Hirdetés
Külső
A Gigabyte nem cicózott, az S1200 személyében egy olyan készüléket alkottak, mely kivétel nélkül az összes ismerősömnek tetszett. Ezen mondjuk nincs is mit csodálkozni, a színvilág visszafogottan elegáns, a formavilág modern, a méret kicsi, a kijelző nagy, az anyaghasználat pedig elsőosztályú. Mindehhez nagyszerű ergonómia és jó (de nem tökéletes) összeszerelési minőség társul, a kis Gigabyte-ot jó érzés kézbe venni és használni — fölösleges is tovább ragozni, a lényeg, hogy a külső nagyon jól sikerült. A hátlap csúsztatással vehető le, az összeszerelési minőség itt egy picit gyengébb a kelleténél, ha a hátsó rész közepét erősen megnyomjuk, a masina minimálisan ugyan, de nyekeregni fog. Picit problémásnak éreztem az előlap alsó részén lévő peremet, mely bár ránézésre és tapintásra is kiválóan össze van rakva, telefonálás közben sokszor elkapta a szakállam, ami ugyebár elég kellemetlen érzés. Tegyük hozzá, ez nem minőségbeli probléma, luxustelefonoknál és HTC-knél is tapasztaltam már, a francnak van szakállam.
Az előlap tetején a krómozott külsejű, köralakú telefonhangszóró látható, efféle megoldással eddig ritkán találkozhattunk, pedig nagyon látványos. Körülötte mindenféle lyukacska, ami csak kellhet, másodlagos kamera, fényérzékelő, távolságmérő, nincs tehát hiány. Kicsit lejjebb találjuk a 3,1 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles TFT-érintőkijelzőt, melynek egyetlen problémája az, hogy rezisztív technológiájú, tehát jobban szereti a ceruzával történő böködést, mint az ujjal való nyomkodást, bár természetesen utóbbit is érzékeli. A képminőség kiváló, a fényerő nagyon nagy, a színek élénkek, a betekintési szöggel pedig szintén nem lesz probléma, gyakorlatilag nem tudjuk olyan szögben nézni a képet, hogy a színek torzuljanak. A kijelző alá egy szolid GSmart logó került, legalul pedig egy tükröződő felületű részben találjuk a híváskezelő gombokat, melyeket egy szintén megnyomható köröcske egészít ki — ezzel tudunk váltani a készenléti képernyő és a menü között. Háttérvilágításuk van, elég gyengécske, de a célnak megfelel.
A hátlap elég minimalista, gyakorlatilag egyetlen egy műanyagdarab az egész, melyet egy apró félkörív, a 3,2 megapixeles kamera és a gyártó neve dob fel egy picit. Az érintőképernyő jobb hatásfokkal történő használatához szükséges ceruzát a bal alsó sarokból húzhatjuk elő, egy elég hosszú és vastag, teleszkópos példányról van szó, fogása kényelmes.
Felül a képernyőzár és a készülék be/kikapcsolását egyaránt szolgáló gombot találjuk, rögtön mellette a kihangosító hangszórója terpeszkedik, melyet a hátlap egyik nyúlványa takar. A probléma vele az, hogy megfogja a szöszöket, néha tehát érdemes levenni a hátlapot és letisztítani a rácsos felületet. Jobbra a microSD kártyanyílás és a kamera exponálógombja került, alul a szabványos miniUSB csatlakozó árválkodik, balra pedig a hangerőszabályzó gombduó került. Hogy mi hiányzik? A szabványos fülhallgatókimenet...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
