Külső
A formavilág és az anyaghasználat semmit sem változott, ráadásul a méret sem sokat, amennyire kicsinek számít a Vivaz a billentyűzet nélküli okostelefonok között, nagyjából pont annyira apró a Vivaz Pro a billentyűzetesek táborában, a CorbyPRO hozzá képest egy féltégla. Tényleg döbbenetes, hogy a mindössze 109 x 52 x 15 milliméteres, 117 grammot nyomó készülékházba hogy tudott a Sony Ericsson belepakolni ekkora tudást, úgy tűnik, hogy a minimalizálás mostanában nagyon jól megy a japán-svéd gyártónak, aminek én roppant mód örülök. Az új modell anyaghasználata és összeszerelési minősége mondjuk távol van a kiválótól, de jónak mondható, kellemes tapintású plasztikok, kicsiny illesztési hézagok és erős nyomkodásra nagyon halkan, de nyekergő készülékház, így lehet összefoglalni a dolgot.
Az előlap tetején és alján egy-egy csillogó, krómozott hatású, enyhén íves csík fut keresztbe, a felső csak dísz, az alsó a híváskezelő és a menübe repítő gombokat rejti, melyek halvány háttérvilágítást is kaptak. A kijelző fölött kamera nincs, fényérzékelő viszont akad, plusz egy Sony Ericsson logó is. Elég érdekes egyébként, hogy a kijelző nem középen van, az alatta lévő terület kisebb, mint a fölötte lévő, általában ez fordítva szokott lenni, én nem értem a dolog mozgatórugóját, de annyi baj legyen. A kijelző nem változott, 3,2 hüvelyk átlójú, felbontása 360 x 640 pixel, 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes, technológiáját nézve pedig egy rezisztív TFT érintőkijelző, körömmel tehát könnyedén lehet nyomkodni, az ujjal való taperolásra viszont nem reagál olyan jól, mint ahogy azt egy kapacitív panel tenné. A képminősége átlagos, sem különösebben jónak, sem gyengének nem nevezhető.
A nagy újdonság a billentyűzet, melyet a készüléktest aljának jobb oldalra történő eltolásával lehet elővarázsolni. Mindenki a QWERTY-re pörög mostanában, amikor pedig megláttam a Vivaz Pro gombsorát, kis túlzással örömkönnyeket ejtettem, annyira szép. A négyzet alakú gombok egymástól jól elkülönülnek, egyenletes, fehér színű háttérvilágítást kaptak (mely csak gyenge fényviszonyok között kapcsol be), nagyon minőségi hatást kelt az egész, használni viszont sajnos nem különösebben jó. A gombok ugyanis nagyon puhák, ha ujjal nyomkodjuk őket, kevésbé lehet érezni a nyomáspontot, inkább körömmel kell használni őket, ez viszont nem a legszofisztikáltabb módszer a gépelésre. A négyzetes elrendezés miatt a kiosztás is elég furcsa, mint mindent, ezt is meg lehet szokni, de az biztos, hogy ez a gombsor inkább szép, mint jó. A csúsztatást segítő mechanika kielégítőnek mondható, de elég furcsa, hogy ha úgy akarjuk kinyitni a készüléket, hogy közben az oldalát picit erősen megnyomjuk, akkor a felső rész csúsztatás közben beleakad a gombokba (!), karcolva őket és ellehetetlenítve a kinyitást. Gáz.
A hátlap szép íves, mint azt tegnap Bogtól megtudtam, azért, hogy jó érzés legyen tenyérben tartani. Asztalra letéve szépen meg is lehet hintáztatni a cuccot, főleg, ha a billentyűzetet is kinyitjuk, olyankor ugyanis áthelyeződik a súlypont a fenti részre, elég idétlen pozíciót adva szegény Vivaz Pronak. A hátul uralkodó grafitszín viszont gyönyörű, a gyártó logója mellett helyet kapott HD felirat és az 5 megapixeles felbontású, ledes villanóval felszerelt kamera is jól néz ki. A billentyűzet (pontosabban a csúsztatómechanika) miatt a gyártónak odébb kellett raknia a bekapcsológombot, mely így hátra került, szerintem nagyon kényelmetlen helyre, de Bognak például tetszett a dolog. Igaz, a telefont nem ő használta, hanem én.
Az oldalsó részek nem változtatják a színüket, mint a kistesónál, de csillognak, véleményem szerint szépek. Felül ugye nincs semmi, alulra csak a csuklópánt rögzítési helye került, tehát minden más a bal és jobboldali részre került. Előbbin találjuk a gumírozott fedlappal takart microUSB csatlakozót, a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet, valamint egy kis pöcköt, melynek segítségével az eszköz az oldalára téve is megáll. A másik oldalon a hangerőszabályzó párost, valamint a videófelvételhez és fotózáshoz használt gombokat találjuk (utóbbi két külön gomb).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
