A nagy érdeklődésre való tekintettel folytatjuk a Sony Ericsson történelmének taglalását, ezúttal a Walkman szériát vesszük górcső alá. Bár a legfiatalabb generációnak már valószínűleg csak a telefon ugrik be a Walkman név hallatán, a kicsit idősebbek biztosan emlékeznek a nagy hírű hordozható zenelejátszókra. Az első Walkman névre hallgató készülék 1978-ban készült, az ekkor még Ericsson nélkül nyomuló Sony által gyártott masina pedig a lassan elcsépeltté váló klisével élve forradalmasította a zeneipart. A japán gyártó készüléke ugyanis lehetővé tette, hogy a vásárlók egy elérhető árú hordozható eszközön keresztül hallgassák a kazettákat, innen ered a sétálómagnó kifejezés is. Mondanunk sem kell, hogy a Walkman széria óriási siker lett, a lejátszók pedig státuszszimbólumból hamar tömegtermékké nőtték ki magukat. A Sony pedig haladt a korral: a CD széleskörű elterjedésével egyidőben a 90-es években útnak indították a Discman és MiniDisc Walkman szériákat. Az MP3- és MP4-lejátszók térnyerésével párhuzamosan pedig a Network Walkman sorozat is útnak indult, melynek egy videólejátszásra képes alfaja is napvilágot látott.
Sony TPS-L2, az első kereskedelmi forgalomba került Walkman modell
A mobiltelefonok okosodásával párhuzamosan szép lassan eltűnni látszanak a klasszikus, kizárólag zene lejátszására szolgáló hordozható készülékek. A bejáratott Walkman nevet viszont botorság lett volna veszni hagyni, mellyel természetesen a Sony is tisztában volt. A japán gyártó ekkor már a mobil telekommunikációban is otthonosan mozgott, a Walkman szériát pedig már a svéd székhelyű Ericssonnal karöltve fejlesztették ki. A Walkman mobilok a fiatalok számára készült zenetelefon kategóriába estek, a készülékek komoly zenei funkcionalitással és átlagon felüli hangzással kecsegtettek. Az első ilyen telefon, a Sony Ericsson W800i 2005 közepe felé jelent meg; a telefon a K750i ráncfelvarrásának is tekinthető. Az akkori szinten egy viszonylag korrekt kamerát, fél GB kapacitású memóriakártyát és egy kellemes fülest kaptunk, így a debütálás a 90 ezer forint körüli nyitóár ellenére is elnyerte tetszésünket. A K750-hez képest egy repülő móddal is gazdagodott a telefon: a W800i végre képes volt a telekommunikációs chipeket rövidre zárva, kizárólag zenelejátszóként is működni. A recept lényege egy jól kitalált külső-belső designnal egészült ki, a gyári csomagban található - agybadugós - füles pedig messze túlmutatott minőségben és kialakításban az akkoriban a mobilokhoz adott filléres headseteknél.
Sony Ericsson W800i, az első Walkman-mobil
A svéd-japán gyártó a nagy sikerre való tekintettel az elkövetkező évek során pedig folyamatosan ontotta magából a Walkman névvel fémjelzett masinákat, az elmúlt hat év alatt rengeteg telefon került a piacra. Ennek megfelelően mindegyikük részletes ismertetése túlmutat a cikk keretein, a híresebb modellekre viszont érdemes kitérni. Míg az említett W800i nem támogatta az EDGE adatkapcsolatot, a W810i névre hallgató utód már simán vette az akadályokat. Érdekesség, hogy a készülék egyébként azért jelent meg, mert az elődből nem készült fekete színű kivitel, a W810i pedig ezt az űrt hivatott kitölteni. A 2006-ban megjelent W950i személyében a széria első Symbian-alapú tagját tisztelhetjük, ez volt minden idők leghatalmasabb Walkman-telefonja. Az érintőképernyővel felvértezett készülék 4 GB belső tárhellyel rendelkezett, amely akkortájt nagy dolognak volt mondható. A symbianos vonalat még egy további készülék erősítette, a W960i volt az utolsó ilyen Walkman-telefon. Ugyanebben az évben bejelentették a W300i-t, amely a gyártó első clamshell formatervvel rendelkező Walkman-készüléke volt. A 2007 februárjában piacra került W880i pedig igazi slágerré vált, a telefon az alig 9,4 milliméteres vastagságával és fém előlapjával még ma is a mutatósabb mobilok közé tartozik.
A fémházba pakolt W880i
Azonban míg a széria indulásakor egyértelműen a felső kategóriába voltak pozícionálva a modellek, ez az idő múlásával fokozatosan változott, a készülékek szép lassan a közép- és alsó árkategóriába csúsztak. Ennek oka, hogy míg a széria indulásakor kínált zenei képességek megfelelőek voltak, a telefonok jóval lassabban fejlődtek a konkurrencia megoldásainál. A Symbian, a Windows Mobile és az iOS, majd az Android is hamar leverte a Sony Ericsson zárt rendszerét. Ma már ugyanis senki nem gerjed kizárólag a zenére, a vásárlók a Sony Ericsson Walkman készülékei által kínált funkcionalitást nem extrának, hanem magától értetődőnek veszik. Az pedig egyértelmű, hogy a felsorolt mobil operációs renszerek sokkal okosabbak a Sony Ericsson megoldásánál, így a gyártó az ár csökkentésével próbálta versenyképessé tenni a Walkman mobilokat.
Sony Ericsson W8: Walkman androidos alapokon
A Sony Ericsson idén pedig végre meglépte azt, amit már szerkesztőségünk egybehangzó véleménye alapján évek óta meg kellett volna tenni. A W8 névre hallgató készülékkel ugyanis androidos alapokra helyezték a Walkman szériát, a zöld robotos rendszer megjelenése pedig kmondottan jótékony hatással volt a W8 képességeire. Eltekintve attól, hogy egy átszabott Xperia X8-cal volt dolgunk, a masina jól vizsgázott nálunk, amelyről a mérsékelt árcédulája is tehet. A váltás valószínűleg anyagilag is megérte, a gyártó ugyanis androidos alapokon képzeli el a Walkman-mobilok jövőjét. A nemsokára megjelenő Live with Walkman a zenei képességek mellett a közösségi szolgáltatások nagymértékű integrációjával szeretne kitűnni a tömegből, a Walkman Z pedig a kétmagos Nvidia Tegra2 SoC használatával akarja megnyerni a zene- és sebességfüggőket.
dr. Kind
