Új hozzászólás Aktív témák

• #21654 borg25 senior tag MageRG #21650

  Új Válasz 2018-10-16 16:06:08 #21654

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  borg25

  senior tag

  válasz MageRG #21650 üzenetére

  Igazad van, rosszul emlékeztem, nem a szuperpozíció elvre, hanem a valószínűségi görbére koncentráltam.
  Míg a kísérlet le nem zajlik, meg nem mérjük csak valószínűségi alapon beszélhetünk róla hogy a macska él-e vagy holt, vagy az elektron hol van.
  Ha a gondolatkísérlet célját nézem, akkor a dobozban eltöltött idő nincs hatással arra, hogy a macska végül életben marad, vagy meghal, ha a radioaktivitást és a felezési időt nézem, akkor minél tovább van bent, annál valószínűbb, hogy halott, ez utóbbitól ezért tekintsünk most el.
  Kérdés, hogy mi jobb nekünk egy félholt macska, vagy egy tutira élő vagy tutira holt? Szóval kinyitjuk-e a dobozt, hogy megtudjuk, vagy jobb élni a reményben, hogy még él? Persze napokig nem tartjuk ott a macskát, mert az éhségtől is elpusztul.

  Nem arra akartam célozni, hogy ne akarjuk tudni a dolgokat, hanem hogy van úgy, hogy nem tudod a dolgokat, mert az eredményhez csak a méréssel juthatsz, és a mérés olyan árral járna, amit nem akarunk felvállalni. Itt nem arra célzok, hogy jobb egy félig létező Ísten, mint egy lehetséges biztos holt Isten, hanem jobb egy félig halott Isten, mint én holtan, csak hogy tudjam a biztos eredményt, hogy Isten létezik.

  Persze ha van más mérési mód a halálon kívül akkor ok nosza. De a macskánál nem ismerünk más mérési módot, mint a nézzük meg. Mindegy, hogy felnyitom a ládát, vagy fúrok egy lyukat és bekukkantok, a mérés eredményeként a macska végérvényesen élő lesz és holt. Nem tudom, hogyha nem a halállal akarok Isten létezéséről bizonyosságot nyerni, akkor az nem-e lesz olyan mérés, aminél nem kukkantok bele a ládába, csak eljátszom, hogy mérek, holott nem is mérek, csak becsaptam magam. Mert ugye attól, hogy egy másik ládát nyitok ki, még nem fogom tudni kijelenteni, hogy a macska meghalt és eltűnt, a mérést továbbra se tettem meg, a macska továbbra is egyszerre lesz élő és holt, csak én fogok rossz eredményt tudni.

  Hogy most szimulációban élűnk-e, vagy a világ szélén lévő információ vetületei vagyunk befolyásolja-e az életünket? Másként reagálnánk-e a dolgokra, mondván, hogy ez csak szimuláció, így ha ölök, akkor csak egy szimulált embert ölök meg. Sosem fogom tudni, hogy az elmélet helyes-e, de akarom-e ettől függővé tenni az életemet? Ér e kevesebbet egy szimulált világban egy szimulált ember megölése, ha én a szimulációban vagyok, és nem tudok arról, hogy léteznék a szimuláción kívül, mint egy valós ember megölése? Szóval feljogosít-e engem a szimuláció lehetősége, hogy olyat tegyek amit erkölcstelennek gondolok? Újraértelmezhetem-e, hogy mi az erkölcs? Azért ezek nagyon hasonlatos kérdések ahhoz, hogy erkölcsösnek kell-e lennem, ha fennál a lehetősége annak, hogy Isten nem létezik.

Új hozzászólás Aktív témák