mint a drágább HTC-k. A másik oldalon rendben értették a szavam. A kétcsatornás WiFi modem 802.11b/g/n szabványú (HotSpot, Direct) és közepes érzékenységű, a Bluetooth 4.2-es (A2DP, LE), az USB pedig 2.0-s (microUSB, MTP). A navigálás lehetne gyorsabb és pontosabb, a Desire 12 az A-GPS mellett egyébként csak a GPS és a GLONASS műholdakat használja. Akad iránytű és gyorsulásmérő, nincs viszont giroszkóp, NFC, hall szenzor, barométer vagy infra.
[+]
2730 mAh egy phablet esetében nem sok, és hiába nem vészes az SoC fogyasztása, ha a kijelző és a modemek igénye nagy. Így egy szűk napos használattal érdemes számolni töltésenként, legfeljebb 3-4 óra képernyőidő mellett. Aki viszont nem bírja letenni a mobilját, és még a fényerőt is szereti feltolni, simán lehet, hogy már délután kábel után nyúl. Az 1 amperes, gyári adapterrel bő két óra a töltés. Az üzemidőn a fapados takarékosság nem igazán tud javítani, sem pedig a teljesítmény módok, amelyek eleve viccesen hangzanak, hiszen éppen a teljesítmény hiányzik a négymagos SoC-ből.
[+]
| Külső | |
|---|---|
| Ergonómia | 8 pont |
| Anyaghasználat | 7 pont |
| Összeszerelés minősége | 9 pont |
| Kijelző mérete, minősége | 6 pont |
| Belső | |
| Kezelhetőség | 8 pont |
| Sebesség | 5 pont |
| Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 8 pont |
| Felhasználói felület élménye | 7 pont |
| Alapfunkciók | |
| Hangminőség, vételi stabilitás | 8 pont |
| PIM funkciók | 10 pont |
| Adatkommunikációs képességek | 7 pont |
| Multimédia | |
| Vizuális | 6 pont |
| Audio | 8 pont |
| Egyebek | |
| Üzemidő | 6 pont |
| Ár/érték aránya | 4 pont |
| Hogyan értékelünk? | |
Összefoglaló
Ha az U12+ nyomásérzékelős gombtriója kétségbeesett próbálkozás volt valami figyelemfelhívóra egy olyan mobilpiacon, ahol a Samsung, az Apple, a Huawei és a Xiaomi dominál, akkor a Desire 12 legfeljebb jajveszékelés egy roppant mély kút aljáról. Éppen amikor a vásárlóréteg visszanyerése volna az elsőszámú cél, akkor vágják pofán a vásárlót egy belépőszinten akár még jónak is mondható mobillal, középkategóriás, bolttól függően 55-65 ezer forintos árcédulát rásütve. Ez sehogy sincs szinkronban a vékonyka teljesítménnyel, a plasztik házzal, a jókora kávákkal, a szűkös teleppel, az elavult Androiddal, a múltban ragadt Sense UI-val vagy éppen a középszerű multimédiás csomaggal. Ugyanennyiért köröket ver rá a Redmi Note 5, sebességben és üzemidőben is állva hagyva a Desire-t, döbbenetesen beesett a Meizu Pro7 ára és nem kell kerül sokkal többe a szintén más kategóriát képviselő Moto G6 vagy Honor 7X.
A magyar mobilpiac pont annyira telített, mint a nemzetközi, és ha az ígéretes indulásból kavicságyba csúszó U12+, illetve a két rajtrácson ragadt Desire 12 az, amit a HTC 2018-ban fel tud mutatni, továbbra sem érezve rá, melyek a mindennapokban releváns felhasználói igények, és mennyit illik egy-egy készülékért elkérni, hogy azt meg is vásárolják, akkor lehet, nem kellene a patinás nevet tovább sározni, mert ez nem méltó a vállalat sikerekben gazdag történetéhez. Amikor pedig a másfél éves HTC U Play relevánsabb készülék árszinten, és az a terv a financiális gondok megoldására, hogy egy új, alultáplált mobilt sokkal többért árulnak, mint amennyit ér, akkor lehet, nem a felhasználót, hanem a rolót kellene lehúzni.
Bone123
A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
