Alcatel One Touch Idol 3 (4.7) - veled fordul a világ

Hardver, szoftverezettség

A hardver kapcsán először az Alcatel sem volt tisztában azzal, hogy mi a helyes döntés. Nem az volt a kérdés, hogy a 64 bites, ARMv8 architektúrájú Snapdragon 410 chipsetet beszereljék-e, hanem hogy 1 vagy 1,5 GB RAM kerüljön a burkolat alá, eleinte ugyanis még a kisebb méretről volt szó. Szerencsére végül az utóbbi mellett döntöttek, ami mindenképpen előny a vetélytársakhoz képest. A grafikus gyorsítás szerepköre az Adreno 306-ra hárul, ami elég is a legtöbb esetben. A belső tárhely mérete 8 GB, ezzel csak az a gond, hogy a szolgáltatói változatban kismillió felesleges applikációt előre feltelepített az Alcatel, így nagyjából 2 GB marad szabadon, szóval nagyon gyorsan érdemes lesz eltávolítani ezeket a programokat. Ha ezt mégsem tesszük meg, akkor a microSD foglalat tehet jó szolgálatot, hiszen akár 32 GB-os kártyákat is képes kezelni a telefon. A rezgőmotor a mobil aljában található, ereje bőségesen elég egy ilyen apró ház megmozgatásához, így az értesítéseket mindig megérezzük majd.

A pontszámok semmi meglepő adattal nem szolgáltak, ugyanazt nyújtja a készülék, mint más Snapdragon 410-es SoC-vel szerelt modellek, ám jól látszik, hogy az 5,5 hüvelykes variáns a Snapdragon 615-ös oszlop megvizsgálásából kiindulva várhatóan mennyivel erősebb lesz majd tesztalanyunknál. A rendszersebességre így sem lehet egy rossz szavunk sem, pörög a szoftver, nincs megakadás, az alkalmazások közötti váltás is könnyedén zajlik, a fordítgatásra gyorsan reagál a masina. A programok szélsebesen megnyílnak, a kilépéskor pedig nem zuhan össze a rendszer, ami főleg a másfél gigabájtnyi rendszermemóriának köszönhető. A játékra éhes felhasználók örömüket lelhetik az új Idolban, bár azért érdemes szem előtt tartani a rendszerchip határait.

Az Alcatel nagyon büszke arra, hogy újdonságait Android 5.0.2 Lollipop operációs rendszerrel dobta piacra, amit ráadásul alapvetően békén is hagytak, rengeteg a gyári felületből ismert dizájnelem, kizárólag az ikonkészlet lett egyedi. A működési elv nem változott, több főoldalt állíthatunk be, amikre widgeteket és gyorsikonokat tehetünk ki. Amire kevésbé van szükség, azt a főmenüben tárolhatjuk, mappázni viszont ott nem lehet. A kijelzőt akár dupla koppintással is felébreszthetjük, a zárolt képernyőről pedig az értesítések mellett több funkciót is elérünk, ilyen a számológép, a zenelejátszó, az előlapi kamera, a névjegyzék, a QR-kód leolvasásó, a tárcsázó, vagy a fényképezőgép. A fejjel lefelé való használathoz szükséges forgatás kikapcsolható, de ha mégis aktiváljuk, akkor megadhatjuk, hogy csak álló vagy fekvő nézetben is lehessen nyomkodni a telefont. Hogy ez a megoldás egyébként mennyire életképes, az egy kiváló kérdés, nyilván jó dolog, hogy nem kell odafigyelni arra, hogy a telefon milyen pozícióban hever például az asztalon, de ha 180 fokkal elforgatva használjuk, akkor a gombok elhelyezkedése egészen rémes lesz, bár meg lehet szokni ezt is. Az ötlet persze jó, biztosan sokan imádni is fogják a készülék ezen tulajdonságát, de én speciel annyira nem éreztem szükségességét.

A vezérlőgombok a képernyő alján helyezkednek el, sorrendjük sajnos nem változtatható, mint ahogy az sem adható meg, hogy mely alkalmazások esetén rejtse el őket automatikusan a rendszer. A telefonkönyvben a tárcsázó segítségével számok és betűk alapján (vagyis prediktíven) kereshetünk, a névjegyzékben tárolt kontaktokhoz pedig név, cég, beosztás, telefonszám, dátum, kapcsolat, jegyzet, cím, email, csengőhang rendelhető hozzá, plusz kipipálhatjuk, hogy az adott személytől érkező hívást a hangpostára irányítsa-e a mobil. Kétféle billentyűzeten gépelhetünk, a gyári androidos megoldás a Swiftkey-jel egyetemben rendkívül kényelmesen és jól használható. A legördülő információs függönyben az értesítéseket találjuk, ha pedig még lejjebb húzzuk, akkor már a legfőbb gyorsbeállításokhoz tartozó kapcsolókat és a fényerőszabályzót is elérjük.

Mint arról már szó esett, az Alcatel megint átesett kicsit a ló túloldalára, már ami az előre felinstallált programokat illeti (a független verziónál jobb a helyzet). Rengeteg ugyanis a kevésbé hasznos app, a sok demójátékra (teljes verziónál más lenne talán a helyzet) kevés embernek lesz szüksége például. Főleg úgy, hogy két alkalmazásboltot is találunk a menüben, van a gyári Google Play Áruház, és van az alcateles Apps. Az extra applikációk közül kielemendő a Facebook, a Whatsapp, a Viber, a WPS Office dokumentumolvasó, a Dropbox, a Flipboard és az AVG Antivirus. Ezen kívül már csak gyári szoftvereket találunk, kezdve a böngészőtől a Drive-on és a számológépen át egészen a Térképig, időjárásig, vagy ébresztőóráig.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!