Sony Ericsson Z530i - karikás szemű tégla

Külső

A Sony Ericsson az elmúlt időben egyre nagyobb tudású készülékekkel rukkolt elő a felső kategóriában, de az alsó- és középmezőny valahogy egyre-másra felemásra sikeredett. Erre még rátesz egy lapáttal az a tény, hogy a hazánkban is meglehetősen keresett kagylófonokat a japán-svéd tervezők sajnos mostohagyermekként kezelik. Az a pár darab, amit kiizzadtak magukból vagy szép, apró, de buta (Z300i), vagy nem annyira okos, mint amennyire nagy és csúnya (Z800i, a'la Miss Jeti). A Z530i valahol a kettő között landolt, méghozzá ikertestvérével a Walkman képes W300i-vel együtt. Némi zavar támadhatott az erőben amikor ezen modellszámokat megalkották, mivel alacsonyabb sorszáma ellenére a W300i jóval fejlettebb testvérénél, hiszen EDGE támogatást, 262 ezer színű TFT kijelzőt, FM rádiót és MegaBass hangzású Walkman lejátszót kapott, emellett az alapcsomag neodímium fejhallgatót és 256 MB kapacitású kártyát is tartalmaz.

Hozzánk az XXL GSM jóvoltából jutott el a Z530i parányi doboza, melyet azonnal szét is túrtam. A telefon egyáltalán nem annyira csúnya, mint azt a kiszivárgott kémfotók vagy a sajtófotók sejtetik, bár szépségversenyen biztos kieső. A gumibevonatos fekete fedlap és akkufedél rendkívül kellemes, bársonyos tapintású és biztos fogást kölcsönöz, de sajnos a tapizások „emlékei” felsejlenek rajta. A túlságosan is téglalapba hajló fedlap egyhangúságát a vaskos ezüstös keretbe foglalt inverz kijelzőn túl az asszimetrikus kamera-tükör kompozíció is megtöri. A készülék hátoldalán a hurokantenna feladata, hogy kissé megemelje tesztalanyunkat az asztal síkjától, ezáltal is teret és kicsivel több mély hangzást kölcsönözve az alatta díszelgő meglepően tiszta hangú hangszórónak.


A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés