Hardver, CoolUI 8.0

A Coolpad Max pontosan ugyanazt az erős középkategóriás Qualcomm SoC-ot kapta, mint mondjuk a Torino, annyi különbséggel, hogy a heterogén multiprocesszálással dizájnolt big.LITTLE architektúrát alkalmazó, 64 bites, ARMv8 utasításkészletű, kétklaszteres lapka, amelyben négy, 1,5 GHz-es és szintén négy 1,0 GHz-re skálázott Cortex-A53-as mag pörög Adreno 405 IGP-vel, már 4 egész gigabájt rendszermemóriával gazdálkodhat. Ez nagyszerű, ugyanakkor a szintetikus teszteken nem teljesít számottevően jobban a hardver, mindamellett a kvázi megkettőzött rendszer nyilván igényli a tartalékot. A Snapdragon 617 alapvetően nem stílusidegen ebben a konstrukcióban. Noha létezik erősebb megoldás is a kategóriában, a számok nem igazán impresszívek, a termékpozicionálás pedig talán indokolt volna egy kicsit komolyabb megoldást, de a rendszersebességgel - ráadásul mindkét felületen - így sincs gond, teljesítménybeli problémákkal nem nagyon lehet összefutni. Egy kis melegedéssel annál inkább.

[+]

Az 5.1.1-es Androidra épülő Cool UI 8.0 felület őrületesen mozgalmas és harsány, bár az alapbeállítással kapott, szépia jellegű megoldás még kifejezetten diszkrétnek minősül a kínálatban, és egész könnyen megszokható, de az alap Androidra emlékeztető lehetőséggel sajnos még a gazdagon megpakolt témaáruházban sem találkoztunk. Az alkalmazásmenü úgy tűnik, arrafelé nem divat, tehát itt sincs, viszont a rendszer egész ügyesen mappáz önállóan, ha kiválogatást kérünk tőle, valamint a kétfázisú értesítőpanel is egyedi gúnyában mutatja magát. Több kényelmi megoldást is találunk, ilyen a C gomb, ami a képernyő tetszőleges pontjára tapadva, lebegő módban tesz elérhetővé néhány készséget, mint a navigációs gombok, a fény- és hangerőszabályozó, kikapcsolás, újraindítás, készíthetünk képernyőképet és le is zárhatjuk az eszközt. A jobb és bal szélen tetszőlegesen pozícionálható fülecske a Samsung eszközökből ismerős megoldással, több ablakos megjelenítést kínál bizonyos alkalmazásokhoz.

[+]

A navigációs sáv beállításait a Virtuális kulcs névre keresztelt menüpont alatt módosíthatjuk. A sötét és világos témán kívül a tartalmat is variálhatjuk, a nyílba rendezett három pötty pedig eltünteti az egészet, úgy ahogy van, előhozni ezt követően a kijelző alját felfele simítva tudjuk. A kibővített Ne zavarjanak opció Zen mód névre hallgat, akár napokra meghatározva is kijelölhetünk csendes pihenőt. A főképernyőn találunk néhány extra ikont is a rendszereszközök mappában, ezek általános funkciókat rejtenek ikonikus formában megjelenítve, mint a képernyő lezárása, az alkalmazások kiválogatása, ujjlenyomatok kezelése, de ezeket a beállításokból, vagy egyéb úton is elérhetjük. Kivéve a roppant hasznos (nem) Rock Paper funkciót, ami nem a kő, papír, olló virtuális változata, hanem a háttérkép váltogatását automatizáló megoldás. Megnyomjuk, és lőn új háttérkép. Jeah. Ezen kívül extra érzékenységet kérhetünk a kijelzőre kesztyűs használathoz, elejét vehetjük a zsebhívásoknak, gesztusvezérlésből pedig a három ujjas képernyőfelvétel jutott.

[+]

Extra szoftverekből is van néhány, a fenti funkcióikonokon kívül, ilyen a teljes értékű WPS Office, egy mutatós időjárás app, iránytű, és a Coolpadekben nagyjából rendszerpedellusi szerepet betöltő Cool Butler, ami nagyjából a telefonkezelő egyediesített megfelelője. A gyorsítótár takarításán kívül, az energiával és adatforgalom mértékével is gazdálkodhatunk, szűrhetjük a kapcsolatfelvételre tett nem kívánt kísérleteket, felülvizsgálhatjuk az alkalmazásengedélyeket, és rendezkedhetünk az appok között, beleértve a memóriakártyára való áthelyezést is. Az ujjlenyomat-olvasó extra funkcióihoz (kivéve az exponálás) úgy tűnik, Cool Butler jelszóra lenne szükségünk, de a bejelentkezésnél telefonszámot kér, majd közli, hogy egyáltalán nem ajánlott megadni azt. Előfordulhat, hogy fordítási hiba, bár ez valószínűtlen, mert mindenhol máshol hibátlanul vágja a rendszer a magyart. Mindenesetre ebben a formában nagyon nem motiváló a dolog, így annyiban hagytuk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!