Hardver, EMUI, ujjlenyomat-olvasó

A Huawei Mate S után a Honor 7 is a házi tervezésű, HiSilicon Kirin 935-ös SoC-t kapta meg, a két készülék teljesítményben pedig ugyanazt hozza. A négy 1,5 gigahertre skálázott Cortex-A53 és a négy 2,2 gigahertzes Cortex-A53e processzormag nyers erejével legutóbb is elégedettek voltunk, inkább a Mali-T628MP4-es IGP volt az, amelyik elmaradt az élmezőnytől. Ezt a Honor 7-re is igaz, egy Real Racing 3 például indokolatlanul szaggat, a készülékház pedig az átlagosnál jobban melegszik, 75 ezer forinttal a Mate S árszintje alatt viszont a dolog bocsánatosabb bűn. A mindennapos használat során az EMUI felület nem dadogott (kivéve a telepítéseket), és a böngészés, az alkalmazás megnyitás és a multitasking is egész fürge volt, csak nem annyira, mint egy S6 edge+, mondjuk az kétszer annyiba kerül. A 3 gigabájt RAM az Android 5.0-n alapuló szoftverfelületnek bőven elegendő, a 16 gigabájtos kezdő tárhelyből fennmaradó 10,32 ellenben sokaknak lehet szűkös. Öröm az ürömben, hogy az SD kártyára is lehet telepíteni, méghozzá teljes adatmappával, a Honor 7 ráadásul 128 gigabájtosat is befogad.

[+]

Egyéni megítélés kérdése, hogy a vegytiszta Androidot újrarajzoló, erősen egyénire szabott gyártói felületek mennyire tetszetősek vagy hasznosak, például sokan nem kedvelik, hogy az EMUI 3.1-ben nincs alkalmazásmenü, azaz minden ikon és widget a 4 x 5, 5 x 4 vagy 5 x 5-ös kiosztású kezdőoldalak egyikére kerül – persze a menü egy launcher telepítésével visszaszerezhető. Azt biztos, hogy itt egy rakás gesztusvezérlés segíti az amúgy egységes és sokféle témával színesíthető UI mindennapos használatát. Például, ha nem legfelülről húzza le az ujját az ember a kezdőoldalon (úgy a kapcsoló- és értesítési panel ugrik le), hanem lejjebbről, akkor egy gyorskereső sáv ugrik fel – itt appok, névjegyek és netes találatok között lehet kutakodni. Kétujjas csíptetőmozdulattal lehet az adott kezdőoldalt, hárommal pedig a kezdőképernyőket újrarendezni.

Ellentétes csiptetőmozdulattal, vagyis két ujj széttolásával a rejtett alkalmazásmenü ugrik fel: amelyik indítóikont ide helyezi az ember, az a főoldalakról eltűnik. A Honor 7 nem phablet, de azért akad egykezes használati mód: egyszerűen végig kell húzni az ujjat a vissza, kezdőképernyő és alkalmazásváltó soron, és a megjelenített kép kisebb méretűre ugrik. A billentyűzethez és a tárcsázóhoz is akad egykezes megoldás. Kétablakos elrendezés nincs, az alkalmazásváltót hosszan megérintve a legutóbb használt app ugrik fel. A zárképernyőről könnyedén elérhető a zenelejátszó widgetje, a számológép, a kamera, a diktafon és a zseblámpa, méghozzá egy ujj feltolásával alulról.

[+]

Mindez csak a bemelegítő volt, a gesztusvezérléseknek még messze nincs vége. Ha kaotikus a kezdőoldalakon az ikonhelyet, a készülék megrázásával egymás mellé lehet azokat rendezni, egy ikont megfogva pedig a készülék megdöntésével lehet azt a kezdőoldalak között mozgatni. Akad kétkoppos felébresztés, Knuckle Sense néven pedig ujjperec-bevitel: kettőt erősen koppintva képernyőkép készül, négyzetet húzva képernyő körbevágás, c-t, e-t, m-et és w-t határozott mozdulattal rajzolva pedig tetszőlegesen megadott alkalmazások indíthatók. Ez be- és kikapcsolt képernyőnél is működik, ám a Mate S-nél sokkal kevésbé hatékonyan, úgyhogy mi nem használtuk a dolgot. A hangok elnémíthatók a Honor 7 lefordításával, a hívás pedig fogadható fülhöz emeléssel.

[+]

A készülék bal oldalán található okos gomb ugyancsak működtethető be- és kikapcsolt képernyő mellett, és beállítható, hogy egy, két és hosszú lenyomásra milyen alkalmazás induljon el. Mi az egy lenyomást a véletlen bekapcsolás miatt nem aktiváltuk, kettővel a BKK Futárt, hosszú lenyomással pedig a zseblámpát indítottuk, és nagyon hasznos volt a dolog a mindennapokban. A hangerő le kétszeri megnyomásához is kötődik funkció: így a kamera indul és egyből exponál, mindez nagyjából 1 másodpercet vesz igénybe. És mi a helyet a módokkal? Azokból is akad egy sor, így kesztyűs az érintésérzékenység növelésére, egyszerű a nagyikonos kezdőképernyőhöz, emellett lebegő gombsor és intelligens tokhoz kapcsolódó tartalommegjelenítés is aktiválható. Még mindig nem végeztünk: megtanítható a Honor 7-nek, hogy ha nem találnánk, ám „hallótávolságon” belül pihen, tetszőleges vezényszóra jelezze, hogy hol bújt meg. A három androidos kezelőgomb sávja is testreszabható, például elhelyezhető az értesítési panel ikonja, viszont magát a sávot a korábbi EMUI verziókkal ellentétben nem tudtuk elrejteni (akad alkalmazás, amelyik megteszi).

[+]

A legfontosabb új funkciók persze a Fingerprint 2.0 névre hallgató ujjlenyomat-olvasóhoz kapcsolódnak, amely pont mutatóujjra esik, és tényleg csak annyi az ember dolga, hogy ráhelyezze ujját, és fél másodperc alatt túljut a képernyőzáron, bármilyen gomb lenyomása nélkül. A dolog nemcsak gyors, hanem megbízható is, az ujjlenyomatok regisztrálása pedig nem egy nagy kunszt. Összesen öt minta vihető be. Egy sor biztonsági funkció kapcsolódik a biometrikus szenzorhoz: a Telefonkezelőben alkalmazások indítását, a Fájlkezelőben pedig a széfbe rejtett fájlokat lehet ilyen azonosításhoz (is) kötni. Ezenfelül hívást fogadni és a kameraszoftverben exponálni is lehet a szenzor megérintésével.

[+]

A hátlapi biometrikus azonosító most is több egy ujjlenyomat-olvasónál, hiszen érintőpanelként is bevethető, bár korlátozott funkciókkal. Ilyen az értesítési függöny lehúzása lefele és az alkalmazásváltó előhívása felfele mozdulattal, továbbá az is beállítható, hogy az egyszeri érintés vissza, a hosszú pedig kezdőképernyő parancsot váltson ki. Ezek bármely ujjal működnek, nem csak a regisztráltakkal, viszont messze nem olyan hatékonyan, mint a Mate S esetében, és ezúttal sem lehet mondjuk honlapok görgetésére használni a panelt, szóval ezen a fronton lehet még fejlődni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!