Coolpad Max - kettő az egyben

Bevezető, Private Space

Habár a Coolpad itthon még nem számít tradicionális gyártónak, láthatóan nagyon iparkodnak rajta, hogy a régióban is olyan beágyazottságra tegyenek szert, mint a távoli keleten. A Coolpad Modena tavaly lépett pályára, amit a Porto S, a Torino S és a Torino követett egyre biztatóbb eredménnyel. A Coolpad egyébként nem csak régi motoros a szakmában, de évek óta vezető helyet birtokol a hazai piacon, ergo globálisan is jelentékeny részesedéssel bír. A Yulong Computer Telecommunication Scientific (Shenzhen) Co. brandje már 2013-ben a hatodik legtöbb készüléket értékesítő gyártónak bizonyult világviszonylatban, pusztán a hazai eladások hatalmas volumene miatt. A kínai piac horribilis mérete és vásárlóereje, valamint a hazai gyártók szolgáltatókkal való szoros együttműködése miatt csak a belföldi eladások is komoly darabszámokat eredményeznek világviszonylatban. A hazai piacon csak a Samsung és a Lenovo előzte be a Coolpadet két éve, ezzel képes volt maga mögé, pontosabban az ötödik helyre utasítani még az Applet is, akit az akkor még hatodik helyen kapaszkodó Xiaomi is szorongatott minimális lemaradással. Tehát a Yulong - ami egyébként egy Kínában felfedezett, késő krétakori, aprócska oviraptor theropoda dinoszaurusz fajta is, meg egy folyó, valamint hegység – által létrehozott Coolpad nem cseng ám mindenhol olyan újdonságnak, mint errefelé.

[+]

Az eddig megismert variánsok közös jellemzője nem csak valamiféle Mediterráneum-fixáció, de a relatív jellegtelenség mellé társuló kevésbé lelkesítő árazás is. Noha a felhozatal előremutatónak tűnik, a Torino például már egészen életképes megoldásnak mutatta magát. Tesztalanyunk viszont több szempontból is kilóg a sorból, például a névválasztással, pedig bőven lenne még alternatíva a térképen, de nyilván lényegesebb, hogy az eddig középkategóriás eszközöket felvonultató kínálatát vertikálisan is szélesíti. A Coolpad Max alapvetően még nem fér be a prémium szegmensbe, bár bizonyos aspektusokból, például a kialakítás, nincs olyan messze attól sem, házon beül pedig megkérdőjelezhetetlen a szupremáciája, inkább a középkategória legtetején értelmezhető teljes meggyőződéssel, amit a tényleg kiváló anyaghasználat és kialakítás, a 4 gigabájt rendszermemória és a megbízható biometrikus azonosító igazol. Ez önmagában még nem feltétlenül észbontó kombináció, főleg nem egy masszívan középkategóriás SoC mellett, de a Coolpad speciális biztonsági megoldása valóban egyedülálló.

[+]

Adtabiztonság kategóriában a 2016-os CES-en aranyérmes, Private Space névre hallgató megoldás lényegében megosztja a felhasználói felületet, nem csak védett tárhelyet biztosítva az érzékeny adatoknak, de egy komplett rendszert generál a készüléken belül, kvázi második telefonként funkcionál. A virtuális gép saját beállításokkal, felülettel, és eszközökkel biztosítja a teljes szeparációt, olyannyira, hogy az alaprendszerbe regisztrált Google vagy Facebook fiókokat újra aktiválni kell, hogy használni tudjuk a szolgáltatásokat. Logikusan következik tehát, hogy akár két identitással is jelen lehetünk, amennyiben van másik Google és/vagy tetszőleges közösségi regisztrációnk. A telefonszám alapú alkalmazások (Viber, WhatsApp stb.) viszont kizárólag két, aktív SIM kártyával fognak elkülönülni egymástól, nyilván mivel egyszerre két eszközben nem lehetnek aktívak ugyanarról a számról.

[+]

A privát teret a Tárhely kezelés menüpontban tudjuk konfigurálni. Habár eltérő fiókokat adhatunk meg a fő tárhely és a privát tárhely számára, a hívásokat és SMS-eket csak az egyik fogja fogadni. Arról mi rendelkezhetünk, hogy ezt melyik tegye, az értesítéseket viszont opcionálisan megjeleníttethetjük mindkét rendszerben. A képernyő zárolása után lehetőség van kizárni az illetékteleneket a magánszféránkból, akkor is, ha éppen onnan csuktuk be a készüléket. A tárhely bejáratának kiválasztása viszont kissé érdekes, amennyiben elvileg a kezdőlapról, vagy a zárolt képernyőről is beléphetünk, csakhogy a lezárt kijelzőn sehogy se találtuk a főképernyőn kulccsal jelzett ikont, vagy egyéb bejáratot. A főképernyőről gond nélkül váltunk a kulccsal, ilyenkor viszont nem kér semmiféle azonosítást, tehát csak az nem illetéktelenkedik be, aki konkrétan nem akar. Ellenben, ha elrejtjük az ikont, ismételten kizártuk magunkat is a második eszközből. Valószínűleg persze csak látszólag, de tényleg nem leltük fel, hogy ilyenkor mégis hogy kéne átlépni. A két rendszer között külön alkalmazás segítségével oszthatunk meg tartalmakat, meglehetősen egyszerű és kényelmes módon, ami a fenti megoldatlanságok ellenére egyébként az egész szisztémát jellemző tulajdonságok. Mármint az egyszerűség és a kényelem.

Doboz, külső

Komoly elvárások lehetnek arrafelé, mert ha valamit, akkor csomagolást tervezni és prémium minőségben megvalósítani, azt nagyon tudnak, de még a legfantáziátlanabb és életképtelenebb eszközök is jellemzően kimagasló körítéssel érkeznek. Ezúttal a Coolpad is megerőltette magát. A matt fekete, négyzetes dobozon arannyal jelöli magát a márka, valószínűleg azért is, mert a készülék kétféle, de kizárólag arany árnyalatban érhető el. A fiókot az arany sáv mentén kihúzva, balra a ránézésre csak sima, hivatalosan viszont királyi arany variáns pihen, jobbra pedig a típusban is megerősítést nyerünk. Azt eddig is tudtuk, hogy Coolpad, a dobozon is rajta van, belül pedig a félreértések elkerülése végett a színben harmonizáló Max felirat is helyet kapott.

[+]

A tálcát kiemelve élvezhetjük egyrészt a távol-keleti termékek összetéveszthetetlen illatkompozícióját, valamint a tartozékokat rejtő, arany piktogramokkal jelölt, fekete dobozkák rendezett látványát. A legnagyobb, SIM-tűt is befogó egységben meglepetésünkre egy műanyag tokot – átlátszó, kiváló minőségű kivitel, és egy kijelzővédő fóliát találunk, pedig a jelábrából dokumentációra tippeltünk volna, de az speciel itt nincs, viszont máshol se lesz. A jobb felső kockában a fejhallgató tekeredik, alább pedig a 2,2 amperes hálózati töltőfej és a nyílt USB csatlakozóban végződő, lapos profilú töltő- és adatkábel lapul. A tökéletes körbe kötegelt kábel microUSB felőli végén felfedezett gomb áram alatt a csatlakozó alá épített, kék LED fényforrást működteti. Ez egyrészt tök egyedi, másrészt irtó praktikus apróság, ha már nem erőltették a C-Type, avagy mindegyhogydugombe típusú be csatlakozót.

[+]

Az eszköz abszolút tetszetős, nincsenek félreértések afelől, hogy egy készüléknek milyen lényegi elvárásoknak kell manapság megfelelni, hogy ezt a jelzőt magáénak tudhassa. Személy szerint egy kissé komorabb színváltozatnak még tudtam volna örülni, de arany viszonylatban azért elég ízléses megoldást sikerült tető alá hozni a dizájn részlegen. A kütyü éppenséggel nem kicsi, de legalább nehéz is, viszont ehhez képest kellemesen vékony. A 152 x 75,7 x 7,6 milliméteres dimenzióihoz kemény 170 gramm tömeg társul, ami nem csak papíron sok, cserébe a teljes felületen a mattra csiszolt, nyers fém tapintását élvezhetjük, szimplán hibátlan kivitelben, a részek megfellebbezhetetlen integritásban. Nincsenek kellemetlen élek, a gombok nyomáspontja optimális, noha egy kézzel nem sokra fogunk menni, az ergonómiának annyiban mégis jót tesz a tömeg, hogy a cucc önsúlya (a’la statika) is rásegít a kezelhetőségre.

[+]

A méretes előlapon mindössze egy 5,5 hüvelykes, Full HD felbontású, (nagyon enyhén) 2.5D IPS panel terpeszkedik, látszólag széltében faltól falig. A kávák keskenységének érzetére azért bőven rásegít a kijelzőt taktikusan körbevevő diszkrét fekete sáv, noha az alul mért, összesen 1,6 cm sem vészes, a Coolpad logója meg éppen elfért rajta. Felül a beszédhangszóró, az 5 megapixeles előlapi kamera és a szenzorok mellett egy apró értesítő LED is helyet kapott. Külön plusz pont, hogy a hátlapról futó antennakilépés csíkja felül tökéletes vízszintben van a kijelző szélével. Mármint a kijelzőt keretező sáv szélével. Alul ez nem jött össze, az aszimmetria pedig egyeseknek akár zavaróan is hathat.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

A 401 ppi képpontsűrűségű megjelenítő tisztességes fényerővel bír, az automatika szükség esetén megbízhatóan és szinte észrevétlenül teszi a dolgát, erős napsütésben pedig igazán igyekszik, aminek meg is van a kielégítő eredménye. A láthatóság egyébként kiváló, a színeket és a fényerőt vajmi kevéssé érdekli, hogy miféle lehetetlen szögekből sandítunk, de különösebb forgatás nélkül is jelentékeny fényszivárgás bukkan elő az éleken, ezt viszont inkább csak filmezésnél mondanám kissé zavarónak. A kalibráció szokás szerint elég hűvös, és az is marad, mert állítani rajta nem tudunk.

[+]

A kijelző és a unibody test teljesen egybeöntött többi részét vékony, fényesre csiszolt, letört él szegélyezi. Az oldalak, noha különleges felületkezelést vagy textúrát nem kaptak, a hátlaphoz hasonlóan nem csúszósak. Itt találjuk jobbra a kellemesen mikrorecézett bekapcsológombot, ami talán egy kicsit feljebb helyezkedik el az optimálisnál, de hozzá kell tenni, az én kezem pedig kicsit kisebb az éppen nem nevetségesnél, tehát átlag dimenziókkal bíró júzereknek vélhetően pont kézre esik, anélkül, hogy útban lenne. Felette a SIM tálca húzható ki, az élekre kifutó antennakilépésről pedig már megemlékeztem. Bal oldalon a hangerőszabályozó gombpároson kívül nincs semmi érdekes, ahogy felül is csak a 3,5 milliméteres jack csati árválkodik, mivel a mikrofon az alsó élre került, valószínűleg a jobb oldali, hangszórónyílásnak látszó lyukak mögé. A microUSB csatlakozó másik oldalon lévő vájatok nem csak annak látszanak, hanem azok is, mármint mögöttük van a monó hangszró. A csatlakozót láthatóan közrefogó két csavar pedig valószínűleg nem érdemel további lamentálást.

[+]

A hátlap roppant visszafogott, mindössze az alul és felül húzódó műanyag, fekete sáv ad némi karaktert. Az alsó és felső osztás nem egyforma szélességű, ez engem speciel zavar, de relatív ritkán időzök a hátlap nézegetésével, így kevésbé súlyos szimmetria-mánia mellett is együtt lehet élni vele. A bronz keretbe foglalt hátlapi kamera és a kéttónusú LED villanó a felső tartomány közepén figyel. A hátlapot egyértelműen a harmadik féle arany színnel keretezett, érintésérzékeny, mellesleg többfunkciós ujjlenyomat-olvasó dominálja. A készülék védelmén túl exponálásra, de akár gyorstárcsázásra, vagy hívás közben beszélgetésrögzítésre is idomíthatjuk. Alul (a csíkokkal színben végre harmonizáló) Coolapd felirat, egyebet ne is keressünk.

Hardver, CoolUI 8.0

A Coolpad Max pontosan ugyanazt az erős középkategóriás Qualcomm SoC-ot kapta, mint mondjuk a Torino, annyi különbséggel, hogy a heterogén multiprocesszálással dizájnolt big.LITTLE architektúrát alkalmazó, 64 bites, ARMv8 utasításkészletű, kétklaszteres lapka, amelyben négy, 1,5 GHz-es és szintén négy 1,0 GHz-re skálázott Cortex-A53-as mag pörög Adreno 405 IGP-vel, már 4 egész gigabájt rendszermemóriával gazdálkodhat. Ez nagyszerű, ugyanakkor a szintetikus teszteken nem teljesít számottevően jobban a hardver, mindamellett a kvázi megkettőzött rendszer nyilván igényli a tartalékot. A Snapdragon 617 alapvetően nem stílusidegen ebben a konstrukcióban. Noha létezik erősebb megoldás is a kategóriában, a számok nem igazán impresszívek, a termékpozicionálás pedig talán indokolt volna egy kicsit komolyabb megoldást, de a rendszersebességgel - ráadásul mindkét felületen - így sincs gond, teljesítménybeli problémákkal nem nagyon lehet összefutni. Egy kis melegedéssel annál inkább.

[+]

Az 5.1.1-es Androidra épülő Cool UI 8.0 felület őrületesen mozgalmas és harsány, bár az alapbeállítással kapott, szépia jellegű megoldás még kifejezetten diszkrétnek minősül a kínálatban, és egész könnyen megszokható, de az alap Androidra emlékeztető lehetőséggel sajnos még a gazdagon megpakolt témaáruházban sem találkoztunk. Az alkalmazásmenü úgy tűnik, arrafelé nem divat, tehát itt sincs, viszont a rendszer egész ügyesen mappáz önállóan, ha kiválogatást kérünk tőle, valamint a kétfázisú értesítőpanel is egyedi gúnyában mutatja magát. Több kényelmi megoldást is találunk, ilyen a C gomb, ami a képernyő tetszőleges pontjára tapadva, lebegő módban tesz elérhetővé néhány készséget, mint a navigációs gombok, a fény- és hangerőszabályozó, kikapcsolás, újraindítás, készíthetünk képernyőképet és le is zárhatjuk az eszközt. A jobb és bal szélen tetszőlegesen pozícionálható fülecske a Samsung eszközökből ismerős megoldással, több ablakos megjelenítést kínál bizonyos alkalmazásokhoz.

[+]

A navigációs sáv beállításait a Virtuális kulcs névre keresztelt menüpont alatt módosíthatjuk. A sötét és világos témán kívül a tartalmat is variálhatjuk, a nyílba rendezett három pötty pedig eltünteti az egészet, úgy ahogy van, előhozni ezt követően a kijelző alját felfele simítva tudjuk. A kibővített Ne zavarjanak opció Zen mód névre hallgat, akár napokra meghatározva is kijelölhetünk csendes pihenőt. A főképernyőn találunk néhány extra ikont is a rendszereszközök mappában, ezek általános funkciókat rejtenek ikonikus formában megjelenítve, mint a képernyő lezárása, az alkalmazások kiválogatása, ujjlenyomatok kezelése, de ezeket a beállításokból, vagy egyéb úton is elérhetjük. Kivéve a roppant hasznos (nem) Rock Paper funkciót, ami nem a kő, papír, olló virtuális változata, hanem a háttérkép váltogatását automatizáló megoldás. Megnyomjuk, és lőn új háttérkép. Jeah. Ezen kívül extra érzékenységet kérhetünk a kijelzőre kesztyűs használathoz, elejét vehetjük a zsebhívásoknak, gesztusvezérlésből pedig a három ujjas képernyőfelvétel jutott.

[+]

Extra szoftverekből is van néhány, a fenti funkcióikonokon kívül, ilyen a teljes értékű WPS Office, egy mutatós időjárás app, iránytű, és a Coolpadekben nagyjából rendszerpedellusi szerepet betöltő Cool Butler, ami nagyjából a telefonkezelő egyediesített megfelelője. A gyorsítótár takarításán kívül, az energiával és adatforgalom mértékével is gazdálkodhatunk, szűrhetjük a kapcsolatfelvételre tett nem kívánt kísérleteket, felülvizsgálhatjuk az alkalmazásengedélyeket, és rendezkedhetünk az appok között, beleértve a memóriakártyára való áthelyezést is. Az ujjlenyomat-olvasó extra funkcióihoz (kivéve az exponálás) úgy tűnik, Cool Butler jelszóra lenne szükségünk, de a bejelentkezésnél telefonszámot kér, majd közli, hogy egyáltalán nem ajánlott megadni azt. Előfordulhat, hogy fordítási hiba, bár ez valószínűtlen, mert mindenhol máshol hibátlanul vágja a rendszer a magyart. Mindenesetre ebben a formában nagyon nem motiváló a dolog, így annyiban hagytuk.

Multimédia

A hátlapon egy relatív kisméretű, 13 megapixeles, f/2.0 apertúrájú Samsung szenzor lapul, előre pedig az OmniVision szállított le egy 5 megapixeles, fix fókuszos modult. A főkamerát PDAF fókusz és kéttónusú LED villanó teszi kompletté, a szoftver megjelenését pedig az almás gyártó leleménye, ugyanis a gyanúsnál pont eggyel több a hasonlóság. Persze nem választottak rossz irányvonalat, a kezelés kényelmes és kézenfekvő. A valószínűsíthetően leggyakrabban használt módok közül (éjjel, videó, fotó, beauty szint, Pro) az exponáló gomb felett választhatunk, a többit a jobb felső sarokban lévő három pötty mögé száműzték. Akad itt még hosszú expozíció, panoráma, hangjegyzetes megoldás és a mélységélességre is rásegíthetünk. A Pro módot ugye a kezünk alá adták. A fehéregyensúly sematikusan állítható, míg az ISO 100 és 3200 között, ahogy a záridőt is saját belátásunk szerint igazíthatjuk 1/1000s és 4 másodperc között. Az expozíció korrigálására nagyobb mozgásterünk van, -12 és +12 között egyesével lépkedhetünk, amire egyébként szükség is van, ha látni is óhajtunk majd valamit a megörökített témából. A manuális fókuszon kívül errefelé még a telítettségen és a kontraszton ronthatunk, vagy javíthatunk, felkészültségünk függvényében. A vaku és a HDR a felső sávban várakozik.

[+]

A három pont alatt általános beállításokat is találunk, semmi extra, a hangerőgombokkal történhető gyorsindítás és az ujjlenyomat-olvasóval való exponálás engedélyezésén kívül. A felület kimondottan korrekt, a kamera viszont nem remekel. A dinamikatartomány olyan szűk, mint egy kényszerzubbony. Ezen a HDR sem sokat segít, kellemetlenül túlexponáltak a képek, némi kromatikus aberráció is bejátszik, valószínűleg az expozíció korrekció lesz a barátunk, de azt meg ugye nem olyan rapid előbányászni, cserébe a fehéregyensúly rendben van. A vonalélességgel és a részletekkel sincsenek őrületes gondok, csak összességében szemet bántó az élmény, egyrészt a túlélesítés, másrészt a szúrós világosak és az indokolatlanul sötétek orrbavágó kontrasztja miatt. Éjszaka viszont egészen jól boldogul, nyilván mert nem zavarja a fény, ami elég paradox helyzet, mindenesetre a HDR móddal sötétben jobban járunk, mint az éjszakaival, ami sem színben, sem részletességben nem ad sokat az élményhez. A szelfi viszont élmény. Egyrészt nem is rossz, másrészt az algoritmus megkísérli megtippelni a korunkat (amit véletlenül sem talál el) és kedvesen felcímkézi a látottakat. Szemüveg és összefogott haj viszont csak egy gyászos alkalmazottra elég, úgyhogy isteni státuszhoz erőltessük meg magunkat.

[+]

Mozgókép rögzítésére, amit maximum 1080p 30 fps minőségben tehetünk meg, alkalmasabbnak tűnik a szerkezet, bár az eső a fókuszt is elmosta, a részletekkel egyetemben, mint az utca porát, a fények pedig ugyanúgy bezavarnak, mint a nappali képeken. A lejátszás elég hektikus, a szokásos AC3 hang és a DivX formátum szokás szerint nem megy, de valamiért a Full HD tartalom se, noha a saját felvételeit hajlandó visszajátszani (a 2K-t meg értelemszerűen meg se próbáltuk). Az első másodperc után befagy és úgy is marad, pedig rögzíteni elvileg, meg egyébként gyakorlatilag is ebben a minőségben tud. Van viszont kisablakos mód, valamint a feliratokat kezeli, úgy, ahogy. Az ékezetekkel nem tud mit kezdeni, úgyhogy kínai írásjelekkel helyettesíti őket.

[+]

Zenei téren nincs különösebb gond, habár a lemezborítókkal és a veszteségmentes formátumokkal hadilábon áll, a szoftver maga kellemes megjelenésű, a hangzás pedig nyilván nem professzionális, de alapvetően problémamentesen jön ki a zaj a multimédiás lyukacskákból. Alapzaj még véletlenül sincs, maximum hangerőn sem torzul a kotta, mélyek módjával, de határozottan vannak, összességében egészen hallgatható a performansz. Ehhez azért persze nem árt tologatni kicsit az ötcsatornás hangszínszabályozót, hogy stílusra szabjuk a hangzást, meg némi, érzékkel adagolt térhatás is elfér, ez utóbbit viszont kizárólag füles csatlakoztatása után tudjuk igazítani. A gyári headset teljesen jól együttműködik a rendszerrel, a hangzás tiszta marad, de némiképp cizelláltabbá is válik, mint ha csak a nagyvilágba küldenénk a decibeleket. A fülhallgató rádiózáshoz sem haszontalan, tekintve, hogy anélkül el sem indul. Antennacsatlakozással már magától keres, elmenthetünk négy darab kedvenc állomást, amennyiben tudjuk, melyik frekvencián érkeznek (vagy belehallgatunk előzetesen), mert RDS nem adatott.

[+]

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

A távol-keleti készülékek jó szokásához híven a Coolpad Max is két SIM kártyát tud kezelni a szokásos dual standby megoldással. Az egyik kártya azért mindig eléri az 4G hálózatot, feltéve, ha az nem a 800 MHz-es frekvencián érkezik, mert B20-as hálózati támogatás sajnos nincs. Egyébként élvezhetjük a Cat.4-es LTE 150 Mbps elméleti maximumát, 3G-n pedig 42,2 Mbps-ot tud kierőltetni magából. Ugyan két nanoSIM-mel megtömve le kell mondanunk a tárhely bővíthetőségéről, viszont microSD kártya nélkül is tisztes 64 GB áll rendelkezésünkre, ami korrekt kompenzációs kísérlet a hibrid dualSIM-ért cserébe, pláne hogy a kettős identitás lehetőségének kiaknázásához, legalábbis a telefonszám alapú regisztrációval működő fiókok esetében kénytelenek vagyunk két különböző telefonszámmal operálni. WiFi-ből kétcsatornás, 802.11 a/b/g/n/ac megoldás áll rendelkezésre, HotSpot és Direct funkciókkal, a Bluetooth pedig 4.0-val A2DP-re képes. Az NFC és az infra valamiért kimaradt, de a microUSB csatlakozót felvértezték az OTG képességével. A GPS asszisztenciával (A-GPS) és GLONASS műholdak adatai alapján tájékozódik, tulajdonképpen látja a Beidou rendszerét is, de nemigen használja. A hálózati stabilitással nem volt gond, a beszélgetés is rendben, megfelelő tisztasággal és hangerővel zajlik.

[+]

A nem eltávolítható, 2800 mAh-s lítium-ion akkumulátor élettartamát egy sor energiatakarékossági opcióval húzhatjuk, amelyek ráadásul részletesen konfigurálhatóak, a kijelző fényerejétől kezdve, az egyes hálózati kapcsolatok korlátozásáig vagy engedélyezéséig. Ha egyik séma sem felelne meg a preferenciáinknak, egyéni energiatakarékossági profilt is eszkábálhatunk. Az élettartam címke azt is megmutatja, hogy milyen tevékenységgel, pontosan mikor fog megnyekkeni a telep, 51%-on például még csacsoghatnánk 3 és fél órát, vagy fotózhatnánk egy kerek órán keresztül, a naviba pedig elvileg további másfél óra szorult. Plusz, van egy olyanunk, hogy töltéskezelő, ami azonnal előugrik, amint tápot érzékel a rendszer, hogy választás elé állítson: feláldozzuk-e a hűvös tapintást a gyorstöltés oltárán, vagy intelligens módon rábízzuk a töltésvezérlőre, hogy mi a legjobb a szerkezetnek. Nekünk viszont biztos, hogy jó a gyors feltöltődés, valamint az átlagfelhasználás (folyamatos szinkron, 4G, 2 óra kijelző/nap) mellett üzembiztosan elérhető kétnapos ciklus.

A Coolapd zászlóshajója – mármint csak házon belül értelmezhető ebben a minőségben – tulajdonképpen egy igen potens kis eszköz, bosszantó melléfogások és ostoba hibáktól abszolút mentes, leszámítva ugye a kamerát, ami inkább szoftveres problémákat sejtet, azok jellemző tulajdonsága viszont a javíthatóság, már amennyiben erre hajlandóságot mutat a gyártó. Ettől eltekintve MaxImum a méretet és tömeget lehetne felróni, azért 5,5 hüvelykes kijelzőt láttunk már kisebb körítéssel, mindamellett legalább igen tetszetősre sikerült az a körítés, ha már sok van belőle, ahogy a megjelenítés minőségére sem lehet panasz, a bizonyos szögekben előbukkanó fényszivárgáson kívül. A készülék maga abszolút prémium érzetű a jó minőségű anyaghasználatnak és az ízléses megmunkálásnak köszönhetően, a rendszer pedig, noha a UI kissé túldíszített, korrektül ki van találva. A biometrikus azonosítás hibátlanul és gyorsan teszi a dolgát, az általános működési sebességre a közepes hardver ellenére sem lehet panasz, a 4 GB operatív memória pedig gond nélkül kiszolgál két, kvázi különálló rendszert is. Ez így összességében még nem alapozná meg megkérdőjelezhetetlenül a 130 ezer forintos árcédulát, ebben az ársávban választhatnánk akár az idei Galaxy A5 (2016)-ot, de az A7 (2016)-ot is (kevésbé hivatalos forrásból), esetleg egy Honor 7-et, nagyon töredékáron tulajdonképpen egy Vernee Thor se lenne elvetélt gondolat. Végül is ujjlenyomat-olvasó, sebesség és stabilitás ott is van, csak kisebb és nem fém, noha a gagyiplasztiktól így is messze van. Ezek mind hajlandóak is lennének felmászni a B20-as hálózatra, de ha ez nem szempont, még mindig ott van – sokkal olcsóbban – a Xiaomi Redmi Note 3 Pro 3 GB, vagy pontosan ennyi ráfordítással a még mindig időtálló Samsung Galaxy S6, ráadásul 64 GB-os változatban, ami igen erősen elgondolkodtató, nagyjából bármivel szemben. Viszont a Coolpad Max a stabil, megbízható működés, és a minőségi megjelenés mellett azért fel tud mutatni valamit, amire ha igényünk van, nem találjuk meg máshol, legyenek bármilyen potens alternatívák is. A Private Space nem hiába lett az idei CES díjnyertes biztonsági megoldása, könnyen kezelhető, a kétrendszeres kialakítás merőben új megközelítése az érzékeny adatok és fiókok biztosításának, amivel tulajdonképpen két készülék birtokába kerülhetünk, legalábbis virtuálisan. Két SIM kártyával pedig a telefonszám alapú regisztrációt igénylő fiókjaink közül sem kell kiválasztani azt, amelyiket használni szeretnénk, mindkettőt aktiválhatjuk. Ráadásul nem is feltétlenül az adatok és szolgáltatások érzékenysége a szűk keresztmetszet, szimplán egy készüléken belül kezelhetjük a privát és hivatalos csatornákat, ami a Coolpad Max esetében nem merül ki a munkahelyi SIM bepattintásában, minden kommunikációs felület és kommunikációs csatorna rendelkezésre áll a két élettér elkülönítésére. A kínaiak újdonsága tehát bizonyos szempontból nem egy különösebben érdekes készülék, a kameraképességeken meg illene finomítani, ezzel együtt összességében tetszetős és korrekt felhasználói élményt nyújt. Aki kifejezetten igényt tart a privát tér nyújtotta extra funkcionalitásra, annak nincs okunk nem ajánlani a holmit, de egyéb paramétereiben ilyen erős konkurencia mellett alapvetően csak tetszett.

Coolpad Max

AliceWake

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Coolpad Max

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	152 x 75,7 x 7,6 milliméter
	Tömeg	170 gramm
	Színvariációk	arany, rózsaarany
	SIM-foglalat	nanoSIM + nanoSIM/microSD
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1920 x 1080 (401 ppi)
	Kijelző típusa	2.5D IPS-LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 617
	Processzor típusa	1,5 GHz-es, négymagos Cortex-A53 és 1,0 gigahertzes, négymagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 405
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	64 GB (kb. 52 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz LTE 1800/2100/2300/2600
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42,2 Mbps / 11,5 Mbps / 150 Mbps
	LTE	Cat.4
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11 a/b/g/n/ac, dual band, WiFi Direct, HotSpot
	USB	microUSB 2.0 (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van, A-GPS
	GLONASS / Beidou	van / van
	NFC	nincs
	Ujjlenyomat-olvasó	van
	Alapfunkciók
	Profilok	általános/néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nics
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.1.1 (Lollipop, Cool UI 8.0)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Privát tér, Témák, Cool Butler, iránytű, WPS Office
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, f/2.0-s lencse, PD autofókusz, HDR, kéttónusú ledes villanó
	Másodlagos kamera	5 megapixel, f/2.2
	Videófelvétel	1080p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2800 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő
	Beszélgetési idő
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, gyorsulásmérő, fényérzékelő, tájoló, közelségérzékelő, giroszkóp, hang- és mágneses szenzor, ujjlenyomat-olvasó, értesítési LED