Multimédia

A kamerarendszertől nem érdemes sokat várni, az 5 megapixeles ultraszéles szenzor nem hazudtolja meg a papírformát, a fix fókuszos, 2 megapixeles makróval szintén nem fogunk díjnyertes alkotásokat készíteni, az alapértelmezett üzemmódban 12 megapixelen rögzítő 48 megapixeles főkamera viszont tud elfogadható eredményeket produkálni, persze közel sem hibátlan a végeredmény, de ideális fényviszonyok esetén azért lehet értelmezhető képeket lőni. Itt egy csokornyi makró:

Az előlapi 8 megapixeles egység sem nagy kaland, videótelefonálásra például tökéletesen alkalmas. A szépítő funkció alacsony beállítások mellett is igen nagy erőkkel dolgozik, de ezt általában szeretjük. Értem, hogy a szenzor minőségét itt is a minél részletesebb, természetesebb és élesebb eredmény mutatná, de mégis ki szeretné minden apró bőrhibáját és/vagy gyűrődését 8K felbontásban viszont látni? Hangulatos önarcképeket vagy elfogadható videókat viszont azért ez is tud produkálni. Utóbbiakat maximum FHD felbontásban 30 fps képkockaszámmal, bármiféle stabilizáció nélkül, úgyhogy ne nagyon hirtelenkedjünk.

48 MP

A 48 megapixeles natív felbontásnak most sincs sok értelme, az algoritmus által, jelenetjavítás nélkül feldolgozott képekkel összevetve jól látszanak a színhőmérsékletbeli különbségek, az expozíciós kilengések és a korrekciók hiánya, ugyanakkor szemmel láthatóan több részletet rögzít. Aminek szignifikánsan több zaj az ára és meglehetősen puha lencserajzolat a széleken.

12 MP normál mód

Az 5 megapixeles ultraszéles látószögű kamera úgy rossz, ahogy van, messze átlag alatti teljesítménnyel. A vonalélesség még a középpontban is nagyon gyenge, erős a torzítás a széleken, a textúrák elmosódottak, gyakori a fátyolosság, az alakzatok kontúrtalanok, este pedig konkrétan használhatatlan.

5 MP ultraszéles

A dinamika nem túl erős, a HDR pedig nem hajlandó automatikusan akcióba lépni, így a felvétel előtt kell eldöntenünk, hogy szükség lesz-e rá vagy sem. Ha pedig igen, kizárólag a főkamera elérhető, az ultraszéleshez még HDR sem jár. Nem mintha attól várnánk a megváltást. A 12 megapixeles képek színei szépek, a fehéregyensúly rendben van, a zajszűrés viszont intenzív és a dinamika sem acélos. Este már a fókusszal is adódnak gondok, de az éjszakai mód azért ki tud hozni valamit a helyzetből (lásd az utolsó két képet, ahol a második készült a dedikált móddal). Az esti mód szintén a főkamera kiváltásága.

Videózni mindkét szenzorral maximum 1080p felbontásban, 30 fps képkockasebességgel lehet, amihez így azért elvárnánk valami elektronikus stabilizálást, de nincs. A dinamika a mozgóképek esetében sem meggyőző, főleg az ultraszéles gyenge, pedig a borús idő nem állította komoly kihívás elé a rendszert.

A főkamerával készült felvételek azért jobb minőségűek, erősebb a kontraszt, élénkebbek a színek és a részletek is definiáltabbak, noha érezni a FHD korlátait és a stabilizálás hiányát. A szenzorok között felvétel közben váltani nem tudunk. Este mindkét szenzor felejtős, az ultraszéles mondhatni katasztrófa.

[+]

A lejátszó sem az igazi, mivel hiányzik a Widevine L1-es minősítés, így a tartalmak még megfelelő előfizetés esetén sem fognak magas felbontásban megjelenni. A 3,5 milliméteres jack csatlakozónak és az FM-rádiónak viszont örülünk, a multimédiás hangminőség pedig teljesen korrekt, ha nem toljuk maximumra a hangerőt. Fülhallgatóval a Honor Histen hanghatások és a hangszínszabályzó is elérhető, amivel finomhangolhatjuk a hangzást. Zenelejátszót a Google biztosít, de egy funkciógazdagabb videólejátszóra azért szükség lesz, ha a puszta megjelenítésen kívül bármilyen más igényünk is van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!