Első benyomások, külső
Ha manapság telefonnal kapcsolatban elejtjük a V800 szót, senki nem asszociál erre a modellre. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy a modell közel egy hetes tesztje alatt sokan megkérdezték, hogy a készülék, amit szorongatok ugyan milyen állatfajhoz tartozik. Amikor erre magabiztosan rávágtam, hogy „vényolcszáz”, akkor 10 emberből nyolc elképedt, megráncolta homlokát, és visszakérdezett: „Az nem csak narancssárgában létezik?” Szóval mostani tesztünk alanya a svéd gyártó meg nem értett készüléke a „szimplavé”. A teszt készítése előtt sokáig keresgettem a megfelelő egyszavast a modellre. Sokáig a bálna tűnt befutónak, majd jött a mamut név is, de egyik sem illik rá igazán. A V800 valahogy óriási, és mégis kifejezetten nőies a fehér előlapja miatt. Ezt egyébként a hölgyek is sűrűn emlegették, de senkinek nem kellett volna, még ingyen sem. Ha egy mondatban kellene leírnom a modell kinézetét, akkor az valahogy így hangzana: „Úgy néz ki, mint egy fehérre festett tank lánctalp helyett traktorgumikkal.” Ebből valószínűleg senki nem érti majd meg, hogy mire is gondolok pontosan, ezért kicsit jobban kifejtem.
A külsőről másodikra mindenkinek a Sharp Gx30-as modellje jut eszébe (elsőre a „Te jó ég!” szófordulat). Azonban ahhoz képest is óriásinak tűnik. De, csak tűnik. Ha egymás mellé helyezzük a két modellt, akkor jól látható, hogy a két telefon csaknem ugyanakkora, egyetlen különbség a V800-on a kameraforgató kerék (erre sajnos nem létezik jó magyar szó, ugyanis ezt semmi nem tudja visszaadni). Vastagságra is hasonló a két modell, sőt még a külső kijelzőjük is hasonló. A kamera forgathatóságára a V800-ban mindenképpen szükség volt egyébként, hiszen így oldották meg a videó hívás lehetőségét. Erre ugye születhetett volna egy kicsit egyszerűbb, és véleményem szerint használhatóbb megoldás is, amely szerint a belső kijelző fölé felszereltek volna egy belső VGA kamerát, amely csak a videó hívásokhoz lett volna használható. Azonban ez valószínűleg magasabbra vitte a volna a készülék így sem alacsony árát, és ezt már a gyártó nem merte megkockáztatni. A külső egyébként a kamerát leszámítva egész pofás, szerintem a vastagsága megszokható, és végre egy olyan telefon, ami méretben illett hozzám. Az elő és a hátlap cserélhető, ennek köszönhetően sajnos recsegésre-ropogásra erősen hajlamos mindkettő, ez kicsit ront az amúgy remek anyaghasználaton. A készülék bal oldalán találhatóak a hangerő gombjai, amelyekkel egyébként csukott állapotban az adott napra regisztrált találkozókat is elő lehet hívni a modellből. Jobb oldalon a kamera gyorsgombja, rögtön alatta pedig a mobilfényé található. A memóriakártya behelyezéséhez azonban a hátlapot sajnos el kell távolítani, de szerencsére az akkumulátort nem, így ugyan nem a legjobb megoldást találták ennek kezelésére, de nem is a legrosszabbat.
A készülék gombjai nem tökéletesek. A mérettel nincs is probléma, és az anyaggal sem, azonban a billentyűk nem emelkednek ki a telefon síkjából, hanem teljesen alatta vannak, így éreztem a gombok körül a készülékház peremét, és ez által minden egyes gombnyomás idegesített.
A korábbi Sony Ericsson gyorsmenü eltűnt, helyét három gomb váltotta fel, melyek a következőket indítják el: videó hívás, menü, médialejátszó. Jó megoldás, azonban a gyorsmenüt nagyon hiányolom. Jóval egyszerűbb volt vele mondjuk a Bluetooth-t bekapcsolgatni, mint menüből előkeresni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
