Hardver, szoftver, multimédia

Sajnos egyáltalán nem árasztották el az internetet a D1 hardveréről szóló információkkal, valójában csak annyit lehet tudni, hogy a belső tárhely mindössze 48 kilobájt. A szoftverről ellenben már többet lehet beszélni. A főképernyőn több információt láthatunk, itt jelzi ki a készülék a térerőt, az esetleg értesítéseket, az akkumulátor töltöttségi szintjét, az időt, annak a szolgáltatónak a nevét, amire felcsatlakozott a készülék, valamint külön ikont helyeztek el a menünek és a névjegyzéknek. Utóbbiban 500 nevet tárolhatunk, ha rányomunk egy kontaktra, akkor felhívhatjuk, SMS-t küldhetünk neki, törölhetjük, információkat tekinthetünk meg róla, illetve szerkeszthetjük is. Egy adott névjegyhez kizárólag telefonszámot társíthatunk, plusz külön barátok, barátok, család, VIP és üzleti csoportba is belerakhatjuk.

A menürendszer egyszerű felépítésű, összesen kilenc főponttal találkozhatunk. A Telefonkönyvről már tettem említést, az Üzenetek alatt tudjuk elolvasni és megírni az SMS-eket, plusz beállíthatjuk, hogy a SIM-re vagy a telefonra legyenek mentve az üzenetek. A Hívásnaplók az indított és fogadott csevegéseket listázza, a felhasználói profilokba lépve pedig különféle hangüzemmódokat hozhatunk létre. Találkozhatunk még Szervező szekcióval, ez az ébresztőóra beállítására és a névjegymásolásra hivatott. Külön részleget képez a Bluetooth. Kétféle üzemmóddal rendelkezik a D1, alap esetben telefonként működik, ha pedig aktiváljuk a Bluetooth-t (ez egyébként bugyuta megfogalmazással, tápfeszültség néven szerepel a menüben), akkor az egész kütyü valódi headsetté változik. A párosított mobilkészülékkel továbbra is kommunikál, ám lényegében csak az egyik SIM-et tudjuk használni. Ha például a D1-ben lévő kártyán fogadjuk a hívást, akkor fel tudnak hívni a mobilban lévő számon, ám azt egy csörgés után magától megszakítja a headset és a másik félnek foglaltat jelez.

A telefon a papíros specifikációk szerint kezeli az MP3 fájlokat, más kérdés, hogy a 48 KB-os belső tárhelyre nem tudom, mi fér rá, még egy csengőhangnak is nagyon karcsú, zenehallgatásra pláne. Hasznosabb viszont a már említett FM-rádió, ami jól fogja a jelet és több csatornát is tudunk benne tárolni. A legviccesebb, hogy amikor ezt bekapcsolnánk, akkor kiírja a rendszer, hogy csatlakoztassa a fülhallgatót, valahogy ettől olyan jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal érzése van az embernek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!