Hirdetés
Multimédia
A HT17 Pro előlapjára 5, a hátlapjára pedig 13 megapixeles modul került. Az utóbbi középtempós autofókuszt és ledes villanót is kapott, az egészet pedig a jó öreg, AOSP-s kameraszoftver kelezi. A felületen csak a panorámára, a HDR-re és az arcszépítésre lehet váltani, illetve az érzékenységet, a mosolyra vagy jelre exponálást, a fehéregyensúlyt és az expozíciót állítani. A videofelvétel plafonja 1280 x 720 pixel, a minőséget jobb inkább elfelejteni. Inkább tűnik a produktum felskálázott 480p-nek, a hang viszont nem horror, bár némi alapzúgás csendes környezetben hallatszik, íme, egy klip.
A kijelző mellett a kamera érezteti leginkább a költségkorlátot. A megapixel-marketing ezúttal is falnak szalad: középen annyi részlet rögzül, amire elég lett volna egy 8 megapixeles szenzor, a szélek pedig teljesen elmosottak. Automata módban inkább türkizkéken, a sötétekre rátoló, a kiégéseket nem kompenzáló HDR-t belőve inkább lilásan hibázik a fehéregyensúly, plusz a színek is fakók. A dinamika középen marad, a fókusz korrektül talál rá az ideális lencseállapotra, és ha az embernél tényleg nincs más kamera, jobban jár ezzel, mint a régi, fixfókuszos birodalmi lépegetőkkel, szóval kéretik a kritikát költségkeretben értelmezni. Este viszont tényleg csak vakuval vagy sok fényforrás környékén érdemes próbálkozni, vállalható eredményt így is nehéz lesz összehozni.
Az AOSP-s Zene előadók, albumok, dalok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat – a FLAC kiterjesztéssel megbirkózik, a WMA-val nem. Akad pár widget, hangszínszabályzó és füles csatlakozásával működésre bírható FM-rádió. A videókat a galéria játssza le, a szokásos kódolásokból, 1080p-ig a H.263, a H.264, az Mpeg4, a DivX és az Xvid kódolásokat gond nélkül. A H.265, az AC3 és a feliratok alternatív szoftver kívánnak, a gyári úgyis csak annyi feature-rel rendelkezik, ahány okostelefont a Microsoft idén piacra dobott.
A hátlapi monó hangszóró szemre széles rácsot kapott, ám csak jobbról jön hang, átlagos erővel. Ez is jócskán csökken a HT17 Prót háttal asztalra helyezve, így három szobával odébb problémás lehet a bejövő hívást meghallani, egy fal vagy zsebtávolságra semmiképp. A produktum olyan, mint egy gimnáziumi rock zenekar: ha felhangosítod, lármás, zörgős, de basszusból így is gyenge, ha lejjebb veszed elfogadható, de hiányzik a kraft, plusz a szólamok is hamisak. A fülesre is behatárolt minőségű hang jut, a frekvenciagörbe nem hajlik meg, viszont részletességben, hangerőben és dinamikában is jócskán elmarad a produktum egy drágább készüléktől.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!