Bevezető

A Xiaomi Black Shark szériájának immáron a negyedik kiadásánál tartunk, noha nekünk nem volt szerencsénk az előző három generációhoz, lévén ezek itthon eddig hivatalosan nem voltak kaphatók. Mostantól viszont más a helyzet, mert lett hazai forgalmazója a márkának, ami nem ugyanaz a cég, mint amelyik a Xiaomi többi termékét is kínálja, a kínai gyártó ugyanis igyekszik minél jobban elkülöníteni a gamer vonalat a portfólió zömétől, noha nem kell sokat túrni a kínálatban, hogy megtaláljuk a nem játékosoknak szánt donort, ami a Poco F3.

[+]

Természetes, hogy egy ekkora gyártó abból főz, ami egyébként is a konyhán van, nem csak a mobilgyártók csinálják, hogy kisebb változtatásokkal, de lényegében ugyanazokat a telefonokat dobják piacra eltérő márkajelzéssel (Huawei és Honor, Oppo, Vivo és Realme, Xiaomi, Redmi és Poco), a piac más területein is vannak hasonló trendek, legyen szó szerszámokról, háztartási gépekről, vagy éppen autókról. Aztán majd a vásárló eldönti, hogy neki érnek-e extra lóvét bizonyos apróságok és a márkajelzés, vagy megelégszik az alacsonyabbra árazott, innen nézve közönségesebb cuccokkal, de persze mindig az a kérdés, hogy a magasabb árfekvést meg lehet-e indokolni plusz funkciókkal.

[+]

A Black Shark 4 esetén is van néhány egyedi vonatkozás, ami természetesen a gamer identitásból fakad, ilyen a 144 Hz-es képfrissítésű kijelző, vagy mondjuk az oldalsó vezérlőgombok, de míg egy Poco F3 épp csak karcolgatja a 140 ezer forintos árat, addig a nagyon hasonló hardverrel érkező tesztcuccunk már a 200 ezer forintos szintet nyaldossa. És az egy dolog, hogy cégen belül is van alternatíva olcsóbban, de a Black Sharknak is vannak ellenfelei a saját területén, elég csak a Red Magic 6-ra gondolni. De nyilván úgy voltunk vele, hogy nézzük meg, hogy meg tud-e minket lepni a Xiaomi gamer vonalának legfrissebb tagja, mert nem zárkóztunk el attól, hogy az árazás dacára ez bizonyos pontokon lehet egy kiemelkedő termék.

Doboz, külső

Az a gyártók berögződése, hogy a gamer cuccoknak vadabbul kell kinézniük, mint a hagyományos termékeknek akkor is, ha amúgy nincs köztük hardveres eltérés. A Black Shark ezt valamivel moderáltabban képviseli, mint az ASUS, vagy éppen a Red Magic, a fekete doboz a zöld és ezüst betétekkel inkább visszafogott, a telefonon is a mértékletesség dominál a teljesen elborult formatervi ötletek helyett. Viszont a csomagban a Type-C kábel mellett van egy 67 wattos töltőfej is, ami még akkor is vidámságot okoz, ha amúgy tudjuk, hogy a Black Shark 4 120 wattos töltésre is képes lenne, olyat pedig még mi sem láttunk a gyakorlatban, pedig az nulláról a maximumra 17 perc alatt végez. A 67 wattos gyári tartozékkal ez valamivel 30 perc fölé csúszik, na nem mintha ezt lassúnak tarthatnánk, de aki a tényleg negyedórás töltési csodát szeretné látni, az vegyen megfelelő adaptert további 20 ezer forintért.

[+]

Szemből nehéz egyedit alkotni a mai okostelefonos trendek mellett, a Black Shark 4 is egy nagy kijelző némi kerettel, viszont gamer mivoltával meglehetősen ellenkezik, hogy középre kameralyukat ütöttek, ezt a konkurens modellek általában igyekeznek elkerülni, mert általában az a filozófia, hogy a játék közben zavaró egy méretes pixelhibának tűnő fekete lukkal terhelni a júzert. Ez a kameralyukas megoldás nyilván abból fakad, hogy a Xiaomi nagyon költséghatékonyan igyekszik megoldani egy ekkora kínálat beszállítói oldalát és nem szórakoznak azzal, hogy a rétegtermék Black Shark modellek számára külön kijelzőket tervezzenek és gyártsanak.

[+]

A panelre viszont nincs panasz, egy Full HD felbontású, 6,67 inches, Super AMOLED kijelzőt kapunk 144 Hz-es képfrissítéssel, a technológia adta lehetőség ellenére az ujjlenyomat-olvasót viszont oldalra költöztették. Tény, hogy iszonyú gyors és pontos, nagy eséllyel jobb hatásfokkal üzemel, mintha a panel mögé került volna. A 720 Hz-es érintési mintavételezési frekvencia kiemelkedő, ez elsősorban a játékoknál lehet fontos azoknak, akik a legjobb élményt keresik, hiszen a nagyon sűrűre vett érzékenység azzal jár, hogy érintésre késlekedés nélkül reagál a telefon. Fénysűrűségben viszont nem kiemelkedő a panel, amit egyébként a Samsung gyárt (és az ASUS is ezt használja a ROG 5-ben), de a célnak abszolút megfelel.

A gamer identitásból fakad, hogy a kijelző felett is van méretes hangszóró, ami az alsó társával együtt erélyesen szólaltat meg mindenféle hangot, alulról nem hiányzik a jack csatlakozó és a Type-C, a telefon oldalán viszont akad meglepetés. Balra a hangerőt szabályozó gombpáros üldögél a SIM-tálca alatt, ezt tűvel lehet nyitni és egy tök picike modul ugrik elő, aminek alsó és felső részére is lehet tenni egy nanoSIM-et, microSD bővíthetőség tehát nincs. A lényeg a jobb oldalon lesz, alul és felül is egy kétállású kapcsolót fogunk találni, ha megpöccintjük ezeket, akkor mellettük kiugranak az oldalélek síkjából a játékhoz szükséges triggergombok. Ezek nem érintésérzékeny felületetek, hanem két konkrét gomb érezhető nyomásponttal, viszont pont ezért az ilyen-olyan simogatásra és tapogatásra nem csinálnak semmit, egy-egy funkciót lehet rájuk kitűzni.

[+]

Nem csak akkor működnek, amikor a játék fut, hanem egyébként is kaphatnak a normál ügymenet során is funkciókat, gyárilag a felsővel lehet képernyőmentést készíteni, az alsó pedig az egykezes módot kapcsolja be, de lehet más feladatot is kiosztani rájuk. A gombok előugrásához és visszahúzásához még hangeffektust is generál a telefon, ami olyan, mint amikor a stukkert előrántod, szóval ez tényleg jópofa és egyedi, nyilván kevesebb különböző játék közbeni parancsot lehet rájuk mappelni, mint amit az ASUS ROG telefonok sokféleképpen megérinthető felületei tudnak, de cserébe ezek tényleg gombok.

[+]

A hátlap egy gamer telefonon általában elég extravagáns, a Black Shark viszont nem annyira különleges, a felső harmadra tett vízszintes kamerasziget tök átlagos és annak ellenére is kiemelkedik a síkból, hogy amúgy a telefon elég vaskos, a hátsó fertály egyetlen trükkje, hogy az S betűt formázó logó középre ültetését azzal hangsúlyozzák ki, hogy egy nagy X-et sejtet a mintázat a teljes hátlap kapcsán, ami különböző szögekből érkező fény esetén hol jobban, hol kevésbé látható. De nincsen LED-es bigyó, meg kusza vonalakból összerántott mintázat, pont csak egy fél fokkal extrább a készülék hátulja, mint amit egy Xiaomi általában nyújt.

[+]

Mint a legtöbb gamer cucchoz, a Black Shark 4-hez is lehet venni opcionális tartozékokat, például hűtőventit (33 euró), jobbra kanyarodó csatlakozós Type-C kábelt (15 euró), extra triggereket tartalmazó keretet (12 euró), meg külső gamepadet, de ezeknek a csatlakoztatása nincs annyira szofisztikáltan kigondolva, mint az ASUS-nál, viszont láthatóan olcsóbbak, mint a tajvani játékgéphez vehető extrák. Az alapcsomag ezeket nem tartalmazza nyilván, de ha nem vagy nagyon hardcore játékos, akkor valószínűleg nincs is ezekre igazán szükséged.

Hardver, UI

Eddig az volt a mondás, hogy a gamer telefonok általában dögerősek, cserébe a multimédiás (főleg a kamerás) vonalon nem okvetlenül brillíroznak. Ezt még a szép emlékű Honor Play is kábé hozta, de a Black Shark 4 nem az elérhető legcombosabb hardvert kapta meg, hanem egy kicsit karcsúbb megoldást választott a gyártó, de azért a Snapdragon 870-et nem érdemes szidni, mert tényleg egy bőven erős megoldás, ráadásul ez egy nagyon friss chipset 5G-vel, a 888-as csúcslapka 15-18%-kal erősebb, de például GPU-ban majdnem ugyanazt nyújtja a 870 is, szóval nem nagyon valószínű, hogy valakinek ez kevés lenne, akinek pedig mégis, az rámehet a Black Shark 4 Próra, ott megkapja a 888-at, plusz a kamera is egy fokkal jobb papíron. Ja, meg ott van a hátlapon RGB LED, atyaég.

A sebességre tehát nincs panasz, itthon 8 GB RAM-mal jön piacra a Black Shark 4, a tárhely pedig 128 GB. A rendszer az Android 11-re épül, az a neve neki, hogy Joy UI, ez ne tévesszen meg senkit, igazából egy MIUI-val van dolgunk, csak mások az ikonok és van egy-két hozzáadott extra, ami a gaming témakör miatt került bele. A felület sebességére tényleg nem lehet panasz, a kijelző is partner, a hardver is combos, plusz állítólag spéci folyadékhűtő is van belül, ami 30%-kal jobban vezeti el a hőt, mint egy hasonló hardverű átlagos telefon (mondjuk a testvérmodell Poco F3), a RAM LPDDR 5-ös, a tárhely pedig UFS 3.1-es, szóval én úgy ítéltem meg, hogy el lehet engedni, hogy nem a 888-as Snapdragon van benne, mert ez így is bőven elég frankó, ahogyan ezt a sebességtesztek is mutatják. Viszont azért hajlamos melegedni, ha meg van hajtva, sosem lesz tűzforró, de érezhető, hogy izzad a hardver.

[+]

A Joy UI 12.5 a legtöbb aspektus szempontjából ugyanaz, mint a MIUI ugyanilyen verziószámú felülete. Ez persze nem baj, hiszen a MIUI mára már egy elég jól kipofozott rendszer a szokásos testreszabhatósági opciókkal (always-on kijelzés, egykezes mód, témák, gyorsbillentyűk, gesztusvezérlés), vannak bejövő hívásokhoz rendelhető fényeffektusok, lebegőablakos gyorspanel, megvan az iOS-utánérzésű irányítóközpont, el lehet maszkolni a kameralyuk magasságában az értesítési sávot, szóval ez egy MIUI 12.5, csak másképp hívják.

[+]

Persze vannak extra funkciók, amiket könnyen tudtam azonosítani a beállítások között, mert nem sikerült őket angolról magyarra fordítani. Ilyen a performance manager, ami a chipset terheltségét, az akkumulátor állapotát, a RAM telítettségét és a WiFi jelerősségét mutatja, itt nyilván lehet babrálni is az éppen futó folyamatokat és állítgatni a paramétereket. A kijelző frissítési rátáját nem tudjuk kézzel fixen egy értékre tenni, hanem háromféle séma között lehet választani úgy, hogy rábízzuk a rendszerre, hogy mire kapcsol, de a játékok között lehet külön-külön is erőltetni a magasabb frekvenciát.

[+]

A Black Shark ugyanis gamer telefon lévén kínál egy Shark Space nevű felületet, ami roppant látványosan indul és fektetett módban érdemes használni. Itt sorakoznak a játékaink és itt lehet piszkálni egy csomó apróságot. Letilthatjuk a hívásokat, babrálhatunk az értesítésekkel, például lehet olyat kérni, hogy beússzon keresztben az értesítés szövege játék közben. Ha kérjük, akkor a készülék oldalán levő mikrofon vesz csak hangot, ez ugyanis multiplayer játékoknál és gameplay videóknál érdekes, az egyes játékoknál pedig a jobb felső sarokból lehúzott ujjunk nyitja meg azt a panelt, ahol lehet ügyködni.

[+]

Itt lehet rámappelni a felső triggereket a kijelző megfelelő pontjára és itt lehet az egyes játékokhoz tartozó hardveres teljesítményt és kijelzőfrissítést is piszkálni, az érintésérzékenység is itt állítható, ahogyan a játék hangjaival kapcsolatos effektek babrálását is innen intézhetjük. És elvileg az extraként vásárolt kiegészítők opciói is elérhetők. No, az a helyzet, hogy PUBG és Asphalt 9 volt a két app, amivel nekifutottunk megnézni, hogy mennyire életképes gamer szempontból a cucc. Sebesség kapcsán nem lehetett panaszunk egyik esetben sem, a kezelhetőség már más kérdés, mert két trigger az kicsit kevéske, de az tény, hogy gyorsabban lövögettem le a gaz ellenfeleket, mint gondoltam, viszont egy ideig nem akarta feldobni a játékon belüli paraméterezési lehetőségeket a Shark Space, aztán egyszer csak megjelentek az opciók, hogy oda húzogassam a kijelzőn a triggerek helyét, ahová szükséges volt. Még hangmódosító is akad, hogy ha játék közben beszélünk, akkor valami ostobán eltorzított módon hallják a többiek.

[+]

Ha elbúcsúzunk a cápaterülettől, akkor is azért akadnak gyári appok a Joy UI-ban, amiknek örvendhetünk, diktafon, iránytű, Mi Böngésző, telefonkezelő, fájlkezelő, QR-kód olvasó és Xiaomi Cloud, akinek ennél több kell (mondjuk közösségi appok), az látogasson el a Google áruházába egy beszerzőkörútra. Van egy “Player Manual” nevű felület, ami a Shark Space funkcióit mutogatja be, csak éppen nem azt a verziót, ami az adott készüléken fent van, erre mondjuk nem ártott volna figyelni.

Multimédia

Számítani lehetett rá, hogy nem kamerában lesz erős a Black Shark 4, de azért nem annyira rettentő a helyzet, egy jó középkategóriás felhozatalt kapunk 48 megapixeles, quad-Bayer szenzoros főkamerával (F/1,8), ül mellette egy 120 fokos ultraszéles modul (F/2,2), ami 8 megapixelben szállítja a látottakat, a makró miatt pedig egy 5 megapixeles egységet is idetettek, amiben autofókusz is található. Az előlapon pedig 20 megapixeles a kameralyukban ülő szenzor, ez sem csúcskategóriás, de a célnak megfelel, itt van egy példa. A hátlapi triumvirátus kapcsán pedig mondanám, hogy a szokásos konklúzióra jutunk, mely szerint 48 megapixelen felesleges alkotni, de egész meglepően egyben vannak a fotók a maximális felbontás mellett is, azonban nagyon kell figyelni, hogy stabilan tartsuk a telefont, mert bemozdulhatnak a képek. A felső sorban 48, a középsőben 12 megapixeles fotókat mutatunk, legalul pedig az ultraszéles modul képei láthatók:

Azt mondanám, hogy nincs különösebb meglepetés, hoz egy átlagos szintet a főkamera könnyedén 12 megapixeles felbontással is, nem hibátlan, nem kiemelkedő, de azért bőven elég jó. A vonalélesség rendben van, csak a homogénnak tűnő felületeken mossa össze a textúrát, a színek rendben vannak, a zajszűrés úgy hatékony, hogy az nem megy a részletesség rovására, szóval az eredmény igencsak korrekt. Meglepő módon a 48 megapixel használata sem felesleges, bizony előjönnek olyan részletek is ilyenkor, amelyeket 12 megapixelben nem látunk, nyilván itt már zajosabb, néha zavarosabb itt-ott az eredmény, de ez a produkció arra mindenképpen jó, hogy a digitális zoom se legyen ördögtől való. Az ultraszéles modul már kevésbé meggyőző, ennél már bőven vannak potensebb megoldások nem csak ebben az árkategóriában, hanem valamivel olcsóbban is, sokszor mosott és életlen az eredmény, szűkebb a dinamikatartomány, szóval ez inkább a képek hangulata miatt lesz majd választás — nappal. Mert este csúnyán felsül, annyira, hogy a dedikált éjszakai módot sem engedi használni vele a szoftver, de a lenti képeket látva egyértelmű, hogy ez miért van így:

A főkamerával azért lehet este is kattintgatni, de ez messze van a 200 ezres árszint többi szereplőjétől, mindenesetre valamit azért össze tud hozni a Black Shark 4 is (mondjuk egy fekete cápát pont ne akarjunk fotózni), de az ultraszéles szenzorhoz nem véletlenül nincs esti mód. Ugyanakkor viszont jár a vállveregetés a fejlesztőknek azért, mert ha nyitva vannak a triggergombok, akkor azokkal is lehet exponálni. A makró sem dráma, az autofókusz és az 5 megapixeles felbontás kettőse már elég ahhoz, hogy értelmezhető közelképeket örökítsünk meg, ezekből is átnyújtanék egy (virág)csokorral:

Videózásban a szokásos Xiaomi-féle korlátozásokkal fogunk szembesülni, nem lehet ugyanis menet közben a két kamera között váltani, még akkor sem, ha a Full HD felbontást választjuk, ennél combosabbat ugyanis az ultraszéles modullal nem tudunk összehozni. A főkamera persze képes 4K-ra akár 60 fps mellett is, ráadásul az elektronikus stabilizáció ebben az esetben is elérhető, plusz külön lehet a makrókamerával is videózni. Nappali felvételek:

Az a nagy helyzet, hogy az elektronikus stabilizáció kimondottan ügyes, 4K felvételeknél is látványos eredményt hoz úgy, hogy nem is mossa el nagyon a részleteket, a színek stimmelnek, a hang is oké, bár kicsit érzékeny a mikrofon a szélre. Az ultraszéles modul felvételei is stabilizáltak, de azért ott a vonalélesség már nem mondható túl jónak. Este a főkamera még mindig alkalmas értelmezhető videó rögzítésére, bár itt már érezhető, hogy a stabilizáció el-elmossa a részleteket, de nyilván ezt ki lehet kapcsolni, ha mondjuk állványról dolgozunk. Az ultraszéles modult viszont ne erőltessük, az simán elvérzik a sötétben:

Amilyen korrektül szerepelt a hátlapi főkamera, annyira csalódást keltő az előlapi modul, ahol már nincs stabilizáció, a dinamikatartomány is szűkös, este elég szemcsés a kép, szóval ez maximum középszerű, de mutatom példákkal is alátámasztva:

[+]

A zenei oldalon a lejátszó gyárilag a YT Music, FM-rádió pedig nincs, viszont 3,5 mm-es jack csatlakozó szerencsére akad. A két hangszóró kimondottan erélyes, még némi mélyeket is érezni, a DTS hangzásjavító pedig nem csak ezekre, hanem a fülhallgatós vonalra is hatással lehet, összességében azt lehet mondani, hogy bár ez egy elvileg gamer telefon, de az árszintnek megfelelő kamerás és zenei képességekkel rendelkezik. Ráadásul már nálunk van a Poco F3 is, készül a teszt és bizony az a helyzet, hogy bár papíron ugyanolyan a kamera, a Black Shark számottevően jobb, ráadásul ebben van 4K60 videózás, amabban pedig nincs.

Adatátvitel, akkumulátor

A Black Shark 4 már 5G hálózatokon is kommunikál, megvan benne a WiFi 6-os modul, elvileg több antennával is igyekszik mindig a legjobb adatkapcsolati sebességet biztosítani, a tesztidőszak során megbízhatóan működött. Az 5.2-es Bluetooth szintén adott, a lokációs szolgáltatások pedig GPS, GLONASS, GALILEO, BDS és QZSS műholdakra is képesek támaszkodni. NFC szintén van, infra viszont nincs, pedig a Xiaomi égisze alatt számos olyan modell létezik, ami nem nélkülözi ezt sem. A böngészés gördülékeny, a Chrome általános megdöccenéseit sem a hardver, sem a kijelző számlájára nem szabad írni, a Mi Böngésző érezhetően folyamatosabb működést szavatol.

[+]

A hátlap alá 4500 mAh-s akkumulátort préseltek be, ami ebben a kategóriában átlagosnak számít. Az üzemidő jelen esetben nagyban függ attól, hogy mennyire játékos kedvű a júzer, normál felhasználás mellett simán kijön a kétnapos ügymenet, de ha állandóan a Shark Space funkciót nyaggatjuk, akkor azért beleharap a telepbe a termék szépen. A takarékos AMOLED kijelző és a modern chipset együttese majdnem 20 órányi videózást tesz lehetővé egy töltéssel, de — és a Black Shark 4 ebben igazán kiemelkedő — nem kell sokat malmozni a készülék mellett ülve, hogy újabb 20 órát megnézhessünk, mert 17 perc alatt fel tudja tolni egy 120 wattos töltőfej az akkumulátor töltöttségét 100%-ra. Más kérdés, hogy a gyári csomagban “csak” 67 wattos tartozékot fogunk találni, ezzel valamivel több mint fél óra kell ugyanehhez a produkcióhoz és még ezzel sem kell szégyenkeznie a készüléknek.

[+]

Összegzés. Ha azt nézem, hogy a Poco F3 nagyon hasonló képességű termék 140 ezer forintért, akkor a Black Shark 200 ezres árszintje soknak tűnik. Ha onnan nézem, hogy 200 lepedőért mit nyújt a készülék sebességben, töltési tempóban, kijelzőben, kamerában és gamer funkciókban, akkor már nem annyira drámai a helyzet, de tény, hogy a Xiaomi saját maga vág alá a Black Shark 4-nek azzal, hogy ezt a kiváló hardvert 5G-vel és minden egyéb jópofasággal odadobja Poco néven is a piacnak. A Black Shark mellett szóló extrák kevesek számára lényegesek igazán, 120 wattos töltés nélkül lehet élni, a 120 Hz-es Poco-kijelzőhöz képesti 144 Hz-es érték sem olyasmi, ami feltűnne nagyon bárkinek. Az oldalsó triggergombok persze iszonyú menők és van is értelmük még játékmentes időszakban is a paraméterezhetőségük miatt, de azért a 60 ezer forintos felárat nem indokolják ezek az apróságok. Ez nem azt jelenti, hogy a Black Shark 4 ne lenne egy jó cucc, hanem inkább azt, hogy a Poco F3 a kategória legjobb vétele, amihez képest ez a termék zárójelbe kerül, bár meglepő módon az eddigi tapasztalataink szerint a Black Shark annak ellenére is jobb kamerás képességeket nyújt, hogy papíron nincs eltérés. Lehetett volna a két készülék között szignifikánsabb a megkülönböztetés, a felülre ütött kameralyuk egy gamer mobilban nem illő, a hátlapon nyugodtan lehetett volna több egyénieskedés, az akkumulátor méretét is meg lehetett volna növelni, szóval akad egy csomó apróság, ami jobban elkülöníthette volna a Black Shark 4-et a Xiaomi-keretrendszer többi termékétől, hogy így váljon vonzóbbá és különlegesebbé, ám ez inkább egy megúszós legózás lett, amitől persze nem lesz rosszabb, de gamernek nem elég gamer (azért a ROG-széria jóval többet tesz ebbe a vonalba), sima telefonnak viszont jó lenne, ha a Xiaomi nem nyújtaná szinte ugyanezt jóval olcsóbban. Mégsem engedem el plecsni nélkül a terméket, mert szó szerint “tetszett”, a kiugró oldalsó gombok tök hasznosak, a stabilizált 4k felvétel igen korrekt, a hardver erős, a gyorstöltés pedig kiemelkedőnek számít.

Black Shark 4

Bog

Specifikáció

Black Shark 4

	Külső
	Méretek	163,8 x 76,4 x 9,9 milliméter
	Tömeg	210 gramm
	Készülékvédelem	edzettüveg előlap
	Színvariációk	fekete, szürke
	Kijelző képátlója	6,67 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	1080 x 2400 pixel (395 ppi)
	Típusa, frekvenciája	AMOLED, HDR10, 144 Hz
	Értesítő LED	környezeti kijelző
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (bekapcsológombban)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Qualcomm Snapdragon 870, 7 nm
	Processzor	1 x 3,2 GHz Kyro 585 + 3 x 2,42 GHz Kryo 585 + 4 x 1,8 GHz Kryo 585
	Grafikus chip	Adreno 650
	RAM, tárhely mérete	6/8/12 GB, 128/256 GB
	Memória bővítése	nincs
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25 LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66 5G n1/n3/n8/n28/n41/n77/n78
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE, SBC, AAC, AptX)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/6 (kétcsatornás, HotSpot, Direct)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou, QZSS
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 11, Joy UI 12.5
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	48 megapixel (f/1,8, PDAF) 8 megapixel (120 fok, ultraszéles, f/2,2) 5 megapixel (makró, f/2,4, autofókusz 3-10 cm) 2 megapixel (mélységélesség) LED villanó
	Előlapi kamerarendszer	20 megapixel (f/2,0, fixfókusz)
	Videófelvétel	4K (30, 60 fps), 1080p (30, 60 fps)
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	4500 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	120 watt
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, barométer, közelségérzékelő, fényérzékelő, mágneses triggergombok, Shark Centre