Hirdetés

Bevezető, tartozékok

Azt hiszem, elérkeztem több mint hat éves tesztelői pályám egyik csúcsára. Megszámolni sem tudom, hányféle mobil járt a kezemben, és még ha mindegyikről nem is írtam tesztet, azért sok különlegességgel találkozhattam. Az gyorsan kiderült számomra, hogy a kínai mobilok amolyan ínyenc falatok. Ezekből is olyanokat láttam és használtam, amiktől néha percekig vigyorogtam, mint a vadalma.

[+]

Itt volt most ez a Lamborghini mobil, ez se volt egyszerű szerkezet, a fórumban is nagy volt a derültség tőle. Ám amikor visszavittem az XXL GSM-be, olyan cuccra cseréltem be, ami talán még a kínai készülékek között is kiemelt státuszú. Ez pedig nem más, mint egy Vertu replika. A világ egyik legdrágább mobiltelefonja még eredetiben sem egyszerű eset. Nálam csupán egyszer volt egy ilyen és alapvetően irtózom ettől a kategóriától. Ezek után itt ez a kínai másolat, és komolyan nem is tudom, mit mondjak. Ez már az a kategória, ahol fizikai fájdalmat okoz pusztán kézbe venni, de az olvasókért egy kis szado-mazo simán belefér.

[+]

Tehát egészen pontosan egy Vertu Signature S luxusmobil replikájáról van szó, amit egy hatalmas, fekete színű dobozban kaptam meg. Ez már eleve pazarlás, hiszen a telefonon felül csak egy töltőfejet, egy sztereó fülest és két akkumulátort tartalmaz. Akad még itt egy biztonsági és garanciás (hogy mi?) leírás (szigorúan angolul és vagy ötféle kínai nyelven), ahol pofátlanul az eredeti Vertu szövege van másolva, köztük a cég címe is. Van még egy Vertu prospektus, ami szintén teljesen az eredeti másolata, eredeti Vertu képekkel, hogy miként készítik és milyen anyagokból (mármint az eredetit, nem ezt). A doboz eleve nyomokban se emlékeztet az eredetire. Bőrborítás helyett kemény karton a külseje, szivacsdarabok és széthulló elválasztók a belsejében. Dobozkép helyett itt egy videó, hogyan is készül a valódi Vertu Signature S, alatta pedig hogy mit nyújt a mi tesztpéldányunk:

Külső

Eredeti vagy másolat, a Signature S külseje minden, csak nem átlagos. Az átlagosnál kisebb szélesség az átlagosnál jóval nagyobb hosszúsággal párosul. Ettől a furcsa aránytól inkább távirányítónak érezzük a készüléket. Persze a súlya sem kevés, az eredeti akár 240 grammot is nyomhat. Mindez a különleges anyagoknak és az igényes összeszerelésnek köszönhető, melyből ez a másolat egyiket sem őrizte meg. Való igaz, hogy a fémnek látszó részek tényleg fémből, a bőr pedig bőrből készült, ám itt szó sincs platináról vagy finom marhabőrről (az eredetinél a tulaj megválaszthatja a bőr típusát is). Ráadásul a minőség egy valódihoz képest jócskán elmarad. Ezt jelzik a lötyögő, zörgő oldalsó gombok, a szintén mocorgó akkufedél, a csúnya illesztési hézagok, a helyenként sorjás csavarok, éles peremek.

[+]

Az előlapon van mit csemegézni, kezdjük mondjuk felülről. Itt van ugye az a bizonyos Vertu logóval ellátott betét, mely az eredetinél hosszú órákon át csiszolt kerámiából készül. Na, ez itt biztosan nem kerámia, a Vertu logót könnyű másolni, az aprócska hangszóró pedig kínai mobilhoz képest egészen normális hangminőséget biztosít. Érdekessége, hogy egy visszajelző LED került bele, ami zölden villogva mutatja a készenléti állapotot. Alatta jön a kijelző, ami nem olyan formájú, mint azt az előtte lévő üveglap alapján gondolnánk. A kékes szín sem stimmel, de nyilván nagyobb különbség, hogy az eredetinél szuperkemény zafírüveget találunk, itt meg ujjal megnyomva is elszíneződik a képernyő. Maga a kijelző amúgy egész elfogadható lenne, a felbontása bizonyára QVGA, a 2”-os képátló is azonos, ám a 16 millió szín inkább 262 ezer. Sokkal nagyobb baj, hogy a háttérvilágítás roppant gyenge, legerősebb fokozaton olyan, mint némely mobilon a minimum. Lejjebb haladva következik a billentyűzet. Az eredetiben ezek megmunkált rubinból készülnek, itt ez jó lesz sima fémnek is. Sajnos a nyomáspont legalább háromféle, a funkció- és híváskezelő gombok elég puhák, a navigációs billentyű kőkemény, a V-alakban lévő alfanumerikus rész meg valahol a kettő között van. Ez utóbbi így is sokkal jobb, mint a nemrég tesztelt kínai Lamborghini esetében. Itt szintén gyenge a megvilágítás, tehát ez már meg se lep. Megjegyzendő, hogy bár külsőleg tényleg nagyon megtévesztő a hasonlóság, azért csak nem sikerült mindent lemásolni, ugyanis épp a billentyűk felirata nem hasonlít az igazira, úgyhogy ezen még dolgozniuk kell a fiúknak.

[+]

Hátul is vannak érdekességek ám. A szinte teljesen bőrrel borított felületet megtöri egy fémes rész, itt megint figyel egy Vertu logó és még sorszámot is kapott a kütyü (nyilván mindegyikre ugyanazt írták). A V-alakú hátlap leszedése némi gondolkodást igényelt, de csak azért, mert az eredeti nem volt a kezemben. A kis köralakú pöcköt körömmel ki lehet hajtani és rugó ellenében el kell fordítani, ekkor felpattan a hátlap. Spéci megoldás, az biztos. Az alsó részen ott rejtőzik minden kínai mobil kötelező tartozéka, a brutális hangerejű, jelen esetben sztereó (vagy inkább duál monó) hangszóró.

[+]

Az oldalsó részekből az alja lényegtelen, itt csak bőr van. A jobb oldalán egy teljesen szabványos microUSB várja a töltőt és a headsetet. Úgy látszik, azért van olyan előírás, amit a kínaiak is teljesen korrektül betartanak. Mellette van az úgynevezett „Concierge” gomb, ezzel a Vertu saját, különleges ügyfélszolgálata érhető el. Itt annyira különleges, hogy azonnal a zenelejátszót indítja el, viszont hotelszobát foglalni vagy autót bérelni sajnos nem tudunk vele. A másik oldalt található a hangerőszabályzó, felette pedig egy újabb érdekesség. A kis fémlapot körömmel meghúzva a felső élből kiugrik egy tartó, ebbe kell beletenni a SIM-kártyát. Ez pontosan így van az eredeti esetében is, csak ott nem lötyög a kis pöcök, igaz, hogy egy jó csavarhúzó csodára képes. Felül ugye ott az említett SIM tartó, ám az is időbe tellett, mire észrevettem, hogy mellette is van egy gomb, ezzel tudjuk életre kelteni.

[+]

Menü, alapfunkciók

Egy relatíve nem annyira ordító és egész rövid zene kíséretében kapcsol be. A főképernyőn egy jókora analóg óra látható (ez is koppintás), ám ezzel vigyázni kell. Ugyanis ha átállítjuk a háttérképet másra, akkor az óra „darabokra hullik”, a mutató (esetleg a számok is) a háttérképen maradnak, a többi meg a szélére csúszik, roppant igényes és jól használható módon. A főmenü lehet 3x3 ikonos vagy listás, utóbbinál csak egy menüpont látszik egyszerre. Akit esetleg megtévesztenek a Vertu dizájnelemek, annak elárulom, hogy meglepő módon a kínai MTK platform egy újabb transzformációját láthatjuk. A menüben alapvetően Vertus ikonok dominálnak, de felbukkannak sima MTK és Nokia S40 grafikák is.

Újabb rejtvényt okozott a billentyűzár, illetve annak aktiválása. A szokásos kombinációk kipróbálása után az automata billentyűzár segített megoldani a dolgot, miszerint a jobb funkciógomb és a kettőskereszt párossal lehet lezárni, tehát kvázi a Nokiát tükrözték, gratulálok. A telefonkönyv 200 nevet képes tárolni, ezekhez többféle adat is beírható, köztük még hívófotó és videó is, ami elég viccesen hangzik, mivel kamera meg nincs (tudom, ott az MMS). Üzenetben SMS és MMS közül választhatunk, de nem lesz egyszerű dolgunk, a szövegbevitel ugyanis problémás.

Itt most nem a billentyűk miatt, hanem azért, mert a készülék nem vált a kis és nagybetűk között. Persze a kettő között még ott van kb. nyolc másik beviteli mód, amiket minden alkalommal át kell lépnünk, hogy visszatérjünk a normál ABC-hez. Az MMS önálló felületen szerkeszthető, itt tudunk csatolni nem csak fotót, hanem szinte bármi mást is, igaz, a mérethatár úgyis megköti a kezünket. A naptár jó apró feliratú, csak havi és napi nézetet tartalmaz, viszont írhatunk bele jegyzetet, riasztással. Öt önálló ébresztőt is kapunk, mindegyik tud ismételni, állíthatjuk a dallamot, a szundit.

Adatátvitel, multimédia

Túlzottan sokat nem lehet beszélni az adatátvitelről, mert bár az eredeti Signature S egyrészt 3G-s készülék, másrészt WiFi is van benne, itt ezeknek nyoma sincs. Van egy valószínűleg háromsávos GSM modul, meg hozzá kemény GPRS. Kapunk egy WAP böngészőt is, amit nyilván csak mazochisták fognak használni. Helyi adatmozgatásra van Bluetooth, ami kezeli a sztereó füleseket is, illetve ott a microUSB. Meglepő, hogy a belső memóriáról sehol se kapunk információt, pedig van egy telefon és egy memóriakártya nevű rész, noha kártyát biztosan nem lehet beletenni (az eredetiben 4 GB beépített tárhely van).

A multimédiában nagy könnyebbséget jelent, hogy nincs kamera, amivel a kínai mobiloknál csak a baj van. Egyrészt katasztrofális a minőségük, másrészt meg eleve hazudnak a felbontásról, itt viszont ezeket megússzuk. Van viszont zenelejátszó, ami a szokásos MTK megoldás alapján nem ID3 szerint operál. Nekünk kell manuálisan kijelölni a listát, amire aztán ömlesztve beszórhatjuk az összes számot és ennyi. Van hangszínszabályzó is, a lejátszó fut a háttérben, persze csodákat ne várjunk. A gyári füles kínaihoz képest egész normális darab, legalábbis kinézetre, hangzásra egész különleges, mivel mind a mély, mind a magas hangok hiányoznak. Apró kárpótlás az FM-rádió, ami szintén megy a háttérben (viszont lelőni nem lehet), mi több, még felvenni is tudunk belőle, persze RDS vagy hasonlók már nincsenek. Ja, és itt a hangerőt nem lehet egyharmadnál lejjebb venni, hogy miért, azt senki sem tudja.

Üzemidő, összegzés

A cikk elején említettem, hogy két akkumulátor volt a dobozban. Ezek egyike egy BL-4C jelölésű Nokia másolat, a másik pedig egy BL-5CV jelölésű Vertu (valójában ugye Nokia) másolat, logóval. A két akku egyforma, csak az egyik vékonyabb és kisebb teljesítményű, mint a másik. Ám, a meglepetés akkor ért, amikor sikerült kinyitnom a hátlapot, mivel ott egy eredeti Nokia BL-5C akkut találtam. Így összesen három telep állt rendelkezésre, ez még kínai stílusban sem akármilyen. Aztán gyorsan rájöttem az eredeti akku lényegére, miután az egyik kínai akkuval úgy merült le fél nap alatt kb. 50%-os töltöttségről, hogy szinte hozzá sem nyúltam. A Nokia teleppel azért jobban bírta, bár nagyon sokat nem használtam (ilyet én elő nem veszek utcán, nemhogy még telefonáljak is rajta). Ja, az akku alatt ott a fémplakett, hogy ki készítette (Patricia Edwards is tud róla?), meg hogy Made in U.K. És persze a fém széles éles, úgyhogy csak óvatosan.

[+]

És sikerült, eljutottam a végéhez! Nehéz összegezni bármit is, hiszen már az eredeti készülék is keményen kilóg a sorból. Na meg most mit is lehet mondani egy kb. 1,5-2 millióba kerülő készülék kínai másolatáról? Hogy jó? Az kizárt, már a másolás ténye is elég necces, de hogy luxumobil az alany, az főleg arcátlan, mondom ezt úgy, hogy messze nem vagyok Vertu rajongó. Külsőleg még szinte stimmel is a dolog, aztán kézbe véve már minden értelmes embernek gyanús kell legyen. Ha meg bekapcsoljuk, akkor főleg kiderül a turpisság, szóval igazából abszolút nem értem, hogy ki a fenének gyártanak ilyeneket. Még Kínában el tudom hinni, hogy a fiúcska 18-ik születésnapjára egy ilyenre összespórolnak a szülők (mondjuk én azonnal kiugranék az ablakon egy ilyentől, de nem örömömben), de alapvetően maximum gyerekjátéknak lenne jó, ha nem volna annyira gagyi a minősége, hogy akár sérülést is okozzon. Valódi Vertu csak egy volt nálam, ám alapvetően ez legalább akkora, ha nem nagyobb élmény, viszont soha a büdös életben nem kellene egyik sem. Egyvalami viszont biztosan közös mindkettőben: az ár/érték arány, ami sem az eredetinél, sem a másolatnál nem értelmezhető.

Rusi

A Vertu Signature S replikát az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.