Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Honor 200 Pro két nanoSIM-et fogad be és eSIM-et is lehet programozni. A vételi és beszélgetési minőség kitűnő, az ultrahangos közelségérzékelőt pedig csak lustán elfekve tudtam hibára kényszeríteni, a mindennapokban nem kapcsolt be a képernyő kéretlenül. WiFi 7 helyett kétcsatornás WiFi 6 modemmel kell beérni két csatornán, remek sebességgel (802.11a/b/g/n/ac/ax, Direct, HotSpot), az USB pedig csak 2.0-s Type-C porton, vezetékes kivetítés nélkül – a tesztmodellnél valamiért nem működött a PC-s adatátvitel. A Bluetooth 5.3-as (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC, aptX, aptX HD). A pozíciószerzés villámgyors és pontos, ám a BeiDou műholdakat leszámítva (B1, B1C) egy csatornán működik (GPS, GLONASS, Galileo). Megvan az iránytű, a gyorsulásmérő, a giroszkóp, az NFC és az infra, csak a barométer és az UWB chip hiányzik, illetve a kétirányú műholdas kapcsolat.

[+]

Az 5200 mAh bősége kapóra jön, ha ugyanis a gördülékeny működéshez szükséges 120 Hz-et rendszerszinten kényszerítem, bizony 4,5-5,5 képernyőórával kell beérni. Ezt picit megtoldhatjuk adaptív képfrissítéssel, ám ekkor darabosabb a görgetés, összességében pedig bőven elmarad az üzemidő a Magic 6 Próhoz képest. A gyártó egyéni szabványokkal borzolja a kedélyeket: papíron kitűnő a 100 wattos vezetékes (15 perc: 60%) és a 66 wattos vezetékmentes töltés (30 perc: 64%), ám ez Honor tartozékokkal értendő, és egyik sincs a dobozban. 120 wattos USB-PD töltőmmel csak 16 wattig, 100 wattos Blitzwolf PD-töltőmmel pedig 25 wattig ugrott a töltésteljesítmény. A Blitzwolf másik portjára kötve (amely ismeri a Huawei SuperChage szabványt), kijelezte ugyan a Honor a 100 wattos támogatást, mégis 53 watt volt a felvett maximum, 15 perc alatt 38%-ig és 48 perc alatt 100%-ig jutva. Ez speciel még mindig gyors, de nem annyira, mintha a telefon támogatná a 100 wattos USB-PD szabványt. 50 wattos Qi állványommal 10% jutott egy óra alatt a telepbe.

[+]

A Honor 200 Pro sok szempontból remek telefon, kezdve a profi fotókkal és portrékkal, illetve az elég jó videókkal három látószögben. Minőségi a porálló és vízlepergető burkolat csupa képernyő előlappal és jófajta sztereó hangszóróval. A hardver villámgyors, az 512 GB-os tároló bőkezű, a játékélmény hibátlan és akadnak a MagicOS-nek ügyes trükkjei, 3 + 1 év elfogadható szoftvertámogatással. Nem hibázik a beszélgetési hangminőség, van a vezetékes és vezetékmentes villámtöltés, akárcsak 5G, eSIM és infra, úgyhogy valahol a 300 ezres nyitóár fair, habár egy 256 GB-os változat 275 ezerért barátságosabb indítás lett volna.

Az AI-marketing mögé viszont több elkerülhető hiba is csúszott. A felület még mindig Huawei alapokon nyugszik sok iOS stílusjeggyel és alkalmazásfelesleggel, ideje lenne saját köntöst fejleszteni, a Hello UI jó minta nyugati igényekre. Elérhető árszinten komolyabb vízállóság, hosszabb üzemidő, profibb terméktámogatás és a Snapdragon 8 Gen 2 személyében takarékosabb hardver – a Galaxy S23 remek ellenfél, csak jóval kisebb tárolóval. Kár, hogy USB-PD szabványtöltőkkel nincs meg a 100 wattos gyorstöltés, mert nincs adapter az alapcsomagban, csak elővételben jár mellé, a képernyő 4000 nitje pedig puszta marketingadat, a legtöbb csúcsmobil világosabb napfény alatt.

[+]

A csúszós kivitel kötelező fogásváltással tervezési hiba, hiszen a baleset kockázatát növeli, a Magic5 Pro ára viszont nem zuhant annyit egy év alatt, hogy remek belső alternatívára leljünk benne. Sőt: idén már a Motorola is kövérebben áraz, a Poco F6-ok pedig, bár jóval olcsóbbak, túl sokat áldoznak kamerából, amiben inkább a Pixel 8a profi, és ott hétéves a szoftvertámogatás. A Honor 200 Pro mégsem botlik akkorát, hogy ebben a közegben ne tudja portréfotós csomagját szerény plecsnire váltani, és mivel jó kamerákkal levehető vagyok a lábamról, számomra a tetszett minősítés indokolt.

Honor 200 Pro

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!