Külső
A BlackBerry Q10 egy nagyon minőségi készülék, ehhez kétség sem férhet. Ennek oka elsősorban az, hogy belátható időn piacra kerül a nagyon hasonló tudással felvértezett, de árát tekintve jelentősen lejjebb pozicionált BlackBerry Q5, amitől függetlenül valahogy a Q10-et is el kell adni. Szemmel láthatóan a külsejével szeretnék, az újdonság ugyanis az elegancia egyik földi helytartója, legalábbis feketében, de a fehér változat is nagyon szemrevaló. A kijelzőt védő borítás típusát nem tudni, de ellenállónak tűnik, ahogy az alatta elterülő, fehér színű háttérvilágítással rendelkező gombsorról sem valószínű, hogy lepattogna a festék. A masina oldalán körbefutó sáv fémből készült, ami kellemes fogást biztosít, a hátlap pedig keményebb és látványosabb borítást kapott, mint a Z10 gumiszerű-megoldása. Az összhatás tényleg magával ragadó, a 119,6 x 66,8 x 10,35 milliméteres készülékhez ráadásul tökéletesen passzol a 139 grammos tömeg is; érezni, hogy van benne anyag.
A prémium érzést a gyártó a kijelzővel is próbálja erősíteni, a 3,1 hüvelykes panel ugyanis nem egy hétköznapi TFT-LCD, hanem Super AMOLED technológiát használ. Ennek köszönhetően élénk színekkel és nagy betekintési szöggel operál, de fényerejét tekintve egy picit elmarad a konkurencia hasonló megoldásaitól, aminek következményeként a napfényben való olvashatósága inkább átlagos, sem mint kiemelkedő. Ennél sokkal fontosabb tény, hogy egy 1:1 képarányú megjelenítőről beszélünk, mely 720 x 720 pixeles felbontással büszkélkedhet, ami ennél a méretnél 330-as pixelsűrűséget jelent. Az elődmodellnek tekinthető BlackBerry Bold 9900 még 4:3 képarányú megjelenítővel operált, aminél sok szempontból jobb a mostani megoldás, lévén nagyobb a megjelenítésre használatos felület, ugyanakkor a alkalmazásfejlesztők nem feltétlenül rajonganak ezért a megoldásért, mert a szélesvásznú kijelzőkre írt szoftvereket nehéz lehet átültetni egy négyzetesre. Erre a kérdésre még vissza is fogunk térni.
Nagyjából az előlap alsó harmadát foglalja el a 35 gombot tartalmazó QWERTY-klaviatúra, mely fölött nem találhatók általános kezelőszervek, azaz a gombsort kizárólag gépelésre lehet használni, azokon keresztül nem tudjuk irányítani a készüléket. A kialakítás pont olyan, mint az előző Bold-szériánál, butaság is lett volna lecserélni az egyszerre esztétikus és ergonomikus kialakítást, mert valószínűleg nem fél perc volt kitalálni azt, hogy hogyan lehet ilyen kényelmesen elhelyezni a gombokat. A gépelési élmény pont olyan, mint a korábbi készülékeken, ami a márka rajongói számára jó hír. A különbséget az ékezetes karakterek bevitele jelenti, optikai érintőpad hiányában a bevitelhez az adott magánhangzó gombját nyomva kell tartani, majd a képernyő alján felbukkanó ékezetes variációk közül ki kell választanunk a számunkra megfelelőt.
Az oldalsó részek elég gazdagok. Felül a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet társaságában található a bekapcsológomb, melyet nem feltétlenül kell használnunk az eszköz felélesztéséhez, mert itt is megvan a Z10-nél megismert funkció, melynek segítségével a képernyőzárat úgy is feloldhatjuk, ha a telefon alszik, a mozdulat ugyanaz. Jobbra három gomb került, a felsővel és az alsóval a hangerőt tudjuk szabályozni, valamint a megfelelő beállítás esetén a zenelejátszó számai között is lépkedhetünk velük, míg a középső a muzsikát vagy a hangvezérlést indítja el. Alul található a kihangosító hangszórója és a mikrofon, míg balra micro HDMI és a microUSB csatlakozók kerültek.
Elárulhatom, hogy járt nálunk egy prototípus, melynek még csillogó, kicsit csúszós hátlapja volt. A legutolsó lépések között ezen változtattak a gyárban, a végleges modellen ugyanaz a kellemes kinézetű, karbon-hatású, mattosabban csillogó és kevésbé csúszós hátlap került; legalábbis a fekete modellnél, a fehéren golflabdára emlékeztető, mattabb plasztikborítás került. Jól és stabilan lehet megfogni, ha pedig lekapjuk, hozzáférhetünk az akkumulátorhoz és a microSD-foglalathoz, a telepet eltávolítva pedig a microSIM foglalathoz is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
