Bevezető

Nem látunk bele a Sony mobilkommunikációs stratégiájába, csak az eredményt ismerjük. És ez egy merőben eltérő eredmény, mint amit akárki más hajkurászik, mert a Sony okostelefonok a világpiac marginális részét teszik ki, miközben a japán cég évről évre kihozza a kamerás csúcsot. Hogy mi? Kamerás csúcs és mégis elenyésző népszerűség? Hát igen. Mert az Xperia mobilok értő kezekben és speciális környezetben mutatják meg igazi tudásukat, a júzerek 99%-a viszont nem erre vágyik, hanem valami olyan megoldásra, ami akkor is vállalható eredményt hoz, ha az ügyfélnek fogalma nincs a fotózásról.

[+]

Erre persze sikeres üzleti modellt önmagában nehéz építeni. Milyen nagyszerű, hogy a Sony egyébként pont tehet nagy ívben arra, hogy mekkora bevételt ér el a mobilokkal, ha közben ennek sokszorosát gereblyézi össze azzal, hogy az általuk gyártott kameraszenzorokat használja szinte mindenki más (a másik versenyző a Samsung), és nem csak a telefonos iparág veszi zsákszámra ezeket, hanem az autós vonalon is erősödik a helyzet, plusz az ilyen-olyan egyéb kamerás bigyókba is bőven kerül (például az Insta360 cuccokba). A Xperia telefonok szerepe az, hogy nagyon szűk szakmai berkekben öregbítsék a márka hírét, valamint az, hogy ezeken demonstrálja a Sony a legújabb fejlesztéseit, kvázi kedvet csinálva ahhoz, hogy a mások tőlük vegyék a szenzort.

[+]

Úgy mellesleg pedig keletkezik évente mondjuk három új modell, amelyeknél egy csomó egyediséghez konzekvensen ragaszkodik a gyártó. És most olyasmiket sorolok, amiktől még azoknak is beindul a nyáltermelésük, akik világéletükben Xiaomi izéken nevelkedtek: sztereó hangszórók, 3,5 mm-es jack csatlakozó, mindenféle notchtól és kameralyuktól mentes kijelző (éppenséggel 4K felbontással ebben az esetben), IP68-as védelem, dedikált kameragomb, videokimenet, memóriabővítési opció. Persze, ezekből ez-az megvan néhány konkurens modellben, de így egyben ilyen csomagot senki sem kínál. Mondjuk 600 ezer forintot sem sokan mernek elkérni egy telefonért, mert ennyibe kerül az Xperia 1 V.

Doboz, külső

Noha lehet dicsérni a Sony-t a sok egyedi funkció miatt, de azért az embert idén is pofánveri, hogy 600 lepedőért nem hogy töltőfej, de kábel sincs a csomagban. Kapsz egy telefont, ezt vetted, nem? Nagyon környezettudatosnak látszó, újrahasznosított kapszula amúgy maga a doboz, biztos van az a réteg, akinek ez menő, ők esetleg gondolják át, hogy ha akarnak egy egy 30 wattos, PD 3.0-s töltőfejet és kábelt is külön, akkor azt hol csomagolják be és mennyit utazik a telefontól függetlenül a felhasználóig.

[+]

A külsővel kapcsolatos hisztim itt véget is ér, ami egyébként leginkább azért alakul így, mert pont nagyon kedvelem a Sony nyúlánk kialakítását, ami persze egykezes ügymenetnél a kijelző felső szegmensét elérhetetlenné teszi, cserébe viszont stabilan átéri a tenyér keresztben, a mobilos matatások zöme pedig azon a területen zajlik, amiért nem kell nyújtózni. De pont elfogadom, ha valaki nem akarja napi szinten eljátszani, hogy mindegyik táblában egy jó pohár tej van, mert olyan az alakja a cuccnak, mint egy korabeli Nestlé csokinak. Erre az is ráerősít, hogy az Xperia 1 V a szögletes formatervezés egyik mesterműve recés oldalélekkel és tapadást segítő hátlappal. Ez amúgy műanyagnak tűnik elsőre, de tökre üveg (Gorilla Glass Victus 2), csak olyan rajta az aprópöttyös minta, mintha plasztik lenne.

[+]

Ha van alsó-felső káva (és tagadhatatlanul van), akkor oda nem csak az előlapi kamerát lehet begyömöszölni, hanem az összes segédszenzort, valamint a hangszórókat is. Ha viszont ezek a kávák egy 21:9-es arányú, 6,5 inches kijelzőt fognak közre, akkor a készülék hosszúsága tetemesnek tűnik (16,5 cm), viszont csak 7,1 cm széles és 8,3 mm vastag, mindehhez pedig csupán 187 grammos tömeg társul. Fura jószág, ennek ellenére benne van az 5000 mAh-s akku, cipőkanállal rámolták be a komponenseket, bocs, Sony, ha nem nyáron adjátok ide, akkor talán nem melegszik ennyire, de ez a kialakítás bizony hajlamos arra, hogy a komfortosnál jobban felfűtse a tenyeret.

[+]

A kijelző viszont abszolút a csúcsot képviseli. Egy ideig ment a méricskélés a gyártók között a felbontás kapcsán, mostanra ez csillapodott, csúcskategóriában sem okvetlenül ciki a Full HD, elő-előfordul QHD, de 4K-t senki más nem ad. 695 ppi, az haverok között is túlzás, tegyük hozzá, hogy 120 Hz-es frissítést, HDR10-et is tud, úgy amúgy pedig a BT.2020-as színtérnek is megfelel. Külön kapcsolható a menüben, hogy ezt a természetes megjelenést, vagy a kékesen túlszaturált, mindenki más által is favorizált látványt szeretnénk-e vizslatni naphosszat, de bitről-bitre állítható kézzel is a színhőmérséklet. Hát, ez van, ha amúgy a telefon profi Sony kamerák keresőjeként is szolgálhat. Hogy aztán a 4K mennyire szükségszerű, az felvet néhány kérdést, de tényleg tudja, nem csak úgy, mint régen, hogy csak a videóknál kapcsolt erre, hanem a teljes menürendszer 4K-ban jelenik meg.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A sztereó hangszórók telefonos berkekben kimondottan erélyesek és tisztán szólnak. Az ujjlenyomat-olvasó az oldalsó gombban kapott helyet, gyors és pontos, a SIM-tálcát alulról lehet kipiszkálni (körömmel), egyik felére mehet nanoSIM, a másik fele microSD-t fogad. Az egy darab hálózati lapka mellett az eSIM is opció. Noha az alsó Type-C ugyanúgy fedetlen, mint a felső 3,5 mm-es jack, a telefon IP68-as védettséget kapott. Oldalt a hangerőgombok elhelyezkedése perfekt, a telefon alsó sarka felé haladva pedig ott lesz a jó öreg kameragomb, amely kétállású, hogy fókuszálni is tudjunk a kép elsütése előtt. Azt hiszem, hogy ezt mára már csak a Sony tartotta meg — és milyen jól tették.

[+]

A hátlap érdes textúrája kimondottan jó fogást biztosít, nem is piszkolódik, a sarokba kitolt kameratrió pedig nem tolakodó, de azért kiáll annyira a síkból, hogy a termék billegjen az asztalra téve. Kis NFC logó, Sony felirat, nagyon visszafogott a formaterv, de pont ezért — főleg ebben a sötétszürkében — roppant elegáns, kimondottan minőségi, prémium érzetű eszközről van szó, amely abszolút megfelel az árkategóriában támasztott elvárásoknak.

Hardver, UI

Snapdragon 8 Gen 2, a Sony nem szokott a csúcsmodelleknél filléreskedni, az elérhető leggyorsabb Qualcomm megoldás került a termékbe most is. 12 GB RAM és 256 GB belső tárhely jár 600 lepedőért, a RAM bőven elég, a tárhely viszont egy 4K-s fotós-videós bigyónál kicsit megúszós, lehet mutogatni, hogy ott a bővíthetőség, de leszünk szívesek egy gyors kártyát venni, az megint költség. Ha van pénz majomra, akkor legyen banánra is. Viszont a sebességgel nincs probléma, más kérdés, hogy mi újság a melegedéssel. A 3DMark Wild Life Stress Test indításakor 30 Celsius fokos volt a készülék hőmérséklete (mégiscsak nyár van), ez egy 20 perces erőltetett menetet tartalmaz. 10 perc után már 45 fokos volt a hátlap, a rendszer pedig erősen visszavett a teljesítményből, viszont a teszt futtatása után 10 perccel megint visszahűlt az egész olyan 30-32 fokosra.

[+]

A szoftver természetesen az Android 13-ra épül. A Sony kezelőfelülete nagyon finoman visszafogott és barátságos, nélkülözi a bloatware-eket, a kijelző csodálatos, az animációk finoman futnak, a menürendszer gördülékeny és villámgyors. Természetesen nem maradunk always-on kijelző nélkül (de ha hardcore sonys lennék, akkor még egy értesítő LED-et is elvártam volna), van koppintásra és felemelésre felébredő kijelző, be lehet kapcsolni intelligens képernyőidőt, ami érzékeli, ha a kezünkben van a telefon és nem kapcsolja le azt, éjszakai fény néven fut a szemkímélő mód, ami alkalmazkodhat a napnyugtához, ha pedig tovább matatunk a kijelzővel kapcsolatos opciók között, akkor választhatunk “készítő mód” és “szokásos mód” között, utóbbi a kékesre kalibrált, a telefonoktól megszokott színhőmérsékletet, előbbi a természeteshez közelebbi, fotók ls videók editálására jobban alkalmas színvilágot jelenti.

[+]

Van egy-két extra apróság, az egyik ilyen az ablakkezelő nevű oldalsáv, ami osztott kijelzős és ablakban futó alkalmazáselrendezések gyors megvalósítására szolgál. Maga az ehhez tartozó menü vagy oda van tapadva a telefon kijelzőjének egyik oldalához, vagy pedig lebegőgombként ül rá az aktuális felületre. Elsőre kicsit bonyolult a működés, mert természetesen pont nem azok az appok látszanak választhatóként, amiknek értelme is lenne, de kis paraméterezés után rendesen működik. A másik extra alkalmazásunk neve Játékoptimalizáló, ez nagyban hasonlít a Samsung OneUI-ból ismert Game Laucherre, de meg van spékelve külső videó és hangkimenettel kapcsolatos opciókkal, valamint kép- és videorögzítési extrákkal, előbbit a kamera exponálógombjával is bármikor megtehetjük. Játék közben egy színes sávot fentről lehúzva láthatjuk a telefon állapotát (fps, fogyasztás, akku töltöttség, hőmérséklet), aztán lehet babrálni azzal, hogy mennyire engedjük melegedni a telefont és milyen legyen az érintésérzékenység. El lehet rejteni az értesítéseket, a navigációs sávot és deaktiválhatjuk a képernyőlockot is, de még a fehéregyensúly állítása is opció.

[+]

A Facebook és a LindekIn fent vannak alapból, ezeken kívül pedig a “Pro” utónevű multimédiás appok kaptak még helyet. Ilyen a Music Pro, ami egy többcsatornás hangrögzítő és editor, beépített metronómmal, jack csatlakozón érkező források támogatásával, illetve egy előfizetéses rendszerben működő studio tuning szolgáltatással, ami a felhőbe feltöltött trackek normalizálását végzi. Videózáshoz ott van a Video Pro, amivel videót lehet rögzíteni — és ez teljesen más, mint amit a Photography Pro videós része kínál, plusz még a Cinema Pro is… mindjárt elmerülünk a részletekben a következő oldalakon. Van még egy dedikált zenelejátszó offline és felhőben tárolt zeneszámokhoz, illetve megkapjuk a Tidal három hónapos próbaverzióját, valamint egy külön appot arra, hogy Sony headseteket állítsunk be és regisztráljunk.

Fotózás

Amit ez a telefon fotós és videós vonalon nyújt, ahhoz én — bevallom — kevés vagyok. Még úgy is, hogy tanultam fotózást, áztattam a laborban filmet és a vörös fénynél ment a nagyítás, de ennyi különböző opciót és beállítási lehetőséget egyetlen más telefon sem kínál. Oké, mondhatjuk, hogy remek, hát legyen benne, úgysem fogom használni, csak azt szeretném, hogy jó fotók készüljenek, ám ebben az esetben ez sajnos nem ilyen triviális. A Sony ugyanis többféle üzemmódot kínál (ugyanolyan virtuális tárcsára felfűzve, mint a fényképezőgépeknél), ebből a BASIC megnevezésű elvileg az, ami azoknak szól, akiknek nincs fogalmuk a záridőről, az ISO értékről és a fehéregyensúlyról. Egy fokkal több babrálást kínál az AUTO, aztán jön a P, az S, az M és az MR, ez utóbbinál már színcsúcsérték is módosítható egy sereg egyéb paraméterrel együtt.

[+]

A főkamera mögött egy ExmorT szenzor található (IMX888), ami egy 52 megapixeles 1/1,35 inches, optikaliag stailizált modul F/1,9-es blendével. Ez egy kétrétegű szenzor ahol a diódák és a tanszisztorok két külön rétegen ülnek, emiatt a diódák nagyobbak, kétszer több fényt fogadnak be, a tranzisztorok különülése pedig a zajcsökkentést segítheti. Mivel a szenzor aránya 4,3:3, nem pedig a szokásos 4:3, ezért több tér van az elektronikus videostabilizációra is. Az ultraszéles kamera ugyanaz, ami az elődben, vagyis egy IMX563 (1/2,55 inch), van benne autofókusz. A telés modul egy IMX650 (1/3,5 inch), itt az a trükk, hogy egy olyan stabilizációt kapott, ami miatt 3,5-szörös és 5,2-szeres nagyítás között fokozatmentesen és elvileg minőségromlás nélkül állítható a közelítés mértéke. A hardveres oldal tehát ígéretes, innentől a dolog a szoftveren múlik.

[+]

Ez a szoftver fotózáskor a már említett Photography Pro. Állítható, hogy mindig BASIC módban induljon el, vagy az előző beállítást tartsa meg, nyilván a Sony-nál is tudják, hogy ez egy telefon, ezért ha az ember csak előkapja egy gyors fotóra, akkor a BASIC a nyerő, mert ott nem kell csavargatni semmit, ha pedig csavargatni akarunk, akkor arra is lesz időnk, hogy másik üzemmódra kapcsoljunk. Ha nem így teszünk, akkor is pár apróság csavargatható, például a képarány, illetve újdonság, hogy van éjszakai mód, eddig ilyesmit a Sony nem kínált. (Ami ugyanakkor jól jelzi, hogy ki a célcsoport: éjjel a fotózáshoz jobban értő júzerek pontosan tudják, hogy mit kell állítani a záridőn és az ISO értéken.) Ebben a BASIC üzemmódban a jobb oldalon vannak a látószögváltó buborékok is, hogy hasonlítson a felület arra, amit egyébként az iparágban mindenki használ. Úgyhogy most jöjjenek ennek a módnak a fotói összesen négy látószöggel:

Főkamera, 12 MP

Ultraszéles, 12 MP

3,5x zoom, 12 MP

5,2x zoom 12 MP

Oké, belekevertem egy kicsit az AUTO mód képeiből is, ami jobbára ugyanaz, mert ott sem állítunk semmit, csak matatni lehet a fókuszmóddal és a fénymérés módjával, plusz alulra kiírja a gép az ISO értéket és a záridőt amolyan tájékoztatási jelleggel. Az 52 megapixeles szenzor 48 megapixelt használ a képarány miatt, onnan quad-Bayer megoldással 4:1-es képpontösszevonással termel ki 12 megapixeles képeket — ez pont illeszkedik az ultraszéles és a telés szenzor felbontásához. A helyzet az, hogy automatikus módban az Xperia 1 V fel tud nőni a feladathoz, még ha pont érezhető is, hogy ellentétben másokkal nem cél a túlhúzott kontraszt és a túlzó szaturáció, hanem próbálják megtartani a képek természetességét. Technikai értelemben azonban elmondható, hogy a dinamikatartomány széles, a színek passzolnak, a vonalélesség a főkamera esetében remek, lencsetorzítás, képhiba, bármiféle rendellenesség nincs. Viszont az automatika felülexponál, világosabbak az eredmények egy picit a kelleténél, ez a probléma pedig nagyon erősen jelentkezik az előlapi kamera (IMX663) esetében, ahol nincs mód manuális babrálásra, a BASIC üzemmódban lehet kizárólag használni — így viszont korrektúrázni sem lehet a túlzó világosságot:

Az ultraszéles modul az átlagnál jobb, viszont hiába van benne autofókusz, makrót mégsem tudunk vele csinálni, mert 15 centiméternél közelebbi témára egyszerűen nem élesít. Külön makrólencse pedig nincs, szóval ez egy elég nagy hiba a csúcskategóriában — vagy így, vagy úgy, de az összes hasonló árú konkurens meg tudja oldani a feladatot. A zoomot használva nappali környezetben a 3,5-szörös értéken korrekt lencserajzolat és ugyanolyan jól eltalált, természetesen színezettség fogad majd minket, mint a főkameránál, még ha részletességben itt már veszítünk egy kicsit, 5,2-szeres nagyításnál pedig egy kicsit többet. De még mindig azt lehet mondani, hogy a dolog rendben van. Viszont ha elkezdünk játszani a beállításokkal, akkor az automatika felülbírálatával helyre lehet pofozni az expozíciót, még életszerűvé, esetleg pont direkt életszerűtlenné lehet tenni a fotókat, alant négy, főkamerás felvétel BASIC, AUTO és kétféle manuális beállítás használatával:

Estefelé főleg a főkamerával érdemes dolgozni, az ultraszéles hamer feldobja a pacskert, a telés modul pedig nagyon zajos végeredményt produkál. Az látszik, hogy a Sony cuccából hiányzik az a gépi tanulásos algoritmus, ami a többi gyártó esti üzemmódjánál feljavítja a képet, de megint csak oda lyukadunk ki, hogy ha tudod, hogy mit kell csinálni, akkor lehet frankó esti fotókat is lőni a termékkel.

Gondolom ezek a megállapítások már arrafelé terelik az olvasót, hogy jóvan, hagyjuk az egészet, nem akarok belemászni a fotózás technikai oldalának elsajátításába, de azért azt is látni kell, hogy automatikus módban is bőven frankó az eredmény, csak éppen nem fognak a túlszaturált, túlhúzott kontraszttal brillírozó, közösségi médiát elárasztó jellegű fotók keletkezni. És van, aki pont ezt szereti.

Videó

Videózásnál kissé kusza a kínálat, ami pont a termék praktikumát rontja el némiképp. Egy bármilyen másik telefonnál az a megszokott, hogy van egy ikon, aminek a neve kamera, esetleg fényképezőgép, az emögött található felület pedig fotózásra és videózásra egyaránt alkalmas. Na, a Sony-nál nem ez a helyzet. Ha a fotós appot indítjuk, akkor BASIC módban (és csak abban) lehet videózni is, de ott egy csomó beállítás nem elérhető, például nem tudunk a látószögek között menet közben váltani és a felvételek sem lesznek elég jók, mert túl világos az eredmény. Ezért aztán a Video Pro indítása célszerű, itt már minden opció elérhető, a fokozatmentes zoom, a felbontás, a képkockasebesség, ISO, fénymérés, fókuszálás, stabilizációs mód mind kapcsolgatható és ezzel már lehet úgy rögzíteni, ahogyan egyébként a legtöbb hasonló árfekvésű terméknél. Két külön app fotóra és videóra — nem túl ügyfélbarát az átlagember számára.

Cinema Pro [+]

Mindezeken felül van egy Cinema Pro nevű szoftver is, ami egy teljesen más szint egészen aprólékos beállítási lehetőségekkel, totál manuális üzemmóddal és kifejezetten profi felhasználásra konkrét, több felvételből összerakott projektekhez és utómunkához. Nos, őszintén ez bőven túlmutat azon, amire egy teszthét alatt rá lehet jönni, ehhez tényleg alapos felkészültségre és konkrét tervekre van szükség, no meg rengeteg gyakorlásra. Viszont megmutatnám, hogy miket lehet rögzíteni akkor, ha nem babrálunk, illetve akkor, ha babrálunk:

Nos. Egyrészt az a helyzet, hogy a Photo Pro videózási opciói jóval gyengébb eredményt szülnek, mintha a Video Prót használnánk, tehát érdemes arra rámenni. Nem csak a beállítási lehetőségek, hanem a végeredmény szempontjából is ez a leginkább kézenfekvő. De ha jól csináljuk, akkor a Cinema Pro is kafa felvételeket ad, csak ott az EIS nem működik, mert arra van kitalálva a motyó, hogy azt majd utólag megcsináljuk, ezért a projektmappában keletkező klipek rázkódósabbak. De rengeteg a lehetőség a termékben, csak éppen nem való mindenkinek.

Az előlapi kamera kapcsán megint van egy fura korlátozás, ha videózni szeretnénk vele (amit 4K-ban is megtehetünk), akkor viszont sem a Cinema Pro, sem a Video Pro nem ad erre lehetőséget, szóval vissza kell térjünk a Photo Pro BASIC módjához. Biztos van erre valami roppant logikus technikai magyarázat, de megint egy olyan kreténség, amivel egy átlagjúzernek meg kell küzdenie. Az eredmény nem kiemelkedő, ez is túl van kicsit exponálna, de mivel itt nincsenek manuális beállítási lehetőségek, ezért ez nem állítható. Az EIS viszont jól dolgozik.

Felhívnám még a figyelmet a hangra: a Photo Pro használatával rögzített videókkal valami nem kerek, mert ott olyan a hang, mintha egy vödör mélyéről beszélnék Üzbegisztánból, miközben a másik két opcióval sokkal tisztább, élőbb lesz a minőség. Mivel a Photo Pro nem kínál beállítási lehetőségeket ebből a szempontból, ezért ez még egy érv arra, hogy inkább ne ezt erőltessük, ha mozgóképet óhajtanánk rögzíteni, a másik két esetben viszont lehet a hangfelvételi opciókat is állítani.

Adatátvitel, összegzés

5G, 5.3-as Bluetooth az összes ismert szabvánnyal (A2DP, LE Audio, aptX HD, aptX Adaptive), modern WiFi modem (802.11 a/b/g/n/ac/6e), kétcsatornás GPS (L1+L5), NFC és hát 3,5 mm-es jack is akad, adatkommunikációs szempontból csak az infra hiányzik kicsit, ha már a készülék alakja hajaz egy távirányítóra. Böngészőnk ezúttal is a Chrome, lehet szidni a hosszúkás képarányt, de netezéshez és közösségi médiához elég kellemes. A Type-C port 3.2-es, tud videókimenetet is (különben nem lehetne összekötni Sony Alpha kamerákkal, hogy keresőként működjön). A SIM-tálcára egy nanoSIM fér, a másodlagos kártya eSIM formájában aktiválható.

[+]

A hátlap alá befért az 5000 mAh-s Lithium-Polymer telep, amely 30 wattos gyorstöltést vesz fel (PD 3.0), van vezeték nélküli töltési lehetőség is. A készülék elég jól bírja készenléti állapotban, a kijelző viszont sokat fogyaszt, de így is összejön 5-6 órányi képernyőidő. 30 perc alatt lehet 50%-ra tölteni, majdnem 100 perc kell a teljes töltéshez — ha engedjük, a Sony ugyanis egy csomó akkumenedzsment opciót kínál időzíthető töltéssel és beállítható töltésplafonnal, illetve van STAMINA mód, amivel órákkal ki lehet tolni a működést, ha csak az a cél, hogy elérhetők maradjunk.

[+]

Összegzés. Ez egy remek telefon. Tényleg, élmény volt használni. De nagyon nem tömegtermék, nem azokat az igényeket szolgálja ki, mint az összes többi csúcsmobil, ahol az a cél, hogy konkrétan mindenkinek mindig minden jól működjön, a fotók leessenek a kijelzőről, a videók pedig szaladgálás közben is megüssenek egy vállalható minőséget. Nincs teletömve csilli-villi grafikai elemekkel, nem erőltet ránk semmiféle ökoszisztémát, nem akar minket a saját szolgáltatások (cloud, áruház, gaming, okosotthon, fitnesz) felé terelni, nem zár be egy gyártói világba, nem sugallja a plug&play ígéretét. Ez egy mérnöki szemmel tervezett műszaki tárgy, amely úgy mellesleg egy telefon, de lehet minimozi széles kijelzővel és előre fordított sztereó hangszórókkal, lehet zenesampler, lehet profi kamera kiegészítője, lehet manuális módon babrálható fényképezőgép és adatkommunikációs mindenes is. Azoknak való, akik ki is tudják hozni belőle, amire egyébként képes, de éppen ezért a Sony beszűkítette a termék célcsoportját azzal, hogy egyáltalán nem triviális a multimédiás eszköztár használata, számos olyan megoldás van benne, amit szokni és tanulni kell, értő kezekben egy kiváló eszköz. De a nagy tömegek nem ezt keresik. Nálam elérte a Sony, hogy vágyjak arra az élethelyzetre, amikor anyagiakkal nem foglalkozva napokig el tudok szöszmötölni azzal, hogy mindenféle beállításokkal próbálkozzak, utómunkázzak a gépemen a felvételekkel és kihozzam a maximumot abból, amit technológia szempontból ideraktak a kezembe. Biztos hallják ők is a kritikát, hogy srácok, tök jó ez a telefon, de egy picit próbáljuk már úgy összerakni, hogy a szaladó cicát videózva ne az legyen, hogy kiég BASIC módban a háttér, meg jó lenne, ha este sem olyan lenne a látvány, mintha éppen egy kitörő vulkán hamufelhőjén át szemcsésen sütne át a Hold, de apró erőfeszítésektől eltekintve (automatikus éjjeli fotó) igazából nem érdekli őket, hogy olyanok is szeretnék ezt a masinát használni, akiknek a fotózás öröme a téma megtalálását és a megfelelő szög kifundálást jelenti, de nincs fogalmuk a dolog technológiai hátteréről. Mégis, a magas ára ellenére is iderakok egy tetszett plecsnit, mert az Xperia 1 V egy kivételes műszaki tárgy magas színvonalú megvalósításban és minőségben, a maga kompromisszummentességével és megalkuvásokat nélkülöző kialakításával a mobilpiac egyik különce, jó lenne, ha nem tűnnének el, de amíg a Sony szenzort gyárt, addig remélhetőleg fog köré építeni telefont is. És nem forrósodik fel annyira, mint a tavalyi modell, ez pedig pont ér annyival többet, hogy megkapja ezt:

Sony Xperia 1 V

Bog

Specifikáció

Sony Xperia 1 V

	Külső
	Méretek	165 x 71 x 8,3 milliméter
	Tömeg	187 gramm
	Készülékvédelem	IP65/68, Gorilla Glass Victus 2 elöl-hátul
	Színvariációk	fekete, zöld, szürke
	Kijelző képátlója	6,5 hüvelyk
	Képaránya	21:9
	Felbontása	1644x 3840 pixel (643 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit HDR OLED, adaptív 120 Hz
	Értesítő LED	nincs
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó a bekapcsolóban
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Snapdragon 8 Gen 2, 4 nm
	Processzor	1 x 3,2 GHz Cortex-X3 + 2 x 2,8 GHz Cortex-A715 + 2 x 2,80 GHz Cortex-A710 + 3 x 2,0 GHz Cortex-A510
	Grafikus chip	Adreno 740
	RAM, tárhely mérete	12 / 256 (LPDDR5 / UFS 3.x)
	Memória bővítése	microSDXC
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/18/19/20/25 26/28/32/38/39/40/41/42/43/48/66 5G n1/3/5/7/8/20/28/38/40/41/66/77/78
	SIM-foglalat	1 x nanoSIM + eSIM
	eSIM támogatás	kiszereléstől függően
	Bluetooth	5.3 (A2DP, LE, aptX HD, aptX adaptív, LDAC)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax/6e (2,4, 5, 6 GHz, HotSpot, Direct)
	USB	USB 3.2 (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort)
	Navigáció	A-GPS, GPS L1/L5, GLONASS, Galileo E1/E5a, BeiDou, QZSS
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 13
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	48 MP főkamera (24 mm, f/1,9, 1/1,35", dual pixel autofókusz, OIS) 12 MP ultraszéles (16 mm, 124 fokos látószög, f/2,2, 1/2,5", dual pixelautofókusz) 12 MP periszkópos zoomkamera (3,5x-5,2x folyamatos optikai zoom, 85-125 mm, f/2,3-f/2,8, 1/3,5, dual pixel autofókusz, OIS)
	Előlapi kamerarendszer	12 megapixel (f/2, 24 mm, 1/2,9", fixfókusz)
	Videófelvétel	4K 30/60/120 fps, 1080p 30/60/120/240 fps
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	5000 mAh lítium-polymer
	Vezetékes töltés	30 watt (nincs adapter a dobozban)
	Vezetékmentes töltés	van, fordított töltés is
	Egyebek
	sztereó hangszóró, gyorsulásmérő, fényérzékelő, iránytű, közelségérzékelő, giroszkóp, barométer, kétlépcsős exponáló