Multimédia
Az első és legfontosabb hír, hogy a korábbi kínai modellekben ellentétben az i89 már normális méretű belső memóriával rendelkezik, ez esetünkben kicsivel több mint 70 megabájt. Ezen felül pedig a microSD kártyával való bővítés lehetősége jöhet szóba, s ezúttal ilyet nem kapunk a készülékhez. A multimédiás funkciók ismertetését a kamerával kezdjük, amelyre lazán ráírták, hogy 12.1 megapixels, ami majdnem igaz, csak az elejéről kellene levenni az első számot. Az i89 optikája ugyanis 3 megapixeles, s ezt szerencsére nem interpolálással hozza létre, hanem szintén az új MTK chipsetnek köszönhetően tényleg ennyit tud.
Persze csodát most se várjunk, autofókusz ugyanis nincsen, a vaku harmatgyenge, és bár a fotózás közbeni beállítások szokás szerint sokrétűek, jelentős részük felesleges. Az exponálás nem túl gyors, a hozzá kapcsolt hang rémisztő egyvelege a tapsolásnak és annak, amikor a hatodikról leesik egy gardrób. Átkapcsolhatunk az előlapi kamerára (minek?), ezzel VGA felbontású képek készíthetőek. A videózás is inkább vicc: a 176x144 pixeles mozik sebessége kemény 6 fps, amivel esetleg a képregény kategóriában érhetne el sikereket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fotókat megnézve beigazolódik a szokásos tapasztalat: a kínai termékek képalkotási képessége vetekszik egy vízfestékkel dolgozó nagycsoportos óvodás produkciójával, a korábbi modellekhez képest annyi változott, hogy most Béluska A3-as rajzlapra dolgozott, így jobb a felbontás. A fotók elmósodottak, pixeles és zajosak egyszerre, ez nagyon messze van még az elfogadhatótól is, nem hogy a 12 megapixeltől. A készüléken történő visszanézegetés gyötrelmesen lassú, de legalább automatikusan elforgatja a fotókat a szoftver, ha mi is ezt tesszük a telefonnal. Érdekes, hogy van PictBridge támogatás, elvileg egy megfelelő nyomtatóval egyből papíralapú mázolmányokat is kaphatunk.
Zenei téren a helyzet elég vegyes. A hangerő valami embertelen, még néhány kínai telefon és a szomszédok rám hívják a kommandósokat, mert ezt nem lehet bírni, én megértem. A mellékelt headset filléres tucattermék, viszont van sztereó Bluetooth. A lejátszó elég fapados, de nem ez vele a gond, mert ismétlődés, playlist készítés és equalizer is van benne, hanem hogy nem lehet egyik gombbal sem hangerőt állítani, csak az érintőkijelző egy apró szegletére pöttyentve, amit nyugodt helyzetben sem egyszerű produkálni, mozgó járművön pedig teljességgel lehetetlen. A zenéket kizárólag a My Music könyvtárba érdemes pakolni, különben a lejátszó számára megszűnnek létezni.
A funkcionalitás része egy FM-rádió, amelynek működtetéséhez ezúttal nem kell a fülest bedugnunk, hiszen van egy kiváló antennánk, amely kiváló szolgálatot tesz. RDS persze nincs, de a rádió meglepően tisztán szól annak ellenére, hogy az MP3 lejátszót épp az előbb szidtam le. Az említett antenna analóg tévéadók befogására is alkalmas, persze elég zizis a kép, de a három országos adót sikerült begyűjtenem, elsőként a szellemképes Mónika show-t. Pont erre vágytam, tényleg.
Játékfronton gyér a felhozatal, de van Java támogatás. Alapból négy okossággal szórakozhatunk, van egy puzzle, van egy Bejeweled-szerűség, illetve valami Mahjong jellegű cucc, egyik sem nagy eresztés, de főleg a két utóbbihoz olyan zene dukál, amitől egyébként is elmegy az ember kedve. A negyedik "játék" a dobókockás-rázogatós, ez lassan minden kínai cucc alaptartozéka.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
