Külső
Épp a minap hallottam az egyik hazai kereskedelmi televíziócsatornán futó megszépítős-műsorban, hogy a fekete és a fehér a legklasszikusabb színkombináció, ennél fogva valószínűleg sosem fog kimenni a divatból. Ez mindenképp jó hír azoknak, akik egy Acer Liquid vásárlásán törik a fejüket, a készülékházon ugyanis az említett kettőn kívül semmilyen más színnel nem találkozhatunk. Ami azt illeti, ez az összeállítás az én szívemhez is közel áll, élveztem is a készülék használatát és bezsebeltem az elismerő pillantásokat, mert tény ami tény, az újdonság gyönyörűre sikerült, de mégsem hivalkodó. Fekete színű a kijelzőt körülvevő keret, valamint a készülék tetején és alján lévő betétlap, mindenhol máshol a fehérrel találkozhatunk, ami a fotózást finoman szólva sem könnyítette meg. Ekkora kijelzőhöz és tudáshoz a méret (115 x 62,5 x 12,5 milliméter) és a tömeg (135 gramm) is pont passzol, az összeszerelés minőségére a nehezen levehető hátlapot kivéve egy szavunk sem lehet, az anyaghasználat is kellemes, az S100 csillogó, kellemes tapintású műanyagból készült, mely az ujjlenyomatokat azért gyűjti — a fehér részen ez szerencsére nem nagyon látszik. A kényelmes használat szempontjából nem elhanyagolható az sem, hogy a ház oldalai le vannak kerekítve, valószínűleg ez a fő oka annak, hogy a masinát jó érzés kézbe fogni.
Az előlap tetején a telefonhangszórónak kivágott lyukat csodálhatjuk meg. Mást errefelé nem látunk, pedig egy fényérzékelő biztosan elbújt valahol, hiszen a háttérvilágítás erősségét a gép a fényviszonyoknak megfelelően maga képes vezérelni. A szenzációszámba már nem menő, de ettől függetlenül gyönyörű képminőséggel büszkélkedő 3,5 hüvelykes, 480 x 800 pixeles felbontású kapacitív TFT-panel középtájon bújik meg, pontos helyzetét egészen addig lehetetlen meghatározni, amíg fel nem gyúlnak benne a fények. Az előlapi plexi egy picit talán puhább a kelleténél (ha nagyon erősen nyomjuk, a kijelző elszíneződik), cserébe vékony, ami miatt az az érzésünk, hogy a megjelenítő egészen az előlap tetején helyezkedik el, látványos megoldás. Alulra négy érintésérzékeny gomb került, ezek elég távol vannak egymástól és a kijelzőtől is, így a félrenyomás esélye minimális.
A hófehér hátlap letisztult és egyszerű. Felülre az 5 megapixeles, autofókuszos kamera került, síkjából kicsit kiemelkedik, így asztalra letéve a készülék gyakorlatilag erre fekszik fel. Tőle jobbra található a kihangosító hangszóró, a hátlap kétharmadánál pedig egy csíkot találunk, mely értelemszerűen a levehető és a fix rész közé esik. A hátlap lepattintása embert próbáló feladat, nincs semmilyen vájat, mely segítené a műveletet, az egyetlen megoldás tehát az, hogy körmünkkel benyúlunk a tetejéhez és apait-anyait beleadva letépjük. Első körben megijedtem, hogy el fogom törni, most már egész könnyen megy a dolog. Ez azért fontos, mert ha nem is gyakran, néha le kell vennünk ezt a plasztikdarabot, a memóriakártya helye ugyanis alatta kapott helyet — kártyacseréhez sajnos az akkumulátort is ki kell vennünk, ez legalább egy ejnye-ejnyét érdemel, főleg akkor, ha a tervező is olvassa ezt a cikket.
Épp halványodik, de azért látszik a boríték
A felső, fekete színű részben kapott helyet a szabványos 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, azonban vannak itt olyan részek is, melyeket nem mindig láthatunk: a fekete rész mögé az Acer beépített pár állapotjelző ledet, ha merül az akkumulátor, üzenetünk érkezett vagy épp nem fogadott hívásunk van, fehér színű ikonok villognak, így figyelmeztetve minket, hogy nézzünk rá a telefonra. Jobbra a hangerőszabályzó gombpáros és a kamera exponálógombja került, balra a képernyő lezárására és feloldására is használatos bekapcsológomb terpeszkedik, alulra pedig a fedlappal takart miniUSB csatlakozó került — hogy miért nem microUSB, azt csak a jó ég tudja, de még mindig jobb, mintha egy abszolút nem szabványos valamit kapnánk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
