Hirdetés
Multimédia
Különösebben már meg sem lepődik az ember, ha dupla hátlapi kamerás mobillal találkozik, bár a középkategóriában még mindig ritkább a dolog. Ezúttal egy 13 + 5 megapixeles megoldásról van szó a bokeh fajtából, azaz a másodlagos szenzor leginkább mélységinformációk rögzítésére alkalmas, ilyen formán megpróbálva az SLR kamerák jóval előnyösebb témakiemelését reprodukálni. A szoftver neve is SLR Kamera, ami azért megmosolyogtató, ha a bokeh módot leszámítva körbenézünk, csak az arcszépítés, a panoráma, a HDR, az önikoldó, az expozíciókorrekció, valamint az érzékenység- és a fehéregyensúly állítás az opció, igazi kézi mód nincs. Az auto- és érintőfókusz is mezei, lomha, a dupla ledes villanó egytónusú, de legalább átlag feletti erejű. Az előlapon 5 megapixeles kamera munkálkodik és 8 megapixelre felskálázva rögzít, aminek nagyjából annyi előnye van, mint Smack levest nem egy, hanem két tál vízből főzni, a vacsora pont semennyivel nem lesz tartalmasabb.
[+]
SLR/bokeh módban, fókuszálás után kiválasztható a háttér elmosottságának a mértéke (ez volna hivatott a rekeszérték-állítást szimulálni), ez viszont a gyakorlatban egyszerűen nem mindig felkínálkozó opció. Van, amikor az égvilágon semmi nem változik az alig látható blendeikont tologatva, van pedig, amikor fel sem ugrik a csúszka, tehát bizonyos tárgytávolságon belül kell maradni. Ha sikerül épp eltalálni a dolgot, akkor tényleg elmosottabb a makrók háttere, mint normál módban, és egész szépek (értsd: nem élesek) az átmenetek. Ám egyszerűen annyi történik, hogy az algoritmus szerint életlen részeket a dupla rendszer elmossa, és ennek a sokszor a gyakorlatban fókuszban lévő részek is áldozatául esnek. Az első négy példa SLR módban készült, a többi hagyományosban.
 |
 |
 |
 |
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
[+]
A nappali képminőség az átlagszintet hozza. A szűkös dinamikatartományon gyakran alulexponálással kompenzál a Gemini, a lomha HDR mód bevetése mindenesetre csak gyógyír, mert nem mindig szűri ki a kiégett részeket, plusz változik a fehéregyensúly és a kontraszt. A vonalélesség egyébként nem rossz, nyomtatáshoz elég részlet rögzül 13 megapixelen, bár élénkebbek is lehetnének a színek. Este a stabil kéz és többször próbálkozás annyi előnnyel jár, hogy több képből egy-egy használható azért összehozható, nem túlzó a zajmentesítés, de egy kézi mód javított volna a dolgon. A 1080p-s videominőség vállalható, a részletek mennyisége rendben van, a fókusz viszont hajlamos eltévelyedni. A sztereó hang szintén határeset, de a határ jó oldalán teljesít szolgálatot.
[+]
Az AOSP-s zenelejátszó előadók, albumok, dalok és listák szerint rendszerezi az állományokat – a FLAC formátumot elviszi, a WMA-t nem. Akad hangszínszabályzó és FM-rádió is, füles csatlakoztatása után. A dobozban ilyesmi nem volt, viszont sajátunkat rádugva nagyjából az árszintet teljesítő minőség áradt ki a 3,5 milliméteres porton, azaz nem volt komolyabban észlelhető zaj vagy a frekvenciaátvitel megcsúszása. Inkább részletességben és dinamikában jut a fülre több a drágább mobilok esetében, illetve hangerőből. Ez pont nem probléma az alulra került, ezért könnyen eltakarható monó hangszórónál: átlag feletti erővel szól, viszont a maximumnál az énekhang és a hangszerek esetében is torzítva, berezonálva. 2-3 lépéssel érdemes mindjárt lejjebb szabályozni, és ha már a telefonnal babrál az ember, egy BS Playert is lehúzni, mert a gyári videolejátszó annyira fapados, hogy nem érdemes a hátsóval rátelepedni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
