Külső, kijelző, csomagolás

Három éve szakított a Honor és a Huawei, ám mintha a sors egy életre összekovácsolta volna őket, 17-17%-os részesedéssel álltak év elején a kínai mobilpiac élére. Persze a nemzetközin az egykori almárka mutat fel nagyobb sikereket, és lassan el lehet engedni a közös múltat. Ám, ha kéznél van egy P50, nem nehéz a Honor 200 Pro kétoldalt lekerekített védőüvegében, négy oldalon lekanyarodó OLED paneljében, ovális alapra pakolt lencséiben és EMUI szoftverátiratában a régi partner vonásait felfedezni.

A Honor 200 Pro a Huawei P50 Pro balján [+]

Miért ne? Ez a forma tökéletesen simul a tenyérbe, hibátlanok az illesztések, kipipálja az IP65 alapú porálló és vízlepergető kivitelt és 90% feletti a képernyőarány, csak vigyázni kell a drágára, mert ívelt üveglapjai sérülékenyebbek a lapos dizájnnál. Az eltérések viszont a Honor számára előnytelenek: az ásványmintás, matt fehér kivitel annyival csúszósabb a jól tapadó P50-nél, hogy rossz érzés az asztalról felemelni, 163,3 x 75,2 x 8,2 milliméteren pedig annyival nagyobb a 200 Pro, hogy állandó fogásváltással kell bajlódni.

A Honor 200 Pro [+]

Ítélkezzen mindenki az esztétika felett maga, a karakter mindenesetre megvan, a fogásbiztonságot viszont nem lett volna szabad feláldozni a stílus oltárán. Meggyőzőbb a 199 grammon egész kellemes tömeg, és ennek ellenére 5200 mAh-s telep fért a házba 100 wattos vezetékes és 66 wattos vezetékmentes töltéssel. A bökkenő csak az, hogy ezt a teljesítményt Honor szabványú tartozékok garantálják, és nem került töltő a dobozba, csak leírás, SIM tű, két végén Type-C kábel és előre felragasztott fólia. Elővételben, 2024 június végéig a töltő legalább ajándék, illetve nyár végéig a Honor Pad 8 tablet is.

[+]

Hátulra 50 megapixeles normál és zoomkamera, valamint 12 megapixeles ultraszéles egység került, az előlap pedig megismétli a Magic6 Pro kapszulakivitelét, csak 3D arcazonosítás helyett 2 megapixeles mélységérzékelővel segítve az 50 megapixeles szenzort. Én elhagytam volna a segédet az elegánsabb, apróbb kameralyukért. Mivel a hangerőszabályzó és bekapcsoló jobbra épp úgy elvékonyodik, mint a fémkeret, az ujjlenyomat-olvasó a képernyő mögött operál megbízhatóan, a fénymérő és az ultrahangos közelségérzékelő szintén ügyesen rejtőzködik.

[+]

Mielőtt a kákán is a csomót keresném: a 6,78”-es, 10 bites, 120 Hz-es, 1220 x 2700 pixeles OLED panel kirobbanó színekkel, egy sor kalibrációs opcióval, napszakhoz igazodó színegyensúllyal, tökéletes feketékkel és kellemesen sötét minimális fényerővel rendelkezik, a maximum pedig elég kint, hogy majdnem mindent tökéletesen lássunk. Ám csak 4000 nites marketingadatot kommunikál a gyártó, úgyhogy, amikor pontszerű felületen a rekordtartó Galaxy S24 Ultra is „csak” 2513 nitig jutott műszerünk alatt, utána kell menni, valójában mennyire világosodik ki a 200 Pro panelje.

A Honor 200 Pro és a Galaxy S23 Ultra maximális fényereje napfény alatt [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Frissítés: tesztünk publikálása után egy nappal érkezett meg új fénymérőnk, és igazolta tapasztalatunkat, ami egyébként a „mindössze” 1768 nites Galaxy S23 Ultra mellett, vakító napfényben nyilvánvaló volt: a mindennapokban, ahol számít, a Honor 200 Pro képernyője messze nem olyan világos, mint legfényesebb riválisai, egyébként pedig kilépve elég lassan ugrik fel a maximumra – Bone123. Biztos létezik olyan laborteszt, ahol speciális körülmények között, mondjuk HDR módban a Honor demonstrálni tudja a 4000 nitet, ám ez nem mindennapos használat, és már csak a vásárlói bizalom szempontjából is egyenesebb lenne olyan adatot közölni, amelyikkel nap mint nap találkozunk is.

[+]

A másik furcsa dolog a képfrissítés: az adaptív mód lényege az lenne, hogy a rendszer görgetéskor fluid 120 fpssel rendereljen, statikus téma esetén pedig leváltson mondjuk 24 fpsre, ahogy az S23 Ultra teszi. A 200 Pro adaptív módjával viszont csak a főképernyő, a beállítások, a tárcsázó, a fájlkezelő és pár másik Honor app fut 120 Hz-en, a többi gyártói alkalmazás 90-en, minden más pedig darabosabb 60 Hz-en fut a gyakran használt SMS-t, Google appokat, a kamerát és az összes többi alkalmazást beleértve.

[+]

Elég látványos a különbség, amikor a rendszer 60 és 120 Hz között vált (viszont látszólag 60 Hz alá sosem megy statikus téma esetében). Lehet persze kényszeríteni a 120 Hz-et, de még így is 60 Hz-en fut az AIDA64, a GFX Bench, a Speedtest, a zárképernyő, a kamera, a Google Térkép, a Mapy.cz, a TikTok, a távirányító, a Locus Maps és a legtöbb játék, úgyhogy külön kell megkérni a rendszert, hogy legyen szíves a kommunikált 120 Hz-et biztosítani, aminek nyilván nagyobb fogyasztás az ára.

[+]

A sztereó hangszóró tisztaságát alul és felül is erre vájt lyukak biztosítják – az előbbi mellett USB-C port és dupla nanoSIM foglalat, az utóbbi mellett infra van. Tárhely bővítés éppúgy nincs, mint jack kimenet vagy értesítő LED, van viszont 512 GB-os tároló és mindig aktív kijelző iOS stílusban és fekete háttérrel. Az érintési érzékenység és a gesztusvezérlés tökéletes, a rezgőmotor rendben van, és ha már ennyire kiemelkedik a kamerasziget hátul, praktikus támasztékot nyújt a mutatóujjunknak, hogy ne akarjon a 200 Pro dobbantani, amikor a 29-es busz kátyúra hajtva pillanatnyi súlytalanságot okoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!