Gyermekkoromban a Blaupunkt egy igen komoly márkának számított. Nem nagyon lehetett hozzáférni, és embertelenül drága volt bármi, amin a kék pont rajta volt. Persze akkor még az "ántivilág"-ban élve könnyebben misztifikálódtak a dolgok, az érettebb olvasók talán még emlékeznek a Csinibaba című egyetemes alkotásra, amiben a pepsikokakóla is hatalmas élményt okozott. Bármennyire is groteszk a film, sok tekintetben bemutatja, hogyan is mentek anno a dolgok. Nos ebben a világban érkezett az első sétálómagnóm "németből", és mindenki nagyon furán nézett rám, amikor az utcán hallgattam. Akkortájt a Blaupunkt megkérdőjelezhetetlen márka volt, majd jött a módszerváltás.

A márka eltűnt, jöttek helyette újak. Amikor újra találkoztam vele, nimbusza már erőteljesen megkopott. Persze tudtam, hogy autós hangrendszerekben nyomulnak, majd a CeBIT-eken rendszeresen láttam egy-egy autójukat, de eddig nem sikerült tesztelnünk ilyet. Nos, a Speedshop jóvoltából érkezett egy készülék. Ugyan nem újdonság, lassan egy éve piacon van, de mostanra az ára az emészthető magasságba (mit magasságba, mélységbe) került, így nemcsak megmutatjuk, de akár ajánlhatjuk is, ha olyan.

A Blaupunkt 1923-óta építgeti birodalmát, sokan azonban nem tudják, hogy mára a Bosch csoport részeként alkotnak új és új dolgokat minden évben, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a szegmens egyik innovátorával van dolgunk. A teszt főhősénél azonban pont ez az innováció nem érhető tetten, ezt sajnos nagyon is hiányoltam. A használat során kicsit az az érzésem támadt, mint Pista bácsival kapcsolatban, aki rendszeresen jött látogatóba. Mindig vasárnap, mindig ugyanabban az időben, és mindig csokit hozott. És mindig ugyanazt a műbőr kabátot viselte. Nem a csoki, hanem az állandóság miatt szerettem.