Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22700 üzenetére

    Bocsánat az erős jelzőért. Inkább írtam volna kötözködőt.
    A helyzet az, hogy a teológusok sem értenek egyet a Biblia értelmezésében.
    Akkor mi a Biblia lényege?
    Hogy lehet megérteni?
    Honnan tudjuk, hogy X megértette a lényegét, Y meg nem?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22699 üzenetére

    "De nincs személyes kapcsolat..."
    Honnan tudhatjuk ezt?
    Tomas de Torquemadanak volt személyes kapcsolata Istennel? Luthernek? Joseph Smithnek?
    Ha nem, miért nem?

    A földrajzi távolság miért akadály Istennek? Az i.e. 5. századi Kínában miért nem volt az embereknek kapcsolata Istennel?

    "...gyakorlott zsidó emberek a provinciákban sokkal kevésbé voltak fogékonyak, mint a teljesen eltérő kulturális környezetből érkező "pogány" keresztények."
    Egy unitáriust könnyebb megtéríteni katolikusnak, mint egy felekezeten kívülit?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22702 üzenetére

    A kérdéseid nagy részére vsz nem választ vársz, hanem újabb lehetőséget újabb kérdésekre.

    Honnan tudhatjuk, hogy van személyes kapcsolat?
    Ezt bizonyosan nem lehet tudni soha. Az élet gyümölcsei beszélhetnek róla, a tettek, döntések stb, de ennek egzakt tudása Isten kezében van.

    Ha valakinek nincs személyes kapcsolata Istennel, az azért lehet, mert vagy elutasította, vagy még nem fedezte fel.

    A földrajz nem akadály Istennek. A lelkiismeret alapján meg tudta, tudja ítélni a messzi tájon élőket is. Mivel minden ember az Ő teremtménye...

    Mindenkinek ugyanolyan nehéz megtérni, vagy épp ugyanolyan könnyű, csak a megértés lehet nehezebb. Ott, ahol a szeretet fogalom kiürül, nehezebb a szeretetet megérteni. Ott, ahol a kegyelem csupán liturgikus szó, nehezebb személyessé tenni. De a megtérés mindig arról szól, hogy átadom-e az uralmat az életem felett Istennek, vagy sem.
    Ezért én sarkítottam az előbb, hogy esetenként nem hogy könnyebb, de nehezebb a döntésig eljutni vallásos környezetben....

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22701 üzenetére

    Valóban kíváncsi vagy a lényegére vagy csak muníciót akarsz gyűjteni a már várakozó érveid elpuffogtatásához? Mert utóbbi esetben nem erőltetném a beszélgetést.
    A Biblia lényege, hogy Isten megteremtette az embert, hogy képviselje Őt a teremtett világban. Kapcsolatra teremtette Istennel, az embertársaival, méghozzá szeretetkapcsolatra.
    Felelősséggel rábízta a teremtett világot, hogy az ember őrizze és művelje, azaz felelősséggel uralkodjon felette.
    De a szeretetkapcsolat lényege a döntési szabadság. Kényszerből szeretni senkit nem lehet. De ez a szabadság megteremtette a lehetőségét annak, hogy az Istennel való szoros kapcsolatot, függést megszakíthassuk és ennek bekövetkeztét nevezi a Biblia bűnnek.
    Istennel a kapcsolat megromlott és ez minden eddig élt emberre igaz.
    A kapcsolat helyreállításáról Isten gondoskodott, és ennek legemlékezetesebb része az volt, hogy Jézus vállalta fel a bűn következményeit.

    www.refujvaros.hu

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22703 üzenetére

    OK, nem tudhatjuk.
    De ha én úgy érzem, hogy van személyes kapcsolatom, akkor hogy lehetek benne biztos? Nem lehetek?

    Hogy tudja valaki "elutasítani" Isten személyes kapcsolatát? Hogy kellene "felfedezni"?
    Ez valami születetési adottság: egyesek fogékonyabbak, mások nem? Vagy a környezettől függ?
    Mi van ha valaki sose "fedezi fel"? Az ő hibája?

    Bocs, de ez csupa olyan kérdés, amire evidenciaként hivatkozol. Holott egyáltalán nem az.

    Én a korlátolt tudásommal úgy gondolom, Isten sokkal jobban járna ha mindenkivel egyértelmű személyes kapcsolatot ápolna. Nem kellene felfedezni. És mindenkinek ugyanazt mondaná.
    Akkor most nem vitatkoznánk róla.
    Esetleg az "elutasítás" lenne még kérdéses.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22704 üzenetére

    Nem, arra akartalak rávezetni, hogy sokféle értelmezése van a Bibliának. Mind azt állítják, hogy a lényeget megtalálták.
    Még a keresztények sem tudnak mindenben megegyezni. Mindenki teljes joggal állítja, hogy az ő értelmezése helyes.
    Van rá módszer, hogy eldöntsük kinek van igaza?

    "Kényszerből szeretni senkit nem lehet."
    Mi a helyzet a pokollal és az örök kárhozattal? Az nem kényszer?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22706 üzenetére

    Én pedig arra akarlak rávezetni, hogy te nem kívülálló, objektív megítélő személy vagy akár abban a kérdéskörben is, hogy mennyire logikátlan Isten üdvterve. Kb olyan mélységben tudsz ezen vitázni, mint azon, hogy az egyik celebet miért hagyta el egy másik celeb.
    Nem vagy az életükben, nem tudod, mi játszódott kettejük között, nem ismered őket személyesen... de véleményed van, amit közkinccsé is teszel.
    Lehet folytatni tovább ezt a pszeudotudományos csörtét, de ettől még önmagában nem lesz igazad.
    Te engem megint félreismertél. Én nem meggyőzni akarlak az igazamról, hanem szeretném megmutatni, hogy egyrészt időnként tévesen ítéled meg a kereszténységet és a keresztényeket, és bár a véleményed a korszellemet tükrözi, de ettől még nem biztos, hogy helyes is.

    Isten igazságosnak ismertem meg, aki szereti az embert, még az olyanokat is, akiket senki sem tud szeretni. És bár csak a saját és a környezetem történeteit ismerem, de az Isten ismeretem és a történetek ismeretében azt állítom, hogy Isten mindenkit el tud érni és el is ér a Szentlelke által.
    Van, mikor ez csak a lelkiismeretben érhető tetten, van, mikor más emberek aktív közreműködésén keresztül.
    Ez nem adottság, ez nem fogékonyság kérdése.
    Szent Ágoston után írhatom:
    Az Istennel való szoros kapcsolatra lettünk teremtve, és addig nyugtalan a lelkünk, amíg Istenben meg nem nyugodhat.
    Ez minden emberre igaz.

    Isten elutasítása nem hiba, hanem bűn. Nagyon szeretünk Istent játszani a saját és esetenként mások életében is. Erről nem szeretünk lemondani.

    A hit és a bizalom együtt jár. Ha egy emberrel jó a kommunikációd, akkor sem mentesülsz attól, hogy bizalommal legyél felőle, mert a másik ember nem te vagy. Néha az ember tud olyat tenni vagy gondolni, ami magát is meglepi, nemhogy még másokat, és ezt még a jó kommunikációs csatorna sem tudja kiküszöbölni.
    Egy kapcsolat minden esetben a bizalom kérdésére fog kifutni, ami mint már írtam a hittel rokon.
    Valójában a hit nem az, hogy elhiszem, hogy létezik Isten, hanem a kapcsolatban való hit, bizalom a lényege.
    Tehát az általad említett tökéletes kommunikációs csatorna sem mentesít a hittől.

    www.refujvaros.hu

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22707 üzenetére

    "...tévesen ítéled meg a kereszténységet ...'
    Lehet hogy tévedek. Lehet hogy igazam van. Lehet hogy csak részben van igazam.
    Hogyan tudjuk eldönteni?
    Amíg a kritikusok a tényekre alapozzák az állításokat, addig számomra nem kérdés, ki a hihetőbb.
    Amíg az apologéták nem magyarázatot adnak, csak kifogásokat (töméntelen érvelési hibával!), addig ezeket nem tudom elfogadni.
    Az álláspontom puszta véleményként való beállítása is ilyen érvelési hiba.

    Miért kell pszeudotudományosnak hívni a vitát. Talán a logikus érvelés az? Vagy a teológia lenne az?
    Megint elhangzott egy rakás megállapítás, amit sehogyan sem ellenőrizhető, de az apologéták premisszaként használják az érvelésben. Ilyekor mégis jó a logika?
    A bizalom nem hit, azt hittem ezt már kitárgyaltuk. Ez egy ekvivokációs (a magyarban kevésbé működő ;) ) érvelési hiba.
    A kapcsolat feltétez két felet. Ha magamról tudok, és érzékszervek, tények alapján nem bizonyosodhatok meg a másik félről, el kell hinnem, hogy nem saját magammal beszélek.
    Viszont ha mindenki egyformán hallja a hangot a fejében, már eggyel kevesebb dolgot kell tények nélkül elhinnem.

    "Isten elutasítása nem hiba, hanem bűn."
    Ez pedig megint ellentmondás. Ha Isten nem akarja befolyásolni a "szabad" akartunkat, és nem lehet senkit szeretetre kényszeríteni, akkor nem kellene ezt a dogmát tartani.

    P.S. "Isten nélkül" élni nagyon is lehet. Erről bizonyos buddhisták is sokat mesélhetnének.
    Más emberek, barátok, család, a társadalommal való jó kapcsolat nélkül viszont zsákutca.
    Az utóbbi legalább igazolható.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • D1Rect

    félisten

    válasz MageRG #22708 üzenetére

    "Az álláspontom puszta véleményként való beállítása is ilyen érvelési hiba."

    Mi a te álláspontod, ha nem vélemény?

  • MageRG

    addikt

    válasz D1Rect #22709 üzenetére

    Mi a Biblia, ha nem egy vélemény?
    Segítek: a logikai cáfolat nem vélemény.
    Abba beleköthetsz, hogy milyen premisszákból indulok ki. De ha ugyanazokból, mint a vitapartner, akkor nem csak egy különböző vélemény.
    Akkor vagy rámutatsz hol az érvelési hibám, vagy elfogadod hogy a saját érvelésed inkonzisztens.
    A "véleményességet" akkor szokták elővenni, amikor egyik sem sikerül.

    [ Szerkesztve ]

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • D1Rect

    félisten

    válasz MageRG #22710 üzenetére

    Nagyon rövidre fogtam, annyira kellene válaszolnod, hogy a te álláspontod micsoda, ha nem vélemény?

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22708 üzenetére

    Lehet hogy tévedek. Lehet hogy igazam van. Lehet hogy csak részben van igazam.
    Hogyan tudjuk eldönteni?
    Vannak állításaid, amelyeket cáfolni lehet, és vannak olyanok, amikben mi nem fogunk eldönteni semmit. Az olyan kérdésekre, hogy "Isten miért így és miért nem úgy tette?" sok esetben nem kapsz egzakt választ, mint ahogy nem fogod soha megtudni pontosan, hogy az egyik celeb miért hagyta ott, csalta meg a másikat.... hacsak nem vagy az életükben benne.

    És aki ilyen kérdésekre keresi a választ, ne takarózzon a tudománnyal szerintem.

    Amíg az apologéták nem magyarázatot adnak, csak kifogásokat (töméntelen érvelési hibával!), addig ezeket nem tudom elfogadni.
    A világ nem rólad szól. Nem az a célja az apologétáknak, hogy téged megelégítsenek.
    Korábban már megírtam, ha én személyesen ismerek valakit, és te ezt nem hiszed el, és neked megfelelő bizonyítékokat követelsz, és nem kapod meg, attól még az általam ismert személy létezik. Létezése nem a te általad elfogadásodtól függ. Tehát, ha nem hiszed, hogy létezik, akkor egy ponton túl nem fogok erőlködni.

    És az álláspontod vélemény. Akkor nem lenne az, ha te megkérdőjelezhetetlen igazság birtokosa lennél. És bár tisztellek, úgy tapasztaltam, hogy széles látókörű vagy, talpraesetten vitatkozol, van tárgyi tudásod, de ettől még nem gondolnám, hogy igaz lenne ez rád.

    Isten nem azért létezik, a vele való kapcsolat sem, mert tudományosan igazolható. Számos olyan jelenség van a világegyetemben szerintem, amit a mai tudomány még csak nem is sejt, de ettől még létezik. Tehát az, hogy nem nem tudunk megfelelően érvelni veled szemben, ez nem cáfol meg semmit.
    És mivel olyanokon vitázunk, hogy "szerintem az lett volna bölcs dolog, ha Isten ezt teszi, és nem azt..." ez sok minden, de nem tudományos mélységű vita....

    "Isten elutasítása nem hiba, hanem bűn."
    Ez pedig megint ellentmondás. Ha Isten nem akarja befolyásolni a "szabad" akartunkat, és nem lehet senkit szeretetre kényszeríteni, akkor nem kellene ezt a dogmát tartani.
    Ez nem ellentmondás, csak a bibliai bűn fogalom nem ismeretéből fakadó értetlenség.
    A bibliai bűn fogalma ott gyökeredzik, hogy az ember nem akar Istennel élni. Megvan erre a lehetősége, de megvan a következménye is. Ha az ember nem akar Istennel közösségben élni, akkor az ítélete az lesz előbb-utóbb, hogy nem is tud.
    Rossz hasonlat, de a volt feleségem nem akart tovább velem élni, és a válás után, ha meggondolta volna magát, akkor sem lehetett volna újrakezdeni. Sokáig nyitott voltam arra, hogy rendezzük a kapcsolatunkat, de a válóperi procedúra után már ez a lehetőség elmúlt. Hiába gondolta volna meg magát, hiába bánta volna meg a döntését, akkor már lezárult minden, mert új életet kezdtem nélküle. Ebben mi az ellentmondás?

    www.refujvaros.hu

  • MageRG

    addikt

    válasz D1Rect #22711 üzenetére

    Konklúzió.
    Véleménynek ott van értelme, ahol nem lehet objektív, racionális szempontok alapján dönteni.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22712 üzenetére

    Valóban, az apologéták a nyájnak prédikálnak. Megpróbálják visszaterelgetni a megtévedt bárányokat. Ez addig működik, amíg szándékosan ignoráns valaki, vagy nem találkozott még elég információval.
    Az utóbbi magyarázat lehet a vallásosság visszaszorulására.

    Rendben: ha az álláspontom vélemény, attól még ugyanazokat a tényeket használom érvként, mint egy apologéta.
    Valahányszor előjön, hogy ezt v. azt a tényt nem kell figyelembe venni, mert Isten különleges, azzal az apológia érvelése is gyengül, mert kiütöttünk egy támaszt.
    A végén eljuthatunk egy olyan hipotézishez, amit egyáltalán nem támasztható alá semmivel, mégis azt állítja, hogy a végső igazság birtokosa.

    "Ebben mi az ellentmondás?"
    Az ember kerüli a szenvedést.
    A kereszténység szerint Isten nélkül halál utáni örök szenvedés vár ránk.
    Egy válás után még lehet boldog az ember. De ha nem is, az is csak véges ideig tart.

    Mellékes kérdés: kérlek magyarázd el, hogy miért bűn, ha az ember nem akar Istennel élni. Az önállósodás része a szülőről való leválás.
    Ha Isten nem akarta hogy önállók legyünk, miért adott szabad akaratot?

    Megpróbálom érzékeltetni miért frusztráló egy apologétával vitatkozni:
    Tegyük fel, egy szép napon Abdul meglátogat a barátaival és mesél az Iszlám nagyszerűségéről. Neked érvelni kellene, hogy miért nem vagy muszlim.
    Ők nem értik, hogy utasíthatja el bárki Allah-ot, hogy nem látják a csodáit, hogy nem tapasztalják.
    Azt sem értik, miért lenne igazságtalan adót kivetni a más vallásúakra.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22714 üzenetére

    Valóban, az apologéták a nyájnak prédikálnak.
    Ez nem igaz, el vagy tévedve. A hitvédelem nem a "nyájnak szól".

    Ez addig működik, amíg szándékosan ignoráns valaki, vagy nem találkozott még elég információval.
    Ez pedig burkoltan azt mondja, hogy akik hisznek nekik, azok hülyék, primitívek...
    Ezt visszautasítom. És mivel az első mondatod sem igaz, ez pedig már ... nem fokozom.

    tényeket használom érvként
    Úgy tűnik, párhuzamos világban élünk, mert én tényeket csak elvétve olvasok tőled. Mások megállapításait, felvetéseit szolgaian belinkelve igen, de ezek sem önmagában tények.

    Az ember kerüli a szenvedést.
    A kereszténység szerint Isten nélkül halál utáni örök szenvedés vár ránk.
    Egy válás után még lehet boldog az ember. De ha nem is, az is csak véges ideig tart.
    Látom sikerült a lényeget megragadnod. A válásos példa nem a válás utáni boldogságra volt kihegyezve.
    Isten mindent megtesz, hogy az ember megértse, hogy töredékes az élete Isten nélkül, és nem lehet teljes. A szabadság abban van, hogy ezt el lehet utasítani, mint az életmentő gyógyszert is a kórházban, az orvosnál.

    Mellékes kérdés: kérlek magyarázd el, hogy miért bűn, ha az ember nem akar Istennel élni. Az önállósodás része a szülőről való leválás.
    Ha Isten nem akarta hogy önállók legyünk, miért adott szabad akaratot?
    A szeretetkapcsolat lényege, hogy nincs beprogramozva, nincs kényszer alatt. Nem kötelező Istennel élni, nem kötelező Őt képviselni a teremtett világban, válhat öncélúvá az emberi élet szabadon. De attól még a teremtettségünk célja azonos.
    Nem kényszerít senki arra, hogy a megvásárolt műszaki cikket ne úgy használd, ahogy tetszik neked. Nem vagy kényszer alatt, csak épp a reklamációd veszti értelmét, ha nem veszed figyelembe az üzemeltetési leírást.
    Nincs felelőssége a gyártónak, ha nem érdekel a kezelési útmutató.

    Megpróbálom érzékeltetni miért frusztráló egy apologétával vitatkozni:
    Tegyük fel, egy szép napon Abdul meglátogat a barátaival és mesél az Iszlám nagyszerűségéről. Neked érvelni kellene, hogy miért nem vagy muszlim.
    Ők nem értik, hogy utasíthatja el bárki Allah-ot, hogy nem látják a csodáit, hogy nem tapasztalják.
    Azt sem értik, miért lenne igazságtalan adót kivetni a más vallásúakra.
    Ebbe a történetben ki frusztrálódik?
    - Én nem, mert el tudom mondani, hogy miért nem lehetek muzulmán.
    - A muzulmán hittérítő? Lehet... de ez miért zavar téged?
    - Te? Ugyan miért? Hol vagy a történetben?

    www.refujvaros.hu

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22715 üzenetére

    "...akik hisznek nekik, azok hülyék, primitívek..."
    Mondd, mégis, hibás érveléssel, hamisított tényekkel kit lehet meggyőzni?
    Azt, aki nem kompetens a témában. Nem kell ehhez hülyének lenni.
    Egész szép irodalma van a megtévesztésnek.

    "...én tényeket csak elvétve olvasok tőled."
    Bocsánat, valóban a legtöbb inkább következtetés, nem tény. De ha van x kijelentés a Bibliáról, aminek adott passzus ellentmond, maga az idézet nem tény?

    "...el lehet utasítani, mint az életmentő gyógyszert is a kórházban, az orvosnál."
    De itt Isten egyszerre kór és gyógymód.
    Ahogy valaki megfogalmazta Jézus kereszthaláláról: Isten feláldozta magát saját magának, hogy megmentsen minket - saját magától.
    Sajnos ez a mindenhatóság abszurditásából adódik.

    "Ebbe a történetben ki frusztrálódik?"
    Ezek szerint zokszó nélkül elfogadnád, hogy neked külön adót kell fizetni, mert a vallásuk ezt mondja?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22715 üzenetére

    Azt hiszem úgy lenne igazságos, ha kifejtenéd, hogy szerinted az apológia miről szól.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22716 üzenetére

    Ahogy valaki megfogalmazta Jézus kereszthaláláról: Isten feláldozta magát saját magának, hogy megmentsen minket - saját magától.
    Sajnos ez a mindenhatóság abszurditásából adódik.
    Inkább a szentháromságból. Az áldozata semmit se ért volna, ha előtte nem prédikál 4 évig a szeretetről. Ez valahogy kimaradt a megfogalmazás látóköréből.

    Ha az ember Istenre utaltságát kórnak és gyógymódnak tekinted, akkor minek tekinted a levegőt, vizet, hőmérsékletet?

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22718 üzenetére

    Természetes biológiai szükségnek?
    Melyik vizet kell innom, hogy biztosan ne haljak szomjan? Olyan egyformák...
    Volt már valaki aki azért fulladt meg, mert nem fedezte fel, hogy levegőt kellene venni?
    A hőmérséklet pozitív és negatív irányban is eltérhet tolerálhatótól.
    Ezek szerint a túl kevés és a túl sok isten is halálos. Megfelelő védőfelszereléssel pedig élhetünk a toleranciazónán kívül is.
    Vajh' miért gondolom hogy ez egy elég suta párhuzam...

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22719 üzenetére

    Remélem gyereked nem csecsemőkori légzésleállásban fog meghalni, mert elfelejtett levegőt venni. Te éjszakai alvásod is rendben, nincs légzéskihagyás, ilyenek.
    Fukushima mellett se igyál sok vizet, a T2O kémiailag ugyanaz, mint a H2O csak a fizikája más. Aztán még ki tudja milyen más színtelen, szagtalan szennyeződések kerülhetnek a vízbe. Ha cowboy vagy, akkor ne igyál olyan kisebb tóbólból, amibe a komancsok előtte lovat öltek, és ezzel mérgezték meg a vizét. Na nem a varázslat miatt, hanem a bacik.
    Ha olasznál délebre mész akkor megint csak palackos vizet igyál, ha nem akarsz hasmenést kapni azért, mert a te szervezeted nem szokott hozzá az ottani csapvíz baktériumflórájához.
    (Ha Duna vizet iszol, no problem, klór mindent lebont, a közhiedelemmel ellentétben nem kell aggódnod a gyomirtó, gyógyszerszármazék és hormon miatt, ezek is elpusztítja a klór, nem csak a szuper-baktériumokat...)
    Egyébként ráhibáztál, a túl sok Isten se tesz jót ha bűnös és elkorcsosult a lélek. Nem bírja elviselni Isten közelségét és szeretetét.

    Megfelelő védőfelszereléssel pedig élhetünk a toleranciazónán kívül is.
    Ahogy mondod. Felvértezed a lelked s mehetsz az Istentelenek közé, vagy a halál árnyékának völgyébe akárhova. Bár Isten mindenhol jelen van, max te nem veszed észre, de ha mindenhol bízol benne, hogy nem hagyott el, akkor túléled. A közelsége elleni védőfelszerelés pedig a tiszta lélek.

    Ami eltérést én találok a példák közt, hogy Isten irreverzibilis. Két év kihagyás után tud életet adni, de ugyanezt próbáld ki, ha a levegőt, vizet, vagy hőmérsékletet, nyomást állítod vissza a halálos értékről normálra.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22720 üzenetére

    "Remélem gyereked nem csecsemőkori légzésleállásban fog meghalni..."
    Ezt inkább ne.
    A légzés egyébként tudatalatti reflex. Bár akaratlagosan visszatarthatod, magadat így nem fogod megfojtani (hacsak nincs súlyos idegrendszeri zavarod).
    Istenről nem fog egy kisgyerek beszélni neked, csak ha előtte hallott róla. Míg a légzés, szomjúságérzet és a hőérzékelés velünk születik.

    Ezen kívül a fenti példákban mind demonstrálható, hogy a hiánya káros az emberre - még életében.
    Isten ugyanígy demonstrálható? Szükséges folytatnom?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22721 üzenetére

    A csecsemőkori légzésleállás tényleg morbid volt tőlem, elismerem. Sajnos néha megtörténik, hogy az ember elfeledkezik a levegővételről. :(
    Egy légzésgyakorlatos könyvben azt olvastam róla, hogy az agy azért állítja le a légzést, mert túlságosan leesik a vér CO2 szintje. Egy bizonyos CO2 szintre pedig szükség van, hogy a vér fel tudja venni az oxigént. Paradox módon minél magasabb a véred CO2 szintje, annál több oxigént is tud felvenni, ráadásul a CO2-től az erek is kitágulnak, ellazulnak, megváltozik a vér viszkozitása, ezért megéri növelni a CO2 tűrésünket légzésvisszatartással. Ha nem megfelelően lélegzünk, akkor reggel fáradtan ébredünk, illetve nem véletlen, hogy sokan álmukban hallnak meg.

    Ha magas a CO2 színt, vagy hideg van, akkor elálmosodsz, mielőtt meghalnál.
    Istennél, ha elfordulsz tőle és értékrendjétől, akkor itt az életben a cselekedeteid lesznek mások. Egyéni szoc megítélés, hogy az, hogy magadnak veszel pl egy tűzijátékot szilveszterkor, vagy az árát egy kéregetőnek adod jó vagy rossz cselekedet.

    Istentől elfordulásnak is számos módja van, nem csak az létezik, hogy innentől kezdve Belzebub képe virit az ágyad felett. Ez utóbbi biztos meglátszana rajtad.
    Ahogy a példában írtam az önzőség is, s vele együtt az igaz barátok, meghittség száma.
    Ha áttérnél másik hittre mondjuk iszlámra arra nincs most ötletem. Azért megjegyezném azt amit Jézus mondott: Terméseiről ismeritek meg a fákat.

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22717 üzenetére

    Ha ez kérdés számodra, akkor nem nagyon volt értelme az apológiát és a keresztényeket lejárató beszólásodnak.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz MageRG #22716 üzenetére

    Azt hiszem át kellene gondolnod, miket írsz. Ha tényről írsz, akkor ne módosítsd később következtetésre. Mert a kettő nem ugyanaz, és amíg a tényeken nem lehet vitázni, a következtetés nagyon is vitatható. Tehát, amikor a következtetésedet tényként állítod be, akkor valójában pont a vitát akarod megakadályozni.
    A Bibliai idézet szerintem önmagában a te olvasatodban sem lehet tényként kezelni (mivel te azt írtad, hogy sok értelmezése van).
    Innen kezdve kezd nagyon fárasztani az összevisszaság....

    neked külön adót kell fizetni
    Lehet, hogy hülye vagyok, de ezt nem nagyon értem. A frusztráció, muzulmánok, adó.
    Egyszerű a kérdés... Ki frusztrálódik? Erre kérdéssel válaszolsz... és behozod az adót, amiről sehol nem beszéltünk.
    Szerintem te engem szívatsz...
    No én itt most pihenőre vonulok, ha nem gond, mert értelmetlenség mocsarába süllyedt a vitánk, és nekem van jobb dolgom is annál, hogy statisztáljak neked.

    www.refujvaros.hu

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22722 üzenetére

    Te most tényleg azon vitatkozol velem, hogy a kényszer az nem kényszer?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22723 üzenetére

    Van egy kialakult véleményem arról, mi az apológia.
    Egyelőre nem látom miért szólna bárki másnak, mint aki amúgy is hisz.
    Várom a te definíciódat.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • MageRG

    addikt

    válasz kymco #22724 üzenetére

    OK.
    Akkor meg tudunk egyezni abban, hogy vannak olyan bibliai idézetek, amit nagyon nehéz másképpen értelmezni? (Mondhatni az már ferdítés.)
    Csodálkozom, hogy Elizeus történetében még nem jött elő, hogy a nőstény medvéket metaforikusan kell érteni: igazából jól leszidta a gyerekeket az anyukájuk.

    "Ki frusztrálódik?"
    Én. :DDD

    Megpróbálom még egyszer, hátha értő szemekre talál a mondandó:
    A történet szereplői: Abdul és te.
    Abdul szerint mindenki, aki nem muszlim, adót kellene fizessen.
    Szerinte ez így igazságos, hiszen ez van a Koránban, és az Allah szava. Allah pedig tévedhetetlen, végtelenül bölcs, jó és igazságos.
    (Különben nem érti hogy lehet valaki olyan buta, hogy elforduljon Allahtól.)

    Szerinted (szerintem is) ez egyáltalán nem igazságos.
    Kérdés: hogyan tudsz érvelni ellene?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22726 üzenetére

    Az én nézőpontomból te azon vitatkozol, hogyha lépsz egyet hátra, akkor milyen igazságtalan már, hogy eggyel többet kell majd lépned a célhoz. Az meg már végkép felháborító, hogy az egy plusz lépésed hátra meg számításba se került.
    Ok-okozat. Ha te elfordulsz Istentől, akkor el leszel tőle fordulva.
    Ő megmondta, hogy halálod pillanatáig visszafordulhatsz, utána nem. Ezen vagy felháborodva? Szerinted a pályázatokat a határidő lejárta után is be kéne fogadni? Szerinted felháborító az az elfogadhatatlan kényszer, hogy már nem pályázhatunk a vizes VB helyszínének a felépítésére? Ha nem, akkor mi a gond? Isten megmondta, hogy az értékelésedbe a földi életed számít bele, utána semmi.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22729 üzenetére

    Nem, nem.
    Én a következőt tettem szóvá: a kereszténység szerint azért nem vagyunk biorobotok, mert Isten meg akarta hagyni nekünk a választás szabadságát.
    Viszont attól még a biológiai programunk része, hogy kerüljük a fájdalmat és az örömöt keressük.
    Ha az instrukcióktól való eltérés örök fájdalmat erdményez, akkor az mennyiben különbözik attól, mintha fel sem kínáltad volna a választás lehetőségét?
    Mennyiben nevezhető ilyenkor a döntés szabadnak?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22730 üzenetére

    Vannak biológiai, szociális és lelki szükségleteid. Amik abból adódnak, hogy nem vagy mindenható és nem rendelkezel végtelen erőforrással. Ha ez lenne, akkor nem lenne gond a levegővel, étellel, itallal. A szociális akkor is meglenne, ha szembe kerülnél két végtelen erőforrású személlyel, akkor megint csak te húznád a rövidebbet.
    Istentől való elfordulásban ez az egyik gond: Ha egyedül maradsz, akkor te leszel a cumi rossz oldalán, ha nálad erősebbel akadsz össze.
    Másik gond, hogy Isten szeretetére lehet erőforrásként is gondolni. Lehet, hogy a lelked egy életrevalóval rendelkezik, de előbb-utóbb az is elfogy. Olyan mintha úgy gondolnád minek megtankolni a kocsit úgy is majd félig van a tank, aztán a következő benzinkút 2/3 tanknyira lesz...
    Sok horrorfilm, de az élet is szól ilyen esetekről, mikor az egyén úgy gondolta, hogy egyedül is ellesz, nem lesz gond azzal, hogy a dzsungelben kicsit arrébb megy a tábortól, megmássza a Himaláját, Rióban két utcával beljebb sétál az új telefonjával, odamegy a barátságos Alienhez, aztán megvan az első hulla.
    Egyszerűen rossz döntést hoz, aminek az eredménye Game Over. A döntést meghozhatta, szabadon mérlegelhetett a saját értékrendje szerint, csak a döntésnek következménye van. Nincs előző mentés visszatöltése. Pedig milyen jó lenne ;)
    Ok-okozat, ez az amire nem igazán terjed ki a szabadság. (Míg élsz a megbánás, és bocsánat részben megszünteti az okozatot, és bár Isten/ember megbocsát így egy fontos okozatot elkerülsz, a hulla, és a másik lelkében keletkezett heg megmarad.)

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22731 üzenetére

    Nos, akkor maradjunk a játékos analógiánál:
    Hogyan írnád le akkor a szabad akarat vs pokol problémáját?

    Komplex open world játék, sokféle befejezéssel. Ez el tudom fogadni a szabad akaratnak.
    De egy Dragon's Lair féle nekem nem szabad akarat. Bár sokféle döntést hozhatok, csak egy féle módon játszatom végig.
    Egy olyan open world játék sem szabad, ami egyértelműen büntet bizonyos döntéseket és a végén csak egyféle befejezés van.

    Továbbá még mindig nem demonstrálható, hogy Isten efféle természetes szükséglet lenne. (Nem pedig a társaság iránti igényünk egy elfajzása.)

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22732 üzenetére

    Az, hogy Isten szabad akaratot biztosít neked, az nem jelenti azt, hogy ugyanezt a sátán is megteszi. Amíg élsz, addig direktbe nem irányíthat, csak manipulálhat, utána viszont miután Isten levette rólad a kezét szabad préda vagy, s az új rabszolgájának fog tekinteni.
    A szabad akaratod ezért sérül. Nem Isten száműz a pokolba, az ördög visz majd magával, ami ellen nem tehetsz semmit. Isten továbbra is tiszteletben tartja a szabad akaratodat, és nem szól bele a te és a sátán harcába, küzdhetsz, csak nélküle egyenlőtlen lesz a küzdelem, és igen borítékolható a befejezés.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22733 üzenetére

    Ezzel áttoltuk a döglött lovat a másik utcába.
    Mi a különbség az "Isten küld a pokolba" és az "Isten kiszervezi a pokolba transzportálást" között?

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22734 üzenetére

    Rosszul látod. Nincs kiszervezve a pokolba transzportálás. Az egész a szabad akarat következménye. Ördögnek is szabad akarata van, bánhatna veled vendégként is, de ő inkább másként szeretne. Ott is van ranglétra, nem csak az üstbe kerülhetsz, állhatsz az üst túlsó oldalán is. (Nem tudom mit lehet elérni, ha már itt magas áron adod el a lelked)
    Számomra ez nem az a kérdéskör, hogy megöllek, vagy csak hagylak elvérezni. Azért itt előtte volt egy olyan kijelentés az ember részéről, hogy hagyjá, majd én megoldom. Csak aztán kiderült, hogy mégse sikerül Isten nélkül megoldani.

    Itt vagy te: Elég régóta vitázunk hitről. Mondhatjuk, hogy rajtunk keresztül Isten sokszor mondta, hogy hé, egyedül nem tudod megoldani, kövess engem. Te mindig azt mondtad, menjél délibáb. Ez után te mit mondanál, ha halálod után kiderülne, hogy hopsz az a délibáb valós volt, s már izzítják a kondért. Ki lenne a hibás? Isten, hogy itt az életedben tiszteletben tartotta a szabad akaratodat, s nem kényszerített a templomba? Vagy, hogy most hogy végre kiderült, hogy tényleg létezik nem segít? Az ördög, mert ilyen? Te? Mi nem érveltünk elég alaposan?

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22735 üzenetére

    Még egy kiskakas van a szemétdombon?
    Ki teremtette a poklot? Ki teremtette az Ördögöt? Az Ördögnek miért van olyan kényszere, hogy örökké kínozza a hozzá került lelkeket?

    Így a dolgoknak nem sok értelme van a kereszténységben.
    Mert míg Ahura Mazda és Ahriman nagyjából egyforma erejű rivális istenségek voltak, addig Isten és a Sátán nagyon nem egy szinten vannak.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22736 üzenetére

    Az ördögnek ugyanazért van kényszere, mint a politikusnak(embernek): Hatalmat akar, hogy az legyen ami szerinte helyes és neki jó.

    Pont tegnap olvastam újra Marina Abramović kísérletéről
    A vallások a lehető legtávolabb állnak attól az elképzeléstől, hogy Isten kifejezetten gonosznak teremtette volna az embert. Mégis itt az emberek megkapták a lehetőséget, s neki álltak kegyetlenkedni. De nagyjából ugyanez a helyzet a híres bőrtönörös kísérletnél is. Emberek miért éreztek kényszert, hogy nekik kegyetlenkedni kell azokkal akik a foglyokat játsszák?
    Az hogy az emberek, vagy az ördög így viselkedik, az szerintem nem a teremtés felelőssége. Az már a spontán módon fejlődő szabad akarat és a helyzet következményes.
    Tényleg te emlékszel rá, hogy ezeknél a kísérleteknél milyen konklúziót hoztak, hogy miért ilyen az ember? Nevelés, genetika, logikus következmény?

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22737 üzenetére

    Ha az ördög hatalmat akar, akkor rémisztgetéssel és kínzással nem megy sokra. Biztos nem olvasott Machiavellit.
    Bár lehet hogy szegény csak kétségbeesett, mert egy omnipotens lény mellett önmegvalósítani elég meddő vállalkozás.

    Az embereknél több magyarázat is született: pl. mentális zavar vagy erőfitogtatás.
    Zimbardo szerint nem vagyunk jók vagy rosszak. Szerepeket játszunk.
    Ha rossz szerepbe kerülünk, akkor hajlamosak vagyunk rossz dolgokat tenni.
    Szerencsére a szocializáció a legtöbb embert visszatartja hogy egy másik embernek ártson, de adott narratíva ezt is át tudja törni.
    Pl. ezért volt az, hogy a II. WH-s propaganda dehumanizálta az ellenfelet.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22738 üzenetére

    Az elsődleges célja nyilván Isten legyőzése, ami a Biblia szerint halva született ötlet, viszont számára az se mindegy, hogy a világ maradék max 49%-ban övé a halatom, vagy másé.
    Rémisztgetéssel és kínzással elég sokra mennek az elnyomó rezsimek.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22739 üzenetére

    Igen, de az elnyomó rezsimek ezt az ellenállás megtörésére használják.
    Az ördög meg azokon alkalmazza, akik amúgy is az ő oldalán vannak? He?

    Az meg hogy a világ hány %-án övé a hatalom számít bármit is, ha Isten egy csettintéssel semmivé teheti?
    Nyilván komoly bajok vannak ebben a történetben mind a motivációkkal, mind a célokkal.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22740 üzenetére

    Attól, hogy nem vagy Isten oldalán, még nem biztos, hogy az ördög oldalán akarsz lenni. Halhatatlan lélekkel békésen el tudnál lenni, hogy végre elolvasd a Háború és békét, megnézd hogy fordul körbe a nap a galaxis körül, ilyenek. Egyszerűen te nem akarsz senki csicskája lenni. Isten békén hagy, de az ördög azt fogja mondani, hogy az erőforrásaidat az én szolgálatomba fogod állítani.
    Megint csak napi élet: Attól, hogy nem lehetsz olyan erős mint az USA, és az USA egy csettintésével el tudja törölni az infrastruktúrát, meg tud buktatni, még nem mondasz le a vérszomjas diktátori létről. Mert a cél hajt, hogy akkor is te legyél a világon a 127. leghatalmasabb ember a saját szemétdombodon.
    Közelgő választások szintén hasonló eset.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22741 üzenetére

    Ez biztos hogy így van?
    A Bibliából én azt vettem ki, hogy Isten határozottan nem hagy békén.
    Azt mondja, hogy játszhatsz itt benn a szobában, vagy kimehetsz. De sajnos a kertben szabadon engedtem a pitbullt.

    Az USA sem tud egy csettintéssel eltörölni akármit.
    Istennek viszont ezzel nincs gondja, hacsak nem alakult át képviseleti demokráciává a Mennyország.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22742 üzenetére

    A pitbull jó hasonlat :) Tetszik. Annyi még hozzá, hogy Isten azt mondja, hogy most itt vagyunk ebben a hatalmas előszobában, itt bármit csinálhatsz, időnként bejön a pitbull, s hagyja, hogy megvakard a hasát, dobálj neki labdát, amit ügyesen visszahoz. (=Öleb) Aztán majd ha csöngetnek, akkor ha jó voltál, akkor szétnézhetsz a felső emeleti szinten, na ott roskadásig ott a márvány, mindenhonnan cool zene szól, az a kégli szuper része, fénykép momentán nincs nálam, de hidd el. Vagy, ha itt rossz vagy és mondjuk eltöröd a Csing dinasztiai vázát, akkor mész az udvarra, ahol a pitbull már nem lesz ilyen kedves...

    Míg élsz, Isten mindent megtesz, hogy odatalálj hozzá, de nem fogja mindenáron rád tukmálni magát. Kivételek akadnak, pl:
    Mózes
    Jónás
    Szent Pál

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22743 üzenetére

    "Míg élsz, Isten mindent megtesz, hogy odatalálj hozzá..."
    Most ezen sírni, vagy nevetni kellene?
    Szkeptikusok hada mondja: ha Isten létezik, akkor miért nincs empirikus bizonyítéka?
    Erre kymco válasza az, hogy Isten nem egy automata.
    Vagy nem tudom, talán nem köteles bizonyítani létezését... :F

    Sajnos Isten létezésének bizonyítékai olyan gyenge lábakon állnak, hogy ha bűnvádi eljárás lenne, kiröhögnék az ügyészt.
    Pedig a szóban forgó egyén elvileg bármire képes...

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22744 üzenetére

    Mióta a szabad akaraton vitáztunk fenntartom, hogyha Isten tudományosan igazolná magát, akkor az olyan súllyal bírna, ami már kihatna a szabad akaratra. persze mondhatnád, hogy mi tud jobban kihatni, mint az inkvizíció, vagy Szent István kényszerkeresztelése?
    Mikor leesik, hogy az, hogy az isten figyel téged, és a hajszálaidat is számon tarja az egy olyan megfigyelő rendszert takar, amit még Kínában is megirigyelnének. Mikor rájössz, hogy nem csak az utca van bekamerázva, de a hálószobád és a WC-d is. Lebukás valószínűsége 100%, szóval innentől vagy legyintesz és vállalod a pokoli következményeket, vagy fogakat összeszorítva igyekszel nem vétkezni. Esetleg reménykedsz a megbocsátás eredményében, hogy addig nem halsz meg, míg eljutsz a gyóntatófülkéig.
    Egyébként feltevődik a kérdés, hogy mi a baj ezzel a "bizonytalan" helyzettel? Azt már megbeszéltük, hogy a vallás jótékony hatásával nincs gond. A rosszak emberre vezethetőek vissza. (Ahogy a jók is, mert lehet ragozni, hogy egy szent cselekedetein Isten mutatkozik meg, de akkor is az ember csinálja, ha nem vagy hívő, akkor joggal kéred ki ezt a megkülönböztetést.) Vallások igyekeznek fejlődni. Van az alap tézis a főparancsolat, és ennek az alkalmazása már tapasztalat és kifejtés kérdése. Ha valaki visszaél a vallással, azt a vallás is elítéli.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22745 üzenetére

    tudományosan igazolható = ésszerű-e azt hinni, amit hiszünk

    Tehát Istennek olyan követők kellenek, akik nem a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján jutottak egy meggyőződésre, hanem annak ellenére?
    Akkor miért képes az ember logikus érvelésre?

    "... az olyan súllyal bírna, ami már kihatna a szabad akaratra."
    Szimplán érvek szintjén ezzel is rengeteg baj van.
    A Biblia szerint Isten már számtalanszor beavatkozott a Földön. Az nem zavarja az emberek szabad akaratát? Ádám és Éva biztosan tudták, hogy Isten létezik...
    Továbbá: ha a Sátánnak szabad akarata van és ő tudja hogy Isten létezik, akkor miképpen is hat ez a tudás a szabad akaratra?

    "Vallások igyekeznek fejlődni."
    Azt tudjuk, hogy a tudomány tévedhet. Új információ érvénytelenítheti a világról alkotott feltevéseket.
    Ha a vallás téved, azt hogy veszi észre?

    "Ha valaki visszaél a vallással, azt a vallás is elítéli."
    Ez biztos? Szerintem gondolkodj egy kicsit milyen kontextusban használhatóak a "visszaél" és "elítéli" szavak.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22746 üzenetére

    Istennek olyan követőket akar akik azért követik, amit mond, és nem azért amilyen jutalmat oszt. (Az előbb levezettük, hogy a pokol annak a következménye, hogy nem kapod meg a mennyország jutalmat, de vannak itt más jutalmak is pl karizmák)
    Ha biztosan tudod, hogy valami létezik, akkor ha értelmes vagy, akkor annak megfelelően cselekszel. Cselekedhetsz (önfejűen) másként is csak akkor ne csodálkozz a következményeken. Ha általad is elfogadott tudományos bizonyíték lenne Isten létezésére, akkor többen lennének akik betartanák a törvényeit, de pusztán kényszerből, de továbbra is lennének, akik köpnének az egészre.

    Ha a vallás téved, azt hogy veszi észre?
    Bocsánatkérés? Ok, az már az észrevétel után van, de szerintem téged az érdekel.
    pl

    "Ha valaki visszaél a vallással, azt a vallás is elítéli."
    Ez biztos? Szerintem gondolkodj egy kicsit milyen kontextusban használhatóak a "visszaél" és "elítéli" szavak.
    Pedig de. Eleve ott van az előző példa, általában az utólagos bocsánatkérés egyenlő az elitélivel is. De nézd meg, hogy mi a véleménye az egyháznak a csodahamistításokról pl.

  • MageRG

    addikt

    válasz borg25 #22747 üzenetére

    Ha nincs nyomós okunk elhinni amit mond, akkor miért hinnénk el? Mert jobban tetszik?
    De ha már itt tartunk, arra sincs okunk, hogy elhiggyük Isten mondott valaha bármit is.

    "...akkor többen lennének akik betartanák a törvényeit, de pusztán kényszerből..."
    Mi lenne az a kényszer?
    Az miért nem kényszer, ha hinned kell, különben kitagad a családod? Vagy mert valami más érdeked fűződik hozzá?

    "Bocsánatkérés?"
    Jó, akkor kérlek szépen mondd el nekem, mi az az információ, ami a katolikus egyháznak az 1200-as években nem volt meg, de most van, és emiatt rájöttek hogy nem jó egy csomó embert megöletni Krisztus nevében.
    Mi készette a II. János Pál pápát bocsánatkérésre, de az előtte regnáló nagyon sokat nem? Mi lenne az a folyamat?

    De hogy világosabb legyen mi a baj:
    Két keresztény a Biblia alapján valami gyökeresen mást gondolhat (pl. katolikusok vs. unitáriusok). Hogy derítem ki, hogy ki téved?

    "Pedig de."
    Jó, akkor hogyan tudja a katolikus egyház, hogy valaki visszaél a vallással? Mi alapján döntik el? Lehet, hogy nem is kellett volna bocsánatot kérni.
    Vagy egy kicsit állandóbb témát érintve:
    A ma is használt doktrinákban, forrásszövegekben hogy ismerik fel a hibát?
    A második vatikáni zsinat szerint a Bibliában nem lehet hiba (Dei Verbum). (Az 1978-as chicagoi evangélikus egyházak nyilatkozata szerint se).

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz MageRG #22748 üzenetére

    Az is kényszer, ha kitagad, vagy megkövez a családod. De mégse ugyanaz mint mikor Isten teljes valójában felfedi magát. Nem mindegy, hogy szerintem öl, butít és nyomorba dönt az alkohol, vagy szerinted is, de alkesz vagy, s nem tudsz ellene mit tenni. Utóbbinál magaddal kerülsz szembe, és nem a szociális (család, valahová tartozás), fizikai(élet) szükségleteiddel.

    Bocsánatkéréshez bátorság kell. (Nem véletlen, hogy államfő még nem kért bocsánatot a rabszolgaságért, mert utána lehet, hogy csengetni kéne az államkasszából.)
    Az idő múlásával, látszik az eredménye annak amit csináltak. (Bár nem pontosan, mert nem tudjuk, hogy mi lenne, ha nem tettük volna meg. Érdekes kérdés, hogy jó lett volna, ha a háborúban 1916-ban Hitlert lelövik? Ma persze azt mondod igen, hisz nincs náci Németország, viszont akkor mi lett volna helyette? Biztos, hogy nem lett volna rosszabb? Ráadásul, mivel 1916-ban lelövőd, úgy könyveled el, hogy egy értelmetlen háború újabb áldozata, s minden áldozatért őérte is kár, hisz nem csinált semmit (még 1916ban). Nehéz kérdés.)

    A visszaél a vallással valláson belül esetén alapvetően olyanra gondoltam, mint csodát hamisít, hogy ezáltal megnyissa a hívők pénztárcáját. Vagy extra pénzért akar valamit (gyógyítás) megtenni. (Ezt hivatott elkerülni a csodák igen részletes kivizsgálása)
    Valláson kívül a pénzszerzésre, hatalomgyakorlásra szakosodott szektákra gondoltam. Ott is véleményt alkotnak a vallási vezetők. (pl: Muzulmán vallási vezetők elítélik a terrorcselekményeket, IÁ-t.)

  • Füleske

    addikt

    válasz borg25 #22749 üzenetére

    Mások helyett bocsánatot kérni semmilyen bátorság nem kell. Súlytalan, komolyan vehetetlen.

Új hozzászólás Aktív témák