Bevezető
Kifejezetten jól jött ki, hogy az Eleglide M2 megérkezése előtt az ENGWE EP-2 Pro volt nálam, így sokkal inkább kijöttek a két bringa közötti eltérések. Persze, két teljesen más stílusú járgányról van szó, az ENGWE egy összecsukható, 30 kilogrammos, fat gumis, mostohább útviszonyokra is alkalmas, de nagyon böszme szerkezet egy alapvetően erős motorral, míg az Eleglide jóval inkább városi és települések közötti, aszfaltos útra szánt, könnyebb és klasszikusabb formavilágú kerékpár, tehát nem lehet őket egy az egyben egymás ellen megítélni.
De a hajtás módja, az árfekvés és ebből fakadóan az összeszerelés minősége, a tartozékok mennyisége, azok milyensége és az általános használat szempontjából is érdekes megfigyelni, hogy mennyire máshogyan közelíti meg a témát a két aspiráns. Mindenképpen közös vonásuk, hogy azt a fajta bináris hajtásmódot használják, ami ezeknek a kínai, olcsóbb bringáknak jellemzője, vagyis a rásegítés egy elég egyszerű elektronikai megoldás: ha tekerünk, akkor segít, de mindig ugyanolyan erővel és csak a beállított sebességhatárig. A nyomatékszenzoros biciklik ezzel szemben pont úgy adagolják a rásegítés mértékét, amilyen erővel tekerünk, azok jóval komfortosabb, simább és adott esetben könnyebben kordában tartható haladási tulajdonságokat kínálnak, de egy ilyen megoldás általában drágább.
[+]
Az Eleglide rollereket és bringákat is gyárt, korábban is próbáltunk tőlük származó eszközöket és alapvetően úgy éreztük, hogy árukhoz képest korrekt termékek, ezért amikor maga a gyártó talált meg a friss M2 bemutatója előtt, akkor nem sokat kellett azon agyalni, hogy elkérjük-e tesztre az újdonságot. Épp csak leszálltam az ENGWE termékéről és betoltam az irodába, amikor már jött is a DPD a következő dobozzal, mivel EU raktárból szállítják, ezért néhány nap alatt megérkezett mindenféle vám és egyéb extra költségek nélkül.
Összerakás, külső
Fel voltam készülve egy több órás molyolásra az ENGWE után, de az Eleglide jóval elegánsabban adja elő ezt a fázist, mint a másik gyártó. Egyrészt egy egészen korrekt kézikönyv jár a termékhez, részletes és jól értelmezhető ábrákkal és fázisokkal, másrészt minden csavar és komponens a helyén van. Persze itt is el lehet bíbelődni a pedálokkal, a kormánnyal és az első kerékkel, de nem egy agysebészet, az egyetlen kritikám, hogy a hátsó prizma nyeregcsőre való rögzítéséhez nem adtak csillagfejű csavarhúzót, de azért az általában adott egy háztartásban.
[+]
Viszont az Eleglide-ra azért még fog költeni egy kis pénzt a júzer, kapásból nincs hátsó lámpa, illetve nincsenek sárvédők. Cserébe viszont hidraulikus a fék elöl-hátul (XOD), talán egy fokkal jobb a telés első villa, összesen 24 sebességünk van (3x8), viszont a kormány magassága nem, csak az ülésé állítható. A dobozban találunk egy ajándékot is, ami nem más, mint egy gázkaros markolat, alapból ezt nem teszik fel a biciklire, mert az Eleglide M2 igyekszik figyelembe venni az EU előírásokat, vagyis attól marad bicikli, hogy önmagában nem halad, csak akkor, ha tekerünk, a rásegítés pedig 25 km/h sebesség átlépésénél kikapcsol. Megvannak a fényvisszaverők a kerekeken és a pedálokon, van első lámpa, ami korrektül világít, kapott csengőt is, a gumik felfújása után a termék üzemkész és szabályos.
[+]
A váz korrekt. Normális a mérete, jók az arányai, ránézésre is bicikli. AL6061-es alumínium ötvözetből készül, a bringa akkuval együtt 22 kilogrammot nyom. 27,5 x 2,4 inches Kenda gumikon gurul a jószág, ami egyébként IPX4-es védettséget is kapott, hátul nyolcas racsni van Shimano Tourney váltóval, elöl három fogaskerék van, itt is Shimano megoldás mozgatja át a láncot egyikről a másikra. Az akkumulátor egy egyszerű felfelé csúsztatással könnyen leszedhető, külön is tölthető, az oldalán egy gombbal lehet ellenőrizni a töltöttséget.
[+]
Ami nekem túlzás, hogy adnak hozzá egy kulcsot, amit el kell forgatni az akku alján indulás előtt, aztán van egy külön ON-OFF gomb szintén az akku oldalán, amivel be is kell kapcsolni, plusz még a fedélzeti kijelző tetején is meg kell nyomni egy gombot, hogy életre keljen a rendszer. Hab a tortán, hogy ha akarjuk, akkor az okostelefonos alkalmazásból még plusz lezárhatjuk a bringát, tehát összesen négy ponton kell valamit csinálni, hogy el tudjunk indulni. De nyilván az ember ezt napi használat esetén annyiban egyszerűsíti, hogy kikapcsolja a felső gombbal az egészet, a többi, mechanikus jellegű megoldást pedig kihagyja a folyamatból. Télire érdemes az akkut felvinni szobahőmérsékletre, hogy tavasszal ne álljunk kukán egy döglött akkuval a gép mellett, de az mindenképpen az Eleglide előnye, hogy a korábbi bringákhoz is bőven vannak pótalkatrészek, konkrétan akku, motor, fékek, fedélzeti kijelző, markolat, gumik, váltók, vezérlők, hátsó lámpát pedig az Eleglide 15 dollárért kínál akár az M2-höz is. Az mondjuk elemes.
Haladás
Az M2 motorja 570 wattos csúcsteljesítményű, 55,5 Nm-es nyomatékú, a hátsó kereket hajtja. Vagyis rásegít, mert alapból a bringa akkor és csak akkor ad erőt, ha tekerjük a pedált. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot kell tudni: egyrészt most ajándékba küldenek hozzá két extra markolatot, amiből az egyik egy gázkar, ki van alakítva a csatlakozó (vissza van hajtva a vázba a stucni alatt), ha az a vágyunk, hogy a kerékpár akkor is haladjon, amikor nem tekerünk, akkor van rá utólagos, de gyári megoldás. A másik fontos információ, hogy az M2 sokkal-sokkal finomabban adagolja az erőt, mint mondjuk az ENGWE, tehát nem az a helyzet, hogy amikor érzékeli a pedálfordulatot (1 másodperccel később, mint ahogyan a valóságban történik), akkor hirtelen alánkrúg maximális teljesítménnyel, amitől könnyű elrepülni és megijedni (vagy elrepülve megijedni, esetleg megijedve elrepülni), hanem fokozatosan építi fel a rásegítést. Ez jelentősen növeli az ember komfortérzetét.
[+]
Ugyanakkor viszont ez is csak egy ostoba pedálszenzor, vagyis ha tekerünk, akkor a rásegítési fokozattól függően 10-15-20-23-25 km/h-ig segít be, de ez azt jelenti, hogy akármennyire is tekerünk, ennyivel fog menni. Ám sok konkurens masinával szemben ezt finomabban csinálja, illetve ami még fontosabb, hogy a 24 sebesség már elég ahhoz, hogy legyen olyan fokozat, amivel mi magunk tudunk gyorsabban is menni és mégsem nézünk ki egy kreténnek. A fékek megfelelően ehhez a tömeghez és tempóhoz, jól adagolhatók, ha megállunk a tekerésben, akkor még egy másodpercig húz a motor, de ha hozzáérünk a fékekhez, akkor azonnal kikapcsol. Van toló mód, a lámpa kapcsolóját hosszan nyomva 6 km/h-val elindul a bringa, ez egy szapora sétát jelent mellette.
[+]
A fedélzeti kijelző ugyanonnan származik, mint az összes hasonló gép megoldása, tehát ugyanolyan módon is lehet kicsit megpiszkálni. A vicc az, hogy az európai piacra szánt modelleket úgy szállítja ki a gyártó, hogy a szabványhoz igazodva 25 km/h a csúcssebesség, de ha belemászunk a szervizmenübe (a plusz és a. mínusz gombok együttes megnyomásával), akkor a P-03 almenüben fel lehet tolni a maximális sebességet 32 km/h-ra (ez az amerikai szabvány), onnantól pedig eddig a tempóig segít rá a motor. Őszintén szólva a belvárosi forgalomban elég a 25 km/h is, de ha az ember hosszan arra kényszerül, hogy főúton tekerjen dedikált bringás infrastruktúra hiányában, akkor kevésbé érzi magát egy zavaró tárgynak, ha a 32-vel halad. Emelkedőn tényleg komoly segítség, nem olyan erős, mint az ENGWE, de annál lényegesen könnyebb, szóval ugyanazokon az utakon ugyanannyit kellett hozzátegyek saját erőből egy-egy komolyabb meredekségű útszakasznál, mint a másik cangánál, ez pedig azt jelenti, hogy a budai hegyekbe is fel lehet jutni különösebb erőfeszítés nélkül.
[+]
A menetkomfort nyilván eltér attól, amit egy fat gumis megoldás nyújt, de jóval halkabb, kezelhetőbb és a motorja sem nyünnyög idegesítően, könnyebben fordul, jobb az üléspozíció, városias környezetben abszolút elfér, két település között a kerékpárúton hosszan kisegíti az embert, napi ingázáshoz is megfelelő partner. A kérdés nyilván az, hogy meddig megy el. A gyártó “akár” 125 kilométeres hatótávot is meghatároz, de ez kettes fokozatban (15 km/h), sík terepen, 75 kilós emberrel jön össze, ha kihajtjuk a sebességlimitet is kitolva, akkor 40-45 kilométerrel érdemes kalkulálni. Ám ha lemerül, akkor sem drámaian rossz izomerőből továbbhaladni, mert sok a fokozat, nem annyira nehéz a váz még akkuval sem, jól gördülnek a gumik. Tudom, mert próbáltam.
Akku, app, összegzés
A 36V-os, 540 Wh-s akkumulátor a vázon kívül helyezkedik el, levehető, külön is tölthető. 2160-as cellákból áll, a Dongguan ARUM nevű cég gyártja (de simán lehet, hogy több beszállítóval dolgoznak, nekünk ez jutott), 3,7 kilogrammot nyom önmagában. A mellékelt adapterrel a gyártó szerint 10 órányi idő kell a teljes töltésig, ami egyrészt kábé a duplája annak, amit mások kínálnak, másrészt viszont talán jó hatással van az akku élettartamára.
[+]
Van app, mert a cucc Bluetooth kapcsolaton keresztül tud beszélgetni iOS és Android telefonokkal. Létre kell hozni egy Eleglide fiókot, aztán megtaláljuk a bringát, szuper, egyszer csak kér egy kódot. Gondoltam, hogy milyen kedves, hat számjegy, beírtam valamit, amit meg is tudok jegyezni: rossz kód. Hm? Hát akkor bizony ennek lesz egy gyári kódja, ami nincs a leírásban, nincs a hintek között, szóval némi próbálkozás után kiderült, hogy a hat darab nullát kell használni. Szuper, bejutottunk, lehet látni a megtett távot és az akku állapotát, illetve babrálhatjuk a maximális sebességet, a lámpát, a kijelző fényerejét, a mértékegységeket, valamint van lezárás funkció. Remek, kapcsoljuk be. Ez is kódot kér, de csak három számjegyet, megint próbálgattuk, a három darab egyes a nyerő. Utána már ezt át lehet állítani, de annyira ne bízzunk benne, mert ez a lezárás csak arra jó, hogy nem lehet bekapcsolni a bringát (illetve be lehet, csak nem fog menni a motor), amíg a fedélzeti egységen be nem ütjük (a gombok össze-vissza nyomkodásával) a megfelelő számsort, de ha valaki csak a hóna alá kapja a bicót, vagy simán ráül és elteker vele rásegítés nélkül, akkor arról semmiféle riasztást nem fogunk kapni akkor sem, ha Bluetooth hatótávon belül vagyunk. Tehát lényegében semmit nem ér, de rá lehet írni a prospektusra.
[+]
Viszont: annyi baj legyen. Mert úgy egyébként ebben az árszegmensben ez eddig a leginkább összeszedett e-bringa, ami járt nálunk. Nyilván messze nem tökéletes, de 330 ezer forintos ára mellett azért csak van egy akár 32 km/h-ig is rásegítést adó motor, ami nem támadja meg az embert egy lórúgással, van egy 24 sebességes váltó, két hidraulikus fék, egy valamire talán épp jó első teleszkóp, egy jól látható fedélzeti számítógép, egy értelmetlen alkalmazás, normális méretű kerekek, leszedhető, külön is tölthető, egész jó hatótávot kínáló akku és elég nyomaték ahhoz, hogy a hegymenetnél valós segítség legyen a motor. Nem lötyög, nem lifeg, rendesen össze van rakva, nyilván ez is a legolcsóbb Shimano a polc aljáról, a fékek is kínaiak, a Kenda gumik viszont tajvaniak (és már évek óta a dán Starcót is megvették). Hárman is próbálgattuk ezt a kerékpárt, nekem az ENGWE után megváltás volt, Bone fontolgat egy esetleg beruházást, Wombath (Prohardver) pedig egyébként is nagy bringás, az összeg ismeretében azt találta mondani, hogy ha nem hal ki az akku-motor-vezérlés szentháromságból semmi záros határidőn belül, akkor megérheti. Ő nyilván nem ezen az árszinten szokott nézelődni, mégsem volt elégedetlen. Noha az ENGWE EP-2 Pro egy kijózanító termék volt a hangzatos specifikációk ellenére, az Eleglide M2 pont a pozitív példák igencsak szűkös sorát gyarapítja: ez egy működő, nyilván itt-ott érezhetően olcsó, de nem bántóan trehány és megúszós kerékpár, ami bőven megfelel az átlagos kerekező mindennapi igényeinek, ahol nem a sportolás, hanem az A-ból B-be történő, komfortos eljutás van a fókuszban. Akár egy BuBa is bevállalható vele (egy irányba, visszafelé töltés nélkül nem érdemes nekivágni), földutakon is elboldogul, a töredezett burkolatok sem rázzák szét az ember veséjét, normális a mérete, vállalható a tömege… szóval természetesen lehet ennél ötvenszer jobb elektromos bringát venni, de az többe is fog kerülni. Ebben az érfekvésben az Eleglide M2 egy korrekt ajánlat néhány hasznos extrával, nem szoktunk ezekre a motyókra plecsnit osztogatni, de most az össznépi verdiktünk alapján idefér mégis:
 |
| Eleglide M2 |
Bog
A terméket a gyártó küldte el tesztre, köszönjük. Megvásárolható a hivatalos webshopban és a Geekbuying.com oldalán is, ingyenes szállítással 850 eurót kóstál (322 ezer forint).
