Adatátvitel, összegzés

5G, 5.3-as Bluetooth az összes ismert szabvánnyal (A2DP, LE Audio, aptX HD, aptX Adaptive), modern WiFi modem (802.11 a/b/g/n/ac/6e), kétcsatornás GPS (L1+L5), NFC és hát 3,5 mm-es jack is akad, adatkommunikációs szempontból csak az infra hiányzik kicsit, ha már a készülék alakja hajaz egy távirányítóra. Böngészőnk ezúttal is a Chrome, lehet szidni a hosszúkás képarányt, de netezéshez és közösségi médiához elég kellemes. A Type-C port 3.2-es, tud videókimenetet is (különben nem lehetne összekötni Sony Alpha kamerákkal, hogy keresőként működjön). A SIM-tálcára egy nanoSIM fér, a másodlagos kártya eSIM formájában aktiválható.

[+]

A hátlap alá befért az 5000 mAh-s Lithium-Polymer telep, amely 30 wattos gyorstöltést vesz fel (PD 3.0), van vezeték nélküli töltési lehetőség is. A készülék elég jól bírja készenléti állapotban, a kijelző viszont sokat fogyaszt, de így is összejön 5-6 órányi képernyőidő. 30 perc alatt lehet 50%-ra tölteni, majdnem 100 perc kell a teljes töltéshez — ha engedjük, a Sony ugyanis egy csomó akkumenedzsment opciót kínál időzíthető töltéssel és beállítható töltésplafonnal, illetve van STAMINA mód, amivel órákkal ki lehet tolni a működést, ha csak az a cél, hogy elérhetők maradjunk.

[+]

Összegzés. Ez egy remek telefon. Tényleg, élmény volt használni. De nagyon nem tömegtermék, nem azokat az igényeket szolgálja ki, mint az összes többi csúcsmobil, ahol az a cél, hogy konkrétan mindenkinek mindig minden jól működjön, a fotók leessenek a kijelzőről, a videók pedig szaladgálás közben is megüssenek egy vállalható minőséget. Nincs teletömve csilli-villi grafikai elemekkel, nem erőltet ránk semmiféle ökoszisztémát, nem akar minket a saját szolgáltatások (cloud, áruház, gaming, okosotthon, fitnesz) felé terelni, nem zár be egy gyártói világba, nem sugallja a plug&play ígéretét. Ez egy mérnöki szemmel tervezett műszaki tárgy, amely úgy mellesleg egy telefon, de lehet minimozi széles kijelzővel és előre fordított sztereó hangszórókkal, lehet zenesampler, lehet profi kamera kiegészítője, lehet manuális módon babrálható fényképezőgép és adatkommunikációs mindenes is. Azoknak való, akik ki is tudják hozni belőle, amire egyébként képes, de éppen ezért a Sony beszűkítette a termék célcsoportját azzal, hogy egyáltalán nem triviális a multimédiás eszköztár használata, számos olyan megoldás van benne, amit szokni és tanulni kell, értő kezekben egy kiváló eszköz. De a nagy tömegek nem ezt keresik. Nálam elérte a Sony, hogy vágyjak arra az élethelyzetre, amikor anyagiakkal nem foglalkozva napokig el tudok szöszmötölni azzal, hogy mindenféle beállításokkal próbálkozzak, utómunkázzak a gépemen a felvételekkel és kihozzam a maximumot abból, amit technológia szempontból ideraktak a kezembe. Biztos hallják ők is a kritikát, hogy srácok, tök jó ez a telefon, de egy picit próbáljuk már úgy összerakni, hogy a szaladó cicát videózva ne az legyen, hogy kiég BASIC módban a háttér, meg jó lenne, ha este sem olyan lenne a látvány, mintha éppen egy kitörő vulkán hamufelhőjén át szemcsésen sütne át a Hold, de apró erőfeszítésektől eltekintve (automatikus éjjeli fotó) igazából nem érdekli őket, hogy olyanok is szeretnék ezt a masinát használni, akiknek a fotózás öröme a téma megtalálását és a megfelelő szög kifundálást jelenti, de nincs fogalmuk a dolog technológiai hátteréről. Mégis, a magas ára ellenére is iderakok egy tetszett plecsnit, mert az Xperia 1 V egy kivételes műszaki tárgy magas színvonalú megvalósításban és minőségben, a maga kompromisszummentességével és megalkuvásokat nélkülöző kialakításával a mobilpiac egyik különce, jó lenne, ha nem tűnnének el, de amíg a Sony szenzort gyárt, addig remélhetőleg fog köré építeni telefont is. És nem forrósodik fel annyira, mint a tavalyi modell, ez pedig pont ér annyival többet, hogy megkapja ezt:

Sony Xperia 1 V

Bog

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!