Külső
Eredeti vagy másolat, a Signature S külseje minden, csak nem átlagos. Az átlagosnál kisebb szélesség az átlagosnál jóval nagyobb hosszúsággal párosul. Ettől a furcsa aránytól inkább távirányítónak érezzük a készüléket. Persze a súlya sem kevés, az eredeti akár 240 grammot is nyomhat. Mindez a különleges anyagoknak és az igényes összeszerelésnek köszönhető, melyből ez a másolat egyiket sem őrizte meg. Való igaz, hogy a fémnek látszó részek tényleg fémből, a bőr pedig bőrből készült, ám itt szó sincs platináról vagy finom marhabőrről (az eredetinél a tulaj megválaszthatja a bőr típusát is). Ráadásul a minőség egy valódihoz képest jócskán elmarad. Ezt jelzik a lötyögő, zörgő oldalsó gombok, a szintén mocorgó akkufedél, a csúnya illesztési hézagok, a helyenként sorjás csavarok, éles peremek.
Az előlapon van mit csemegézni, kezdjük mondjuk felülről. Itt van ugye az a bizonyos Vertu logóval ellátott betét, mely az eredetinél hosszú órákon át csiszolt kerámiából készül. Na, ez itt biztosan nem kerámia, a Vertu logót könnyű másolni, az aprócska hangszóró pedig kínai mobilhoz képest egészen normális hangminőséget biztosít. Érdekessége, hogy egy visszajelző LED került bele, ami zölden villogva mutatja a készenléti állapotot. Alatta jön a kijelző, ami nem olyan formájú, mint azt az előtte lévő üveglap alapján gondolnánk. A kékes szín sem stimmel, de nyilván nagyobb különbség, hogy az eredetinél szuperkemény zafírüveget találunk, itt meg ujjal megnyomva is elszíneződik a képernyő. Maga a kijelző amúgy egész elfogadható lenne, a felbontása bizonyára QVGA, a 2”-os képátló is azonos, ám a 16 millió szín inkább 262 ezer. Sokkal nagyobb baj, hogy a háttérvilágítás roppant gyenge, legerősebb fokozaton olyan, mint némely mobilon a minimum. Lejjebb haladva következik a billentyűzet. Az eredetiben ezek megmunkált rubinból készülnek, itt ez jó lesz sima fémnek is. Sajnos a nyomáspont legalább háromféle, a funkció- és híváskezelő gombok elég puhák, a navigációs billentyű kőkemény, a V-alakban lévő alfanumerikus rész meg valahol a kettő között van. Ez utóbbi így is sokkal jobb, mint a nemrég tesztelt kínai Lamborghini esetében. Itt szintén gyenge a megvilágítás, tehát ez már meg se lep. Megjegyzendő, hogy bár külsőleg tényleg nagyon megtévesztő a hasonlóság, azért csak nem sikerült mindent lemásolni, ugyanis épp a billentyűk felirata nem hasonlít az igazira, úgyhogy ezen még dolgozniuk kell a fiúknak.
Hátul is vannak érdekességek ám. A szinte teljesen bőrrel borított felületet megtöri egy fémes rész, itt megint figyel egy Vertu logó és még sorszámot is kapott a kütyü (nyilván mindegyikre ugyanazt írták). A V-alakú hátlap leszedése némi gondolkodást igényelt, de csak azért, mert az eredeti nem volt a kezemben. A kis köralakú pöcköt körömmel ki lehet hajtani és rugó ellenében el kell fordítani, ekkor felpattan a hátlap. Spéci megoldás, az biztos. Az alsó részen ott rejtőzik minden kínai mobil kötelező tartozéka, a brutális hangerejű, jelen esetben sztereó (vagy inkább duál monó) hangszóró.
Az oldalsó részekből az alja lényegtelen, itt csak bőr van. A jobb oldalán egy teljesen szabványos microUSB várja a töltőt és a headsetet. Úgy látszik, azért van olyan előírás, amit a kínaiak is teljesen korrektül betartanak. Mellette van az úgynevezett „Concierge” gomb, ezzel a Vertu saját, különleges ügyfélszolgálata érhető el. Itt annyira különleges, hogy azonnal a zenelejátszót indítja el, viszont hotelszobát foglalni vagy autót bérelni sajnos nem tudunk vele. A másik oldalt található a hangerőszabályzó, felette pedig egy újabb érdekesség. A kis fémlapot körömmel meghúzva a felső élből kiugrik egy tartó, ebbe kell beletenni a SIM-kártyát. Ez pontosan így van az eredeti esetében is, csak ott nem lötyög a kis pöcök, igaz, hogy egy jó csavarhúzó csodára képes. Felül ugye ott az említett SIM tartó, ám az is időbe tellett, mire észrevettem, hogy mellette is van egy gomb, ezzel tudjuk életre kelteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
