Az olcsó
Jelenleg nagyon valószínűnek tűnik, hogy a mobilok piacáról ki fognak kopni a vezetékes fül- és fejhallgatók, és bár egy ideig még biztosan marad jack csatlakozó a legtöbb telefonon, aki időben elkezdett a wireless megoldásokkal foglalkozni, most könnyen kerül lépéselőnybe a hifis vonalról érkező, okostelefonos megoldásokkal nemrég óta foglalkozó konkurensekkel szemben. Ebből adódhat, hogy hasonló áron ma jobb lehet egy Samsung egy Beyerdynamic-nál, és hogy a Sony legfrissebb, aktív zajszűrős, Bluetooth-képes megoldását a szintén japán bázisú Audio-Technica csak egy kábeles konkurenssel próbálja megszorongatni. A Sony ugyanis a kezdetektől fogva alkalmazza a Bluetooth-technológiát, és láthatóan szinte minden felhasználói igényt próbálnak kielégíteni. A jelentős merítésből mi ezúttal egy olcsó, egy feltűnő és egy aktív zajszűrős megoldást tettünk próbára. A teszt során pedig egyetlen AUX-kábelnek sem esett bántódása.
A fejhallgatón kívül csak egy microUSB kábel van a legolcsóbb példány dobozában [+]
A belépőkategóriát az MDR-ZX220BT képviseli, és ezt nem fél láttatni magáról. A külseje egyértelműen elárulja, hogy a kábeltelenség luxusa indokolja a 19 000 forint körüli árat, egyébként hasonló építési minőséggel és anyaghasználattal már néhány gyorséttermi menü áráért is kínál alternatívákat a cég. A pőre műanyag fejpánt pereménél még látni is lehet a két fültányér között futó vezetéket, csak hogy érezzük: innen bizony egy puha burkolat hiányzik, méghozzá direkt. Láthatóan és érezhetően a párnák borítása sem azért készült műbőrből, mert az ma már tartósabb és jobb érzetű tud lenni a valódinál, inkább a spórolás játszott szerepet a választásban.
Még a műanyag pánton belül futó kábelt is lehet látni [+]
Átlagos szorítóerő mellett közepes kényelemre számíthat, aki ezt a fejhallgatót választja, néhány percnyi fülelés még könnyedén abszolválható, hosszútávon azonban zavaró, hogy a supraaural (fülkagylóra ülő) kialakítás mellé elég nehéz fültányérok járnak, és a szivacsozás sincs túl magas szinten. A hangja sem hagy maradandó nyomot az emberben, fátyolos magasai indokolatlan kiemelést kapnak, miközben a mélyeknél szétesik a hangzás. Többek közt ebből is következik, hogy a többség a dobozhangú jelzővel illeti, amikor néhány perces ismerkedés után különösebb szívfájdalom nélkül nyomja a kezembe a fejhallgatót. Aki tiszta, részletező hangzásra vágyik, egy-két kategóriával feljebb keresgéljen, viszont a kategóriájához képest egyáltalán nem rossz a teljesítménye, a következő lépcsőfokon ugyanis nagyjából a Skullcandy Grind Wireless áll, körülbelül kétszer ennyiért.
Három vezérlőgomb segítségével irányíthatunk mindent, a visszajelző led a fültányér külső részén látható [+]
Az izolációja nem túl jó, befelé még nem is érződik problémásnak, a külvilág irányába azonban elég sok jut a mi zenénkből, ami sok esetben lehet zavaró, zárt kialakítás ide vagy oda. Kapcsolódási szempontból viszont hatalmas fölénye van a legtöbb konkurenssel szemben: bekapcsolás után akár NFC-vel, akár hagyományos kereséssel, nagyon egyszerűen csatlakoztathatjuk a forráshoz, hatótáv tekintetében pedig még beltéren, falakkal elválasztva is teljesíti a 8-10 méteres szintet, ami nem sok hasonló társáról mondható el. A dobozban lévő microUSB kábel segítségével tudjuk feltölteni a fejhallgatót, és körülbelül 8 órás üzemidőre számíthatunk, ha lemerül, akkor töltő nélkül maximum nézegetni lehet, hiszen 3,5 milliméteres jack bementet nem kapott. A beszélgetési hangminőség rendben van, amíg nincs túl nagy zaj körülöttünk és megfelelő hangerővel szólalunk meg, viszont a jobb fültányéron lévő mikrofon elég messze van a szájtól, így nem lepődhetünk meg azon, hogy megvannak a korlátai.
A feltűnő
A 35 000 forint körül megvehető MDR-XB650BT minden szempontból minőségi ugrás: jutott némi műbőr a fejpántra, helytálló az összeszerelés, remek az anyaghasználat, még a gombok nyomáspontja és a számváltáshoz szükséges csúszka kapcsolási érzete is hibátlan. A fémből készült pánt rugalmasan igazodik a különböző fejméretekhez, és a szorítási ereje is enyhe, miközben a fülpárnái tényleg elzárják a külvilágot. Aki kipróbálja, valószínűleg zajosabb körülmények közt sem fog késztetést érezni a hangerő eltúlzására, ez mindenképpen jó hír. A doboz és a termékkategória (Extra Bass) elárulja a célközönséget, és aki sok basszussal szereti a zenét, az nem is fog csalódni.
Messziről árulkodik, hogy milyen hangkarakterre számíthatunk [+]
Már 20 Hz alatt is érezhető vibrálást ad ki magából, és zenehallgatás közben is feltűnik, hogy erősen próbálja kiemelni a mély tartományt, és szerencsére tudja elég változatosan, érdekesen prezentálni ezeket. Pontosságáról nem lesz híres, de meglepően könnyeden, lágyan zenél, és ha éppen nem tudja megmutatni a foga fehérjét, akkor sincs idegesítő vibrálás a hangjában. Jellemző rá a sötét tónus, de egy-egy énekhangot vagy magasba húzó hangszert is kiélvezhetünk vele. Ebben a kategóriában már értelmezhető térérzetről is beszélhetünk, és bár itt sem igazán pontos, igyekszik feltűnően megmutatni a határait, ha egy-egy távoli apróságot kell megjelenítenie.
Kényelem szempontjából sokat jelent a műbőr bevonat a pánton [+]
3,5 milliméteres jack csatlakozó ezen sincs, így kapcsolódás szempontjából a Bluetooth marad egyetlen opcióként, a hatótáv és a megbízhatóság ennél a típusnál is meglepően rendben van, és az NFC-s párosítás is zökkenőmentesen megtörténik. A dobozban csak egy microUSB kábel van a leírásokon kívül, hordtáskát sajnos nem kapunk hozzá.
Itt már biztosan nem fogjuk összekeverni a számléptetést a hangerőállítással [+]
Körülbelül 4 óra kell az akkumulátor teljes feltöltéséhez, ezzel állítólag akár 30 órányi zenehallgatás is lehetséges, a lemerülés előtt szerencse időben jelez a kütyü, szóval jó eséllyel nem érnek minket váratlan meglepetések. Beszélgetési hangminőség szempontjából sajnos nincsenek nagy csodák, a bekapcsológomb mellett elhelyezett térmikrofon a beszédhangon kívül a környezeti zajokat is továbbítja a partnerünknek. Élénk kék és piros színváltozatai biztosítják a koherenciát a feltűnő hangzással, feketében pedig egyszerűen csak elegáns és jól néz ki. Az aktív zajszűrés viszont csak addig nem hiányzik belőle, amíg nem próbáljuk ki a legkomolyabb modellt.
Az aktív zajszűrős
A h.ear on Wireless NC (MDR-100ABN) neve beszédes, és bár ugyanúgy egy vezeték nélküli on-ear, mint két testvére, merőben más kategóriát képvisel. A kényelmes circumaural kialakítás és az aktív zajszűrés itt csak a jéghegy csúcsa, a Sony az LDAC-kal ugyanis elég magasra tette a vezeték nélküli zenehallgatás mércéjét. A gyártó által kifejlesztett technológia a hagyományos, CSR-féle SBC vagy AptX kódolás helyett saját megoldást is tud használni (amellett, hogy az AptX sem maradt ki belőle, a forrástól függ, hogy épp mit használ), és akár 24 bites, 96 kHz-es, veszteségmentes fájlokat képes átvenni és feldolgozni.
A vezeték nélküli h.ear ont régi ismerősként fogadtuk: kábeles verzióját nagyon kedveltük! [+]
A h.ear on fejhallgatót pedig már korábban teszteltük, és ismét bebizonyosodott, hogy egy zseniális termék, az új kódolás prezentálására is. 40 milliméteres meghajtója, 5 – 40 000 Hz közötti frekvenciatartománya mellett még vezetékes csatlakoztatással is könnyen hajtható, vezeték nélkül pedig tényleg mindenki elégedett lehet vele. A hangkaraktere továbbra is nagyon kellemes, semmit nem tol az arcunkba, minden tartományt szépen megjelenít, rengeteg apró részlet van benne, és nincsenek durva emelések vagy zavaró hibák, ez tipikusan az a kütyü, amit felveszünk, és néhány óráig valamiért elfelejtjük levenni.
Védőtok is jár a borsos árú fejhallgatóhoz [+]
Megmaradtak a típusra jellemző könnyed, légies mélyek, enyhe 50 -200 Hz körüli púppal, de ki tud bontakozni egy megfelelő, pontos középsáv is, főleg akkor, ha az aktivált zajszűrés nem ad neki egy füllel hallható alapzajt. A világos karakter a könnyed mélyek ellenére is nagyon távon áll tőle, ugyanakkor nincsenek elnyomva a magasai, és nem is vágja el idő előtt a felső tartományt. Öröm hallgatni.
Külön gombot kapott az aktív zajszűrés is [+]
Saját csúszkát kapott a számléptetés, amit megnyomva megállíthatjuk vagy elindíthatjuk a lejátszást, illetve fogadhatjuk a bejövő hívást, követlenül ezek mellett nyomkodhatók a hangerőszabályzók, a bekapcsológomb és az aktív zajszűrő billentyűje pedig a másik oldalra, a microUSB, az AUX csatlakozó és a mikrofon környezetébe került. A zajszűrés minősége messze meghaladja a kategória átlagát, az alapból is remek izolációt remekül fokozza, ha monoton zaj venne minket körül. Hatalmas előny, hogy az aktív zajszűrésre egyébként nem vagyunk rákényszerítve, bár csendes környezetben az alapzaját sem fogjuk zavarónak találni, de ha kikapcsoljuk, akkor biztosan nem zavarhat ebből adódóan semmi, és még a minőség sem esik vissza, ellentétben egy-két gyártó hasonló eszközével. Ha valamivel nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, az a telefonálás. Ugyanoda került a mikrofon, mint a másik két társán, és bár itt minden szempontból jóval nagyobb a minőségi ugrás, mint az előző két kütyü közt, a telefonálás továbbra sem az igazi, már egy enyhe szellő is képes elfújni a mondandónkat. Szintén zavaró lehet, hogy a fültányérokat nem forgathatjuk el, így behajtott állapotban is elég vaskos a csomag, amit a dobozban lévő kemény tok tovább fokoz.
Három hasonló eszköz, ugyanattól a gyártótól, különböző árkategóriákban [+]
Három különböző fejhallgató járt nálunk ugyanattól a gyártótól, a legolcsóbb és a legdrágább között ötszörös árkülönbséggel. A 19 000 forintos MDR-ZX220BT alapvetően nem sikerült rosszul, de ebben az árkategóriában hiába számít hatalmas extrának a Bluetooth-képesség, ha a műanyag fejpánt, az átlag alatti összeszerelési minőség és a gyenge kényelmi szint elrontja az összképet. A zenei minősége egyáltalán nem rossz, és ismerve adottságait, a telefonálás is jól megoldható vele, de hosszabb távon nem kellemes viselni. A basszusokkal alaposan teletömött MDR-XB650BT nem sokkal 30 000 forint fölött remek alternatívája például a Skullcandy Grind Wireless-nek, jó az anyaghasználata, kényelmes, az izolációja is átlagon felüli, de mindenképpen kell hozzá egy basszuskedvelő fülpár, különben zavaró lesz a hangja. A h.ear on Wireless NC pedig ugyan 90 ezer forint környéki árával nagyon drágának számít, gyakorlatilag a legjobb vezeték nélküli megoldást nyújtja hangminőség szempontjából, amihez eddig volt szerencsém: a kábeles verzió nagyon jó alapot adott ahhoz, hogy az LDAC-ot megfelelően tudják demonstrálni, és ez finoman szólva is sikerült. Nincs annyira lenyűgöző, diszkrét zajszűrése, mint a Bose QuietComfortoknak, viszont kikapcsolt állapotban is remekül használható, és ha véletlenül lemerülne, kábeles verzióban is könnyen hajtható fejhallgató marad belőle.
 |
| Sony h.ear on Wireless NC (MDR-100ABN) |
szentkuti11
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
