Fotózás

Amit ez a telefon fotós és videós vonalon nyújt, ahhoz én — bevallom — kevés vagyok. Még úgy is, hogy tanultam fotózást, áztattam a laborban filmet és a vörös fénynél ment a nagyítás, de ennyi különböző opciót és beállítási lehetőséget egyetlen más telefon sem kínál. Oké, mondhatjuk, hogy remek, hát legyen benne, úgysem fogom használni, csak azt szeretném, hogy jó fotók készüljenek, ám ebben az esetben ez sajnos nem ilyen triviális. A Sony ugyanis többféle üzemmódot kínál (ugyanolyan virtuális tárcsára felfűzve, mint a fényképezőgépeknél), ebből a BASIC megnevezésű elvileg az, ami azoknak szól, akiknek nincs fogalmuk a záridőről, az ISO értékről és a fehéregyensúlyról. Egy fokkal több babrálást kínál az AUTO, aztán jön a P, az S, az M és az MR, ez utóbbinál már színcsúcsérték is módosítható egy sereg egyéb paraméterrel együtt.

[+]

A főkamera mögött egy ExmorT szenzor található (IMX888), ami egy 52 megapixeles 1/1,35 inches, optikaliag stailizált modul F/1,9-es blendével. Ez egy kétrétegű szenzor ahol a diódák és a tanszisztorok két külön rétegen ülnek, emiatt a diódák nagyobbak, kétszer több fényt fogadnak be, a tranzisztorok különülése pedig a zajcsökkentést segítheti. Mivel a szenzor aránya 4,3:3, nem pedig a szokásos 4:3, ezért több tér van az elektronikus videostabilizációra is. Az ultraszéles kamera ugyanaz, ami az elődben, vagyis egy IMX563 (1/2,55 inch), van benne autofókusz. A telés modul egy IMX650 (1/3,5 inch), itt az a trükk, hogy egy olyan stabilizációt kapott, ami miatt 3,5-szörös és 5,2-szeres nagyítás között fokozatmentesen és elvileg minőségromlás nélkül állítható a közelítés mértéke. A hardveres oldal tehát ígéretes, innentől a dolog a szoftveren múlik.

[+]

Ez a szoftver fotózáskor a már említett Photography Pro. Állítható, hogy mindig BASIC módban induljon el, vagy az előző beállítást tartsa meg, nyilván a Sony-nál is tudják, hogy ez egy telefon, ezért ha az ember csak előkapja egy gyors fotóra, akkor a BASIC a nyerő, mert ott nem kell csavargatni semmit, ha pedig csavargatni akarunk, akkor arra is lesz időnk, hogy másik üzemmódra kapcsoljunk. Ha nem így teszünk, akkor is pár apróság csavargatható, például a képarány, illetve újdonság, hogy van éjszakai mód, eddig ilyesmit a Sony nem kínált. (Ami ugyanakkor jól jelzi, hogy ki a célcsoport: éjjel a fotózáshoz jobban értő júzerek pontosan tudják, hogy mit kell állítani a záridőn és az ISO értéken.) Ebben a BASIC üzemmódban a jobb oldalon vannak a látószögváltó buborékok is, hogy hasonlítson a felület arra, amit egyébként az iparágban mindenki használ. Úgyhogy most jöjjenek ennek a módnak a fotói összesen négy látószöggel:

Főkamera, 12 MP

Ultraszéles, 12 MP

3,5x zoom, 12 MP

5,2x zoom 12 MP

Oké, belekevertem egy kicsit az AUTO mód képeiből is, ami jobbára ugyanaz, mert ott sem állítunk semmit, csak matatni lehet a fókuszmóddal és a fénymérés módjával, plusz alulra kiírja a gép az ISO értéket és a záridőt amolyan tájékoztatási jelleggel. Az 52 megapixeles szenzor 48 megapixelt használ a képarány miatt, onnan quad-Bayer megoldással 4:1-es képpontösszevonással termel ki 12 megapixeles képeket — ez pont illeszkedik az ultraszéles és a telés szenzor felbontásához. A helyzet az, hogy automatikus módban az Xperia 1 V fel tud nőni a feladathoz, még ha pont érezhető is, hogy ellentétben másokkal nem cél a túlhúzott kontraszt és a túlzó szaturáció, hanem próbálják megtartani a képek természetességét. Technikai értelemben azonban elmondható, hogy a dinamikatartomány széles, a színek passzolnak, a vonalélesség a főkamera esetében remek, lencsetorzítás, képhiba, bármiféle rendellenesség nincs. Viszont az automatika felülexponál, világosabbak az eredmények egy picit a kelleténél, ez a probléma pedig nagyon erősen jelentkezik az előlapi kamera (IMX663) esetében, ahol nincs mód manuális babrálásra, a BASIC üzemmódban lehet kizárólag használni — így viszont korrektúrázni sem lehet a túlzó világosságot:

Az ultraszéles modul az átlagnál jobb, viszont hiába van benne autofókusz, makrót mégsem tudunk vele csinálni, mert 15 centiméternél közelebbi témára egyszerűen nem élesít. Külön makrólencse pedig nincs, szóval ez egy elég nagy hiba a csúcskategóriában — vagy így, vagy úgy, de az összes hasonló árú konkurens meg tudja oldani a feladatot. A zoomot használva nappali környezetben a 3,5-szörös értéken korrekt lencserajzolat és ugyanolyan jól eltalált, természetesen színezettség fogad majd minket, mint a főkameránál, még ha részletességben itt már veszítünk egy kicsit, 5,2-szeres nagyításnál pedig egy kicsit többet. De még mindig azt lehet mondani, hogy a dolog rendben van. Viszont ha elkezdünk játszani a beállításokkal, akkor az automatika felülbírálatával helyre lehet pofozni az expozíciót, még életszerűvé, esetleg pont direkt életszerűtlenné lehet tenni a fotókat, alant négy, főkamerás felvétel BASIC, AUTO és kétféle manuális beállítás használatával:

Estefelé főleg a főkamerával érdemes dolgozni, az ultraszéles hamer feldobja a pacskert, a telés modul pedig nagyon zajos végeredményt produkál. Az látszik, hogy a Sony cuccából hiányzik az a gépi tanulásos algoritmus, ami a többi gyártó esti üzemmódjánál feljavítja a képet, de megint csak oda lyukadunk ki, hogy ha tudod, hogy mit kell csinálni, akkor lehet frankó esti fotókat is lőni a termékkel.

Gondolom ezek a megállapítások már arrafelé terelik az olvasót, hogy jóvan, hagyjuk az egészet, nem akarok belemászni a fotózás technikai oldalának elsajátításába, de azért azt is látni kell, hogy automatikus módban is bőven frankó az eredmény, csak éppen nem fognak a túlszaturált, túlhúzott kontraszttal brillírozó, közösségi médiát elárasztó jellegű fotók keletkezni. És van, aki pont ezt szereti.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!