Haladás
Az M2 motorja 570 wattos csúcsteljesítményű, 55,5 Nm-es nyomatékú, a hátsó kereket hajtja. Vagyis rásegít, mert alapból a bringa akkor és csak akkor ad erőt, ha tekerjük a pedált. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot kell tudni: egyrészt most ajándékba küldenek hozzá két extra markolatot, amiből az egyik egy gázkar, ki van alakítva a csatlakozó (vissza van hajtva a vázba a stucni alatt), ha az a vágyunk, hogy a kerékpár akkor is haladjon, amikor nem tekerünk, akkor van rá utólagos, de gyári megoldás. A másik fontos információ, hogy az M2 sokkal-sokkal finomabban adagolja az erőt, mint mondjuk az ENGWE, tehát nem az a helyzet, hogy amikor érzékeli a pedálfordulatot (1 másodperccel később, mint ahogyan a valóságban történik), akkor hirtelen alánkrúg maximális teljesítménnyel, amitől könnyű elrepülni és megijedni (vagy elrepülve megijedni, esetleg megijedve elrepülni), hanem fokozatosan építi fel a rásegítést. Ez jelentősen növeli az ember komfortérzetét.
[+]
Ugyanakkor viszont ez is csak egy ostoba pedálszenzor, vagyis ha tekerünk, akkor a rásegítési fokozattól függően 10-15-20-23-25 km/h-ig segít be, de ez azt jelenti, hogy akármennyire is tekerünk, ennyivel fog menni. Ám sok konkurens masinával szemben ezt finomabban csinálja, illetve ami még fontosabb, hogy a 24 sebesség már elég ahhoz, hogy legyen olyan fokozat, amivel mi magunk tudunk gyorsabban is menni és mégsem nézünk ki egy kreténnek. A fékek megfelelően ehhez a tömeghez és tempóhoz, jól adagolhatók, ha megállunk a tekerésben, akkor még egy másodpercig húz a motor, de ha hozzáérünk a fékekhez, akkor azonnal kikapcsol. Van toló mód, a lámpa kapcsolóját hosszan nyomva 6 km/h-val elindul a bringa, ez egy szapora sétát jelent mellette.
[+]
A fedélzeti kijelző ugyanonnan származik, mint az összes hasonló gép megoldása, tehát ugyanolyan módon is lehet kicsit megpiszkálni. A vicc az, hogy az európai piacra szánt modelleket úgy szállítja ki a gyártó, hogy a szabványhoz igazodva 25 km/h a csúcssebesség, de ha belemászunk a szervizmenübe (a plusz és a. mínusz gombok együttes megnyomásával), akkor a P-03 almenüben fel lehet tolni a maximális sebességet 32 km/h-ra (ez az amerikai szabvány), onnantól pedig eddig a tempóig segít rá a motor. Őszintén szólva a belvárosi forgalomban elég a 25 km/h is, de ha az ember hosszan arra kényszerül, hogy főúton tekerjen dedikált bringás infrastruktúra hiányában, akkor kevésbé érzi magát egy zavaró tárgynak, ha a 32-vel halad. Emelkedőn tényleg komoly segítség, nem olyan erős, mint az ENGWE, de annál lényegesen könnyebb, szóval ugyanazokon az utakon ugyanannyit kellett hozzátegyek saját erőből egy-egy komolyabb meredekségű útszakasznál, mint a másik cangánál, ez pedig azt jelenti, hogy a budai hegyekbe is fel lehet jutni különösebb erőfeszítés nélkül.
[+]
A menetkomfort nyilván eltér attól, amit egy fat gumis megoldás nyújt, de jóval halkabb, kezelhetőbb és a motorja sem nyünnyög idegesítően, könnyebben fordul, jobb az üléspozíció, városias környezetben abszolút elfér, két település között a kerékpárúton hosszan kisegíti az embert, napi ingázáshoz is megfelelő partner. A kérdés nyilván az, hogy meddig megy el. A gyártó “akár” 125 kilométeres hatótávot is meghatároz, de ez kettes fokozatban (15 km/h), sík terepen, 75 kilós emberrel jön össze, ha kihajtjuk a sebességlimitet is kitolva, akkor 40-45 kilométerrel érdemes kalkulálni. Ám ha lemerül, akkor sem drámaian rossz izomerőből továbbhaladni, mert sok a fokozat, nem annyira nehéz a váz még akkuval sem, jól gördülnek a gumik. Tudom, mert próbáltam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
