Külső
A készülék vonalai követik a klasszikus szappantartó formatervet, amelyre az enyhén domború hátlap rá is játszik egy csöppet. És bár az összeszerelés minősége rendben van, az anyaghasználat már nem ilyen kellemes, a mobil borítása kemény műanyagból készült, amelyen érezni a spórolást. A 95,8 x 52,8 x 14,3 milliméteres méreteivel és 88 grammos tömegével a pehelysúlyú kategóriába tartozik a telefon, a mai óriási okostelefonok után szinte felüdülés kézbevenni a Mix Walkmant.
Az előlapi elemek elrendezésén szerintünk senki nem fog meglepődni. Felül találjuk a hangszórót, legalul pedig egy fizikai gomb figyel, melyet megnyomva minden esetben a főképernyőre jutunk. A kijelzőt felülről egy ezüstös Sony Ericsson felirat, alul pedig egy Walkman szövegecske öleli körbe. Maga a panel egy 3 hüvelykes darab, amely TFT technológiával és 240 x 400 pixeles felbontással operál, a megjeleníthető színek száma pedig 256 ezerre rúg. A színek élettelenek, a betekintési szög viszont meglepően nagy; persze nyilván nem ér fel például az IPS technológiához, a kategóriájában viszont korrektnek mondható. Az érintéseket kapacitív módon érzékeli, ám egyszerre csak egy megy a kicsikének, így a kétujjas nagyítást elfelejthetjük. Magával az érzékeléssel is akadtak problémáink, a panel ugyanis néha túl érzékeny, a lapozásokat gyakran bökésnek sikerül diagnosztizálni, ami nem várt alkalmazásindításokkal jár.
A telefonnak egyértelműen a hátlap a legkevésbé átgondolt oldala: elszaladhatott a ló a dizájnerekkel, a fedlap ugyanis egy csöppet túlzsúfoltra sikeredett. A kamera a bal felső sarokban csücsül, alatta pedig egy Walkman logó figyel, amelyet megtámogattak a középen látható Sony Ericsson logóval, amely mellé még egy gravírozott felirat is társult. Ezen kívül a hangszóró kivezetése is ide került, a két nyílás két lyukcsoportban manifesztálódott a telefon jobb felső sarkában és az alsó logó alatt. A nem kimondottan esztétikus megoldás sajnos rendesen leszerepelt előttünk, a kivitelezés mellett a készülék hangja is hagy némi kivetnivalót maga után.
Az oldalsó elemeket egy króm keret öleli át, melynek különlegessége, hogy cserélhető, az alapcsomagban kapunk is egy zöld példányt. Ami az interfészeket illeti, bal oldalra került a kamera gyorsgombja, valamint itt állíthatunk a hangerőn is, jobbra pedig a microUSB-aljzatot és a ki- és bekapcsoló gombot pakolták a tervezők. Manapság menő, hogy a képernyő lezárását és feloldását is az utóbbival menedzselheti az ember, tesztalanyunk esetén sincs ez másképp. Míg az alsó rész üresen maradt, felülre rögtön három elem is került. Itt találjuk a 3,5 milliméteres kimenetet, melyet két billentyű fog közre. A bal oldalival a zenelejátszót indíthatjuk el, a jobb oldali pedig a zap funkció aktiválására szolgál, amellyel a zenéink mixelését oldhatjuk meg. Nem kell nagy dologra gondolni, mindössze arról van szó, hogy ekkor a számokat nem játssza végig az alkalmazás, hanem egy pár másodperces intervallum után ugrik is a következőre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
