Kamera, multimédia
A Desire 5 megapixeles, fixfókuszos kamerát vet be az előlapon villanófény nélkül, és egyelemes, 13 megapixeles szenzort a hátlapon, PD-autofókusszal, f/2,2-es rekeszértékű optikával, LED villanóval, optikai stabilizálás nélkül. A pofonegyszerű szoftver alapvető automata módot, panorámát és videofelvételt kínál. Csak az érintőfókusz, a HDR és a menübe rejtve az érzékenység, az önkioldó és a fehéregyensúly állítható. Kézi mód vagy Camera2 API támogatás nincs.
Középszerű a nappali képminőség, a szűkös dinamika miatt gyakori alulexponálással, amelyen lomha HDR próbál kompenzálni, túlzott kontrasztokkal és torz színekkel. Általában kékes irányban tévelyedik el a fehéregyensúly. Középen nem rossz a részletgazdagság, legalábbis az olyan témák esetében, mint a faágak. A meglehetősen hasonló színű és kontrasztú részeket az algoritmus simán egybemossa, pedig még csak a nappali produktumot minősítettem. Este kifejezetten homályosak a felvételek, fókuszhiba is akad, akárcsak zaj, plusz OIS nélkül könnyen bemozdulnak a felvételek. Oké: nem a csúcskategóriával versenyez a Desire 12, de a Redmi Note 5 / Moto G6-féle árkonkurenciával sem tud.
Videofelvétel legfeljebb 1080p-ben lőhető 30 FPS-sel, a fenti észrevételekkel, optikai vagy elektronikus képstabilizálás hiányában pont annyira remegős eredményekkel, amennyire instabil a kéz. A vonalélesség alapvetően jó és a fókusz is gyors, a telefon viszont gyakran élesít újra. A sztereó hangfelvétel ráadásul eléggé meg lett szűrve – a hang olyan, mintha egy pohár vízből rögzülne.
A Play Zene előadók, műfajok, dalok, albumok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt számokat, a WMA kiterjesztéshez nem szagol hozzá. Akad néhány widget, egy fapados hangszínszabályzó, illetve fülessel működésre bírható FM-rádió. Nagy produktumra persze nem érdemes számítani a gyári headset esetében, az inkább alkalmas hanghívásra. Egyébként a fülesre menő hang nem zajos vagy zörejes, a dinamika és a részletesség oldaláról viszont messze van akár a középkategória minőségibb darabjaitól. A hangerő átlagos, agybadugós fajtákra kellő mennyiség jut.
A Desire 12 vékony, és ugyanez a szó illik a multimédiás monó hangszóróra is. A hangerő átlagosnak mondható a maximumon, viszont meglehetősen lapos, dobozos, bármiféle basszus nélkül. A hangszórót ráadásul könnyű alul letakarni. A videolejátszó annyira fapados, hogy bármilyen egzotikusabb kódolás meghajtásához, a feliratokhoz vagy az AC3 hanghoz érdemes mindjárt egy VLC Playert vagy más alternatívát telepíteni. Az utóbbi megoldja a nagyítást a 18:9-es képarányhoz igazítva, a hardver viszont legfeljebb 1080p felbontást bír el, a HDR tartalmakhoz pedig hozzá se szagol.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!