Hirdetés
Bevezető
Amikor 2019-ben a Samsung kihozta az első Foldot, akkor még úgy tűnt, hogy két cég lesz versenyben ezen a piacon, a Huawei-t viszont rendesen arconverték a szankciók, így a világ nagy részén a Fold lett “a” hajlítható kijelző telefonok úttörője (igen, tudom, volt még a Royole FlexPai, de na…), nagy volt a lelkesedés a gyártónál is, szóval a kettes Foldnál tök sok dolgon változtattak, aztán a hármasra is maradt még muníció, de a négyes-ötös-hatos generációknál már ellaposodott az innovációs görbe (ennél finomabban nem tudom megírni, hogy alig csináltak valamit).
[+]
És oké, hogy a Huawei még a parkolópályán mozogva is tök menő, de felénk jobbára életképtelen foldable telefonokkal vétette észre magát (nem is beszélve a trifold cuccról), az sem zavarta a Samsungot, hogy a Google, az Oppo, a OnePlus és a Xiaomi is beszállt a buliba, mert azok kis szériás és nem világszinten elérhető cuccok voltak, de amikor a Huawei-ből kiváló Honor is nekiállt ennek a történetnek, akkor már láthatóan kezdtek vakarózni. Olaj volt a tűzre, hogy a Honor nem csak elég versenyképes modelleket ütött össze (a Magic V3 például igen jól sikerült), hanem még offenzíven neki is támadt marketinggel a Samsungnak. Szerintem ez nem volt elegáns, mások szerint jópofa volt, akárhogyan is: a Samsungnál felfogták, hogy ideje valami komolyabb változtatásnak.
[+]
És most itt a Fold7. Egyszerre imádom és haragszom rá. Imádom, mert végre vékony. Olyan vékony, amennyire csak lehet, ezt pedig most már jobbára a Type-C csatlakozó kiterjedése határozza meg. Ha vékonyabb lenne, akkor nem lehetne töltőre rakni. Persze a kamerák kiállnak, mert azoknak még mindig kell a hely, de azok egy nem összecsukható telefonból is kilógnak. Imádom, hogy a külső kijelző végre akkora, amekkora ahhoz kell, hogy összecsukva is lehessen használni a cuccot. És haragszom, mert az akkumulátor és a töltési sebesség kapcsán nem léptünk előre. De ezzel kicsit előreszaladtam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
