Külső

Van mit elemezni az M600i külsején. Először is: ez egy rohadt nagy fehér tégla. Aztán az ember mellétesz egy átlagos méretű telefont, és rögtön nem érződik akkora nagy tehénnek az M600i, a hatalmas kijelző és a sok, szögletes gomb teszi kicsit furcsává. A formát vonalzóval tervezték a mérnökök, íves vonást gyakorlatilag csak a bal oldalon fellelhető navigációs görgő mutat. Ez alatt van a visszalépéshez szolgáló gomb. Elvileg tehát akár hüvelykujjal is vezérelhető a menü, de valahogy mégsem esik kézre a két – egyébként okos – kezelőszerv.

Ha csak úgy fogom és lezseren felkapom az asztalon fetrengő telefont, akkor 100%, hogy nem úgy fogom meg, hogy a hüvelykujjam a görgőre kerüljön. Kis igazítást követően már oké, de akkor pedig a vissza gomb eléréséhez kell túlságosan behajlítani legfelső ujjpercem, amely megoldható ugyan, csak egy kicsit gnóm. Lehet, hogy csak az én anatómiai felépítésem mutáns kissé (meg hát anyakomplexusom is van, állítólag), de nem tökéletes a navigációs készségek elhelyezése.

A telefon jobb oldalán egy „okos” gomb fedezhető fel, amely a ráfestett kukac alapján az üzenetkezelést hivatott elindítani, de bízhatunk rá más funkciót is. Emellett helyezkedik el a Memorystick Micro kártya fiókja, amelybe rögtön bele is tolhatjuk az alapcsomagban található 64 megabájtos bővítőegységet. A készülék alján a szokásos csatlakozó ücsörög, a telefon tetején pedig az infravörös port mellett található meg a bekapcsoló és profilváltó billentyű.

Az érintőképernyő kezelésére hivatott stylus az M600i bal felső csücskéből húzható ki. Könnyű megtalálni, mert a teteje világoskék, akárcsak a kijelző feletti és a hátlapon levő hangszóró rácsozata. Emiatt sokan egyből ráfogták a tesztkészülékre, hogy pannonos. A fekete színű verzió is ugyanezt a kék színt használja, úgyhogy ezzel együtt kell élni. Sajnos a ceruza elég filigrán kis valami, nem is húzható szét, kicsit törékenynek érződik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!