Bevezető

Március végén jelentette be a Sony Ericsson a W580i-t, amelyre akkor csak megvontuk a vállunkat. Újabb Walkman, ezúttal szétcsúsztatható, az 5-tel kezdődő számozás nem ígér nagy tudást. Képeken szépnek látszott, de a sajtófotók mindig csalnak kissé, a legelőnyösebb megvilágítást kapják a készülékek, a Sony Ericsson ráadásul ügyesen tükrözi is a telefon alsó részét a fehér háttérre. Az utolsó oldalon meg is találhatja az olvasó ezt a képet.

Alig egy hónappal a bejelentést követően már tesztre is foghatjuk az újdonságot (mondjuk ehhez az olvasók már hozzászokhattak), és bizony a W580i alaposan megváltoztatta előzetes véleményünket. A sokadik Walkman ez a gyártó kínálatában, és azt hiszem nem tudok jobb kifejezést találni a jelenségre: alaposan belejöttek.

Olyan középkategóriás zenei készüléket sikerült alkotni, amely megjelenésében és funkcionalitásában is új mércét alkothat ebben a piaci szegmensben. Egyszerűen szinte minden a helyén van, igazi meglepetést nem okoz sem a menü, sem pedig az elérhető szolgáltatások átböngészése, ám apróságokkal sikerült annyira feldobni a telefont, hogy többekben is azonnali birtoklási vágyat váltott ki.

Sokan temették a Sony Ericssont a legutóbbi készülékek kapcsán. A W880i a pengevékonyságon kívül semmi újat nem tudott felmutatni, a W610i pofás kis darab lett, de az innovációs faktor a nullához közelített, a K550i-re pedig ráírták, hogy Cyber-Shot, de igazából egy újracsomagolt K750i bújt meg a pofás külső mögött. Ha innen közelítjük meg a W580i-t, akkor megint nem fog hasraesni tőle senki, de ez valahogy mégis más. Minden porcikájából érződik, hogy igen nagyon átgondolt telefonról van szó.

Külső

A formaterv a gyártóra jellemző stílusjegyek megtartása mellett mert újítani is. Rögtön azzal, hogy a trendi és fiatalos harsány narancsszínt ezúttal igen elegáns sötétszürke burkolat váltotta fel, még a Walkman család W betűjét is világoskékre cserélték, mert ez jobban passzol a telefon külsejéhez. (Létezik "klasszikus" fehér-narancs kombináció is, de ami nálunk volt, az a tuti.) Kicsit kerekítettek a gombokon, és szépen ívelt formát kapott a készülék alsó része. Oldalról és alulról szemlélve a telefont egyből feltűnik, hogy az alja kidudorodik, de ezúttal nem azért, hogy a hátlapon levő hangszorónak biztosítson szabad utat, hiszen nincs is ott hangfal.

Hmm. Rögtön elkezdett foglalkoztatni, hogy akkor hol a nyavalyában van, és bizony sehol sem található. Így aztán a tesztelő bekapcsolja a zenelejátszást, és végigtapizza a telefont, hogy hol tudom lehalkítani a kezemmel a muzsikát, és megdöbbennéssel tapasztaltam, hogy a hang a navigációs gyűrű közepéből tör elő. Ez a kezelőszerv egyébként is izgalmas darab, hiszen élénk világoskék színben világít, eltéveszthetetlen a sötétben, remekül kezelhető, jó nagy, és - bár ez ízlés dolga - szerintem szép.

A navigyűrű mellett-felett üldögél két funkciógomb, illetve a gyártóra jellemző C és vissza billentyű, alattuk pedig a gyorsmenü és a Walkman dedikált gombja kapott helyet. Az összecsukott telefonnal is elérhető a legtöbb funkció. A szétcsúsztatást megváltoztathatatlan anatómiai okok miatt a képernyőre helyezett hüvelykujj használatával tudjuk a legkényelmesebben elvégezni, aminek az eredménye egy kövér ujjlenyomat a kijelző közepén. Óvatos júzerek megpróbálkozhatnak a navigyűrű alsó peremébe kapaszkodni, de ilyenkor már veszélyesen alul fogjuk meg a telefont, amely könnyen kibillenhet a kezünkből.

A készülék oldala is rejt meglepetést. Bal felől egy diszkrét Walkman felirat tudatja, hogy zenei képességek rejtőznek a burkolat alatt, az ezüstös hangerőt szabályozó billentyűk pedig a felcsúszó fedlap szélére kerültek. Jobb oldalon semmi egyebet nem találhatunk, csupán a már unalomig ismert Sony Ericsson adatcsatlakozót. A készülék tetején (konkrétabban a fedlap tetején) van az M2 (MemoryStick Micro) kártya ajata, a hátlap és a telefon tetejének találkozásánál pedig a bekapcsológomb bújik el.

Most már talán ideje lenne szét is csusszantani az eszközt. A mozdulatot mechanika segíti, könnyed és egyszerű. Az összeszerelési minőség és az anyaghasználat alapvetően jó, de felcsúsztatott fedlapnak van egy kis holtjátéka, igaz, a nálunk járt telefon még előszériás volt. A felbukkanó gombsor a kék világítás mellett azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a számbillentyűk között aprócska ezüst pöttyök ücsörögnek. Céljuk csupán dekorációs jellegű. Nekem a billentyűk kissé mélyen ültek, a nyomáspontjuk elég határozatlan, alig kell hozzájuk érni, hogy a kijelzőn megjelenjen ténykedésünk eredménye.

Kijelző, menü

A kijelzőért rögtön adunk egy jópontot. 240x320 pixel felbontású, 262 ezer színt tud megjeleníteni és TFT. Annak ellenére, hogy a néhány téma fekete alapon szürke színeket használ, napfényben klasszisokkal jobb, mint a hasonló színösszeállítású LG KE820. A szokásos módon felkelthető a telefon (hangerőgombok segítségével), ha a display már bealudt, ilyenkor szürkés háttér előtt látható az idő.

A menüre kapcsán nagyon komolyan odatették magukat a tervezők. 12 ikonos a főmenü, a nálunk járt példányban öt téma volt. A klasszikus Walkman mellett van egy-két finomság, lássuk őket sorban: az első a Clarity, nevéből adódóan nagyon jó láthatóságot biztosít. A Spinnin' fantázianevű grafika már sokkal izgalmasabb, a kiválasztott menüpont körül bogyók forognak, de ami a legtutibb, hogy folyamatosan változik a kijelölt ikon színe. Ugyanezt tudja a Strobe, csak itt kaleidoszkóp jelleggel animálnak vonalak, a Splat pedig nagy tintapacákat rajzol.

De nem is ez vágja földhöz az embert, hanem hogy kiderül: a készülék két oldalán van egy-egy átlátszó sáv, amely olyan színnel világít a menüben való csavargás közben, mint amilyen színre éppen vált a Strobe és a Spinnin' téma ikonja. Ráadásul ezekben az esetekben az egyes ikonok közötti ugrást egy pici rezgés is kíséri a telefon részéről, mintha élne a kütyü. Az oldalsó fénysávok bejövő hívás esetén az általunk beállított séma alapján villognak. Reméltem, hogy üzenet érkezésekor is diszkózik, de nem, olyankor csöndes marad a LED. Erről az egészről van egy 2 perces videónk (11 mega), ide klattyintva nézhető meg.

A gyorsmenü a szokásos, fülekre bontott ablakot dobja fel. Az elsőben az elmulasztott események (naptár, üzenet, hívás) tekinthetőek meg, a második fül a pedig a futó alkalmazásokat mutatja. Ez már néha egész okostelefon jelegű is tud lenni, simán láttam olyat, hogy négy háttérben futó alkalmazás is volt (fitnesz, walkman, valami játék és üzenetírás), ami már előrevetíti a nem oprendszeres készülékek multitask kezelésének előretörését. A futó taskok innen is egy mozdulattal kilőhetőek. A harmadik fülben egy általunk definiálható gyorsmenü található, míg az utolsó szegmensben a böngészőre vonatkozó előzmények és kedvencek vannak.

Alapfunkciók

A telefonkönyv nem okoz meglepetést, a most már megszokott 1000 kontakt pakolható bele. A fülekre osztott adathalom is régi ötlet, de megint elmondható, hogy nagyon sokat segít az információk rendezésében. Egyetlen újdonság van a névjegyzékben, a bejegyzésekhez ugyanis rendelhető fényhatás, ami az oldalsó LED villogásának színét befolyásolja bejövő hívás esetén. Ez a Sony Ericsson is elvárja, hogy első használatkor pakoljuk át a neveket a SIM kártyáról a belső memóriába, de van lehetőség a visszamásolásra is. A rendezés vezetéknév és keresztnév alapján történhet.

Az üzenetkezelés is a szokásos, gyakorlatilag semmi nem hiányzik. Az SMS mellett van 300KB-os mérethatárral dolgozó MMS is, a szerkesztés könnyű, kérésre a szoftver átméretezi a küldendő fotókat is, hogy 100KB alatti méretbe is beférjenek. Az e-mail kliens konfigurálása nem volt nagy kihívás, lehet személyes aláírásunk is, illetve természetesen kezeli a szoftver a csatolmányokat (9999KB maximális méretig), illetve a hitelesített SMTP szervereket is. A szövegbevitelt T9 segítheti, amit a magam résézről utálok, de most a gombokkal sem tudtam megbarátkozni, mert nagyon nincsen nekik nyomáspontjuk, alig kell csak hozzájuk érni és máris látható az eredmény a kijelzőn.

Cserébe olyan apróságok próbálják feledtetni a gombok miatti kisebb bosszúságot, mint a már ismert RSS olvasó, amely automatikusan tölti le a telefonra a friss híreket a kiválasztott és beállított feed-ek felkutatásával. Szintén kellemes, hogy a bejövő üzeneteknél a kis boríték (akárcsak egy e-mail levelezőnél) jelzi, hogy olvasott, olvasatlan, megválaszolt, vagy továbbküldött üzenetről van-e szó. A listázási paraméterek is finoman állíthatóak, ha akarjuk, akkor még az üzenet mérete is látszik a felsorolásban, de lehet kérni, hogy csupán a feladó neve kerüljön feltüntetésre.

Szervezőfunkciók, játékok

A naptárat sem kell bemutatni, a megszokott színvonalon havi, heti és napi nézet segítségével tájékoztat az eseményekről. Egyféle teendő rögzíthető, de annak minden paramétere állítható, és természetesen ismétlődhet is. Hasznos a beépített kereső, hogy megtaláljuk mondjuk az egy helyszínre tervezett találkozóinkat, a törlés pedig történhet az adott napra és hétre vonatkoztatva is. A naptár mellett vannak a feljegyzések, amely egyfajta noteszként funkciónál, illetve a feladatok, amelyekhez határidő is kapcsolható. Nem hiányoznak a jól megszokott arzenál további részei sem: stopper, visszaszámláló, alapfunkciós számológép és kódmemória teszik teljessé a listát.

Az ébresztőóra öt időponttal dolgozik, ezek ismétlődhetnek is, az egyes riasztásokhoz kép és szöveg is rendelhető, illetve külön állítható, hogy a telefon néma módjában is hangos legyen-e a jelzés. Az alkalmazások között a "Walk Around The World" nevű szoftver üldögél, amely elindítását követően az arcunkba tol egy földgömböt. Az alkalmazás lényege, hogy összeköttetésben van a lépésszámláló legutóbbi eredményeivel, és a világ ismertebb városaihoz tartozva kiírja, hogy mennyi idő alatt érnénk oda gyalog ezzel a tempóval (ennek nulla értelmét látom, nem tud izgatni, hogy Atlanta 75 évnyi sétával érhető el), illetve a földgömb odagördül a választott városhoz és néhány információt is közöl róla (népesség, használt valuta, időzóna, hivatalos nyelv).

A játékok között kettő gyári, teljes verziós alkalmazás fedezhető fel. Az elsőnek Lumines Block Challange a neve, ami egyszerű faltörőt ígért, de ez valami spéci tetris inkább, ahol az oldalról becsúszó lézer folyamatosan robbantgatja fel az egymás mellé rendezett kockákat, néha bónuszokat is dobálva. Meglepően sok időt el lehet vele ütni, csak a zenét érdemes rövid úton kikapcsolni. A másik játékot talán be sem kell mutatni, a Sims 2 mobilos verziója található meg a készülékben. Ez tipikusan az a szoftver, amivel mindig el lehet ütni az időt, még akár azzal is, hogy kifosztjuk a frigót, aztán elmegyünk vécére végtelen ciklusban. Úgyis akkora a fürdőszoba a default házban, hogy ott focimeccset is lehetne rendezni.

Kamera, fitnesz

Lassan el kell fogadnunk, hogy a Sony Ericsson szerint egy Walkman modellbe nem való az autofókusz, azt csak a Cyber-Shot jelzésű készülékek kaphatják meg. Szerintem ez dögség, rengeteg felhasználó cserélné régebbi Walkman telefonját mondjuk egy ilyen készülékre, de sokakat ezen funkció hiánya tart vissza. Meg is értem, nekem is hiányzott, a fixfókuszos optika hiába két megapixeles, ha a makró sincs benne és már fél méterről sem bír éles képet készíteni a céltárgyról. Vaku sincs. Pedig egyébként a képek nem rosszak, a kereső gyors, az exponálás szinte semennyit sem késik. Lent található egy csokorra való tesztfotó.

A videorögzítés... igen, megint 176x144 pixelben történik. Ezt - a többi gyártó modelljeit ismerve - nyugodtan nevezhetjük szégyenteljes produktumnak, az pedig lassan már a külön bosszantás kategóriába megy, hogy azért adnak mellé egy VideoDJ nevű szoftvert, hogy a bélyeg nagyságú mozgóképek alá tehessünk hangokat. Köszi. Van a fotókhoz való PhotoDJ is, ezzel effektezhetőek az alkotásaink, a legjobb, hogy a vörösszemhatás eltűntetése is szerepel az opciók között, ami minimum vicces egy olyan készüléknél, ahol nincs villanófény.

A W710i-ben debütált fitnesz funkciók most ebben a telefonban is helyet kaptak. Változások nincsenek, bár kicsit meglepő a jelenlét egy olyan készülékben, amelynek külseje nem erősíti a sportos vonalat. A fitnesz alkalmazáscsomag lelke egy mozgásérzékelőn alapuló lépésszámláló, amely a készülék rázkódásából próbálja kikövetkeztetni, hogy milyen tempóban sétálunk, illetve futunk. A valóságközeli értékek eléréséhez két dolog szükségeltetik: meg kell adnunk adatainkat (magasság, tömeg, kor, nem), illetve érdemes lelépni egy kijelölt távot, amelyből a szoftver kikövetkeztetheti a ránk jellemző lépéshosszt.

Ezután indulhat a móka, csipogás kíséri a startot és lehet futni, mászkálni. Egy jó nagy stopper mutatja az időnket és a távot, de az egészet le lehet tenni a háttérbe, ilyenkor csak a főképernyő bal alsó sarkában levő tappancsnyomok és a megtett lépések száma mutatja, hogy a kütyü figyeli minden lépésünket. Ha már eleget rohangáltunk, akkor meg lehet tekinteni az eredményt, egy "személyi edző" szoftver ebből még grafikont is gyárt, láthatjuk, hogy mennyi kalóriát égetünk el, és különben is remek érzés, hogy ha gyorsan futunk, akkor Atlantába már 32 év alatt elérhetünk. Amire viszont érdemes figyelni, hogy a lépésszámlálót érdemes kikapcsolni, ha nem használjuk, mert meríti a telepet rendesen, ilyenkor a lepakolt telefon kijelzője nem is sötétedik el teljesen, hanem halványszürkés fénnyel dereng.

Zene

A Walkman széria ugyebár a zenei teljesítményről híres, a W580i ezen a téren biztosan hozza a brand által elvárt minőséget. A füles a szokásos agybadugós fajta, szokás szerint elképesztően jól szól. A kihangosított készülék viszont rémes, az egy szem hangfal (amit ráadásul jól el is rejtettek) leginkább nyivákol, magas hangerőn torzít, úgyhogy inkább használjuk a headsetet. Vagy be lehet szerezni sztereó Bluetooth fülest, mivel a készülék támogatja az A2DP szabványt.

A szoftver a 2.0-s Walkman alkalmazás, kellemesen működik. A fel-le gombokkal jön be a playlist, a jobbra-balra iránnyal léptetünk. A hangerő 20 fokozatban állítható. A megjelenítés háromféle lehet, fehér, narancs és fekete alapon, ha van az albumhoz kép, akkor az is látszik. Az ID3 tag alapján a szoftver tudja rendezni a számokat előadók és albumok szerint is, természetesen kezeli a lejátszási listákat is. Gyárilag egy 512 megabájtos M2 kártya jár a készülékhez, a belső memória nagyjából 20 megás, de ebből már a gyári cuccok elfoglalnak 5-6 megát.

Nem maradt ki szerencsére a W580i-ből az RDS funkciókkal is felvértezett FM-rádió, amelynek működtetéséhez a füles csatlakoztatására van szükség. A vételi érzékenység igen jó, meglepően sok állomást talált a festői Kőbányán a szoftver. Ez is fut a háttérben, természetesen, ki is lehet hangosítani. Megpróbáltam a diktafonnal rögzíteni is az adást, de a szenya ilyenkor kikapcsolja a rádiót és csak a környező zajok felvételére összpontosít.

A TrackID ebből a modellből sem hiányzik. Ebben az esetben a rádióból is rögzíthetünk egy pár másodperces részletet, és ezt felküldi a netre (beállított adatfiók és szolgáltatás szükségeltetik), hogy a Nagy Sony Ericsson Zeneadatbázis megmondja nekünk, hogy éppen kit hallgatunk. Mint látható a Corrs ismerete nem okozott gondot, de a jelek szerint Hevesi Tamás világszinten nem éppen egy jegyzett előadó, mert őt nem ismerte fel a cucc. Ha megkapjuk az eredményt, azt SMS-ben tovább is küldhetjük, bár ennek megint nem tudom, hogy mi az értelme.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Nincs benne 3G. Kicsit meglepő módon az infra is kiamradt, a Sony Ericsson eddig nem spórolta ki ezt a filléres alkatrészt, ám ezzel most a Samsung és a Motorola útjára léptek. Minden más viszont van: GPRS, EDGE, 2.0-s Bluetooth és ugyanilyen verziójú USB csatlakozás is. A böngészővel weboldalak is megjeleníhetőek, akár fektetett nézetben is, ráadásul lehet zoomolni és kicsinyíteni. A Bluetooth sebessége a PC-mmel 50KB/s körül alakult, az USB jóval nagyobb sebességre képes.

A hátlap alatti akkumulátor ezúttal nem volt annyira megnyerő, mint egyébként a Sony Ericsson modellek esetén. A lépésszámlálót ugyebár érdemes kikapcsolni, ám így sem bírta két napnál tovább, pedig a négy napos hétvége nem jelentett akkora telefonálási megterhelést a gépnek, mint egy átlagos munkahét.

Az összegzés a fentiekben részletezett hibák ellenére is pozitív. Maga a formaterv (főleg ebben a színben) is érdemel egy kalapemelést, öröm, hogy egy középkategóriás Walkman is QVGA kijelzőt kapott, átgondolt a menü, logikus a kezelés, zenében pedig a Sony Ericsson Walkman ismét hírnevéhez mérten teljesített. A teszt írásakor még nem ismert a telefon ára (ez a baj mindig, ha túl gyorsak vagyunk), de valahol a W610i környékén várható, kicsit tán fentebb a fitnesz és a slide kialakítás miatt. Részemről:

Sony Ericsson W580i

Bog

Specifikációk

Sony Ericsson W580i
	Technológia	GSM 850/900/1800/1900
	Méret	99x47x14 mm
	Súly	94g
	Kijelző	240x320 pixel, 262K szín, TFT
	Telefonkönyv	1000
	SMS/MMS memória	20MB
	Egyéb memória	M2 (512MB)
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	kikapcsolt állapotban is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE	4+2/van
	Push To Talk	nincs
	Infra/Bluetooth	nincs/2.0 - A2DP
	Prediktív	T9
	Hangtárcsázás	van
	Hangrögzítő	van
	Hangvezérlés	van
	Valutakonverter	van
	FM rádió	van
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	930 mAh Li-Pol
	Készenléti idő	370 óra
	Beszélgetési idő	540 perc
	Fényképezőgép	2 megapixel, 4x zoom, videó
	POP3 e-mail	van
	WAP böngésző	2.0
	HTML böngésző	van
	Játékok	2
	Csengőhangok	MP3, WAV, AMR, 40 szólamú MIDI
	Operációs rendszer	nincs
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	TrackID, fitnesz funkciók