Bevezető

Igen, eddig ez hiányzott a Sony Ericsson palettájáról. Egy magas tudású okostelefon, amellyel megmutathatja a gyártó, hogy tud még bánni az operációs rendszerekkel, van benne innováció, mer merészet, de mégis olyan „ericssonosat” alkotni.

Az első képek felbukkanása óta sokat kellett várni, de ez az idő pont elég volt arra, hogy ne hökkenjek meg túlzottan, mikor végre megkaptam az XXL GSM-től a modellt. A tesztpéldány fehér színű, állítólag a feketét jobban várja a nép, holott így is teljesen egyedi a kinézet, de ez innentől ízlés kérdése.

A P910i óta nem volt okostelefonja a gyártónak. Azért ennek már két éve, úgyhogy talán majd most megrázzák magukat, előbb-utóbb kapható lesz a P990i (talán megérjük), illetve nem szabad elfeledkeznünk minden idők legnagyobb, legokosabb Walkman készülékéről sem, amely a W950i nevet kapta.

Addig viszont itt van a teljesen új szériának tekinthető M600i. M-mel még sosem kezdődött telefon neve a gyártónál, de ez nem véletlen. Ez a modell ugyanis szinte a semmiből bukkant elő, nincs elődje, érkezését nem előzte meg nagy várakozás. A helyzet így a következőképpen alakult: mindentudó okostelefonnak jön a P990i kamerával és WLAN-nal, üzleti, egyszerűbb készülék az M600i, és zenére kihegyezett smartphone a W950i.

Külső

Van mit elemezni az M600i külsején. Először is: ez egy rohadt nagy fehér tégla. Aztán az ember mellétesz egy átlagos méretű telefont, és rögtön nem érződik akkora nagy tehénnek az M600i, a hatalmas kijelző és a sok, szögletes gomb teszi kicsit furcsává. A formát vonalzóval tervezték a mérnökök, íves vonást gyakorlatilag csak a bal oldalon fellelhető navigációs görgő mutat. Ez alatt van a visszalépéshez szolgáló gomb. Elvileg tehát akár hüvelykujjal is vezérelhető a menü, de valahogy mégsem esik kézre a két – egyébként okos – kezelőszerv.

Ha csak úgy fogom és lezseren felkapom az asztalon fetrengő telefont, akkor 100%, hogy nem úgy fogom meg, hogy a hüvelykujjam a görgőre kerüljön. Kis igazítást követően már oké, de akkor pedig a vissza gomb eléréséhez kell túlságosan behajlítani legfelső ujjpercem, amely megoldható ugyan, csak egy kicsit gnóm. Lehet, hogy csak az én anatómiai felépítésem mutáns kissé (meg hát anyakomplexusom is van, állítólag), de nem tökéletes a navigációs készségek elhelyezése.

A telefon jobb oldalán egy „okos” gomb fedezhető fel, amely a ráfestett kukac alapján az üzenetkezelést hivatott elindítani, de bízhatunk rá más funkciót is. Emellett helyezkedik el a Memorystick Micro kártya fiókja, amelybe rögtön bele is tolhatjuk az alapcsomagban található 64 megabájtos bővítőegységet. A készülék alján a szokásos csatlakozó ücsörög, a telefon tetején pedig az infravörös port mellett található meg a bekapcsoló és profilváltó billentyű.

Az érintőképernyő kezelésére hivatott stylus az M600i bal felső csücskéből húzható ki. Könnyű megtalálni, mert a teteje világoskék, akárcsak a kijelző feletti és a hátlapon levő hangszóró rácsozata. Emiatt sokan egyből ráfogták a tesztkészülékre, hogy pannonos. A fekete színű verzió is ugyanezt a kék színt használja, úgyhogy ezzel együtt kell élni. Sajnos a ceruza elég filigrán kis valami, nem is húzható szét, kicsit törékenynek érződik.

Kijelző, gombsor

A képernyő isteni. Egyrészt hatalmas, ez konkrétan 38 x 52 mm fizikai méretet jelent. Bár a felbontás „csak” 240x320 pixel, de így is tökéletesnek mondható. A színek élénkek, napsütésben sem okoz gondot a használat.

A menürendszer pedig valami teljesen új. Az M600i is a legújabb Symbian rendszert használja, ám a felhasználói felület nem a Nokiákból ismert Series60, hanem a P910i-ben megtalálható UIQ interfész legújabb, 3.0-ás verziója. Ez gyakorlatilag mindenben eltér a Nokia okostelefonokban alkalmazott menütől, rögtön azzal az aprósággal, hogy támogatja az érintőképernyőt.

Magáról a menürendszerről még lesz szó a későbbiekben, de egy dolgot már most le kell szögeznünk: a felületet úgy alkották meg a mérnökök, hogy szinte minden funkció elérhető és használható anélkül is, hogy a ceruzát elő kéne venni. Az oldalsó navigációs eszközök sokat segítenek, ha pedig muszáj a képernyőhöz nyúlni, akkor jókora ikonok és/vagy feliratok segítik a használatot.

A gombsor a telefon következő érdekessége. Mi benne a forradalmi? A hagyományos számgombok mellé pakoltak egy-egy sor többletgombot, az így keletkező mátrixon pedig kettesével, a QWERTY elrendezést követve pakolták le a betűket. Ez elvben azért jó, mert így a szövegbevitel mennyire nagyon is remek lett a gyártó szerint, ám van vele egy kis bibi. Amíg csak telefonszámokat ütögetünk be, addig minden oké. De mihelyst karaktereket szeretnénk bevinni, rögtön fény derül az egyik furcsaságra: az egyes gomboknak mindig a megfelelő oldalát kell megnyomni ahhoz, hogy a kívánt karakter megjelenjen a kijelzőn.

Nem vagyok egy türelmetlen típus, ha egy telefon kezeléséről van szó, de nem bírtam megszokni. Nagyon sokat ütöttem félre, vagy a gomb másik felét is lenyomtam, vagy pedig a szomszédos billentyű közelebbi felét sikerült izgatnom, így aztán sokat nyúltam a törléshez. Az viszont tény, hogy a QWERTY elrendezést nem kell megszokni, magától jön, aki szokott PC-n gépelni, annak egy percet sem kell keresgélnie a karaktereket. A billentyűzet világítása igen attraktív, ha simán használjuk, akkor világoskék, ha rajta van a billentyűzár, akkor zöld, ha pedig kikapcsolt állapotban töltjük a készüléket, akkor csak a középső gombok világítanak.

Menürendszer

A megújult UIQ platform igen jól sikerült. Csak nyomokban emlékeztet a régi felületre a teljesen újjáépített rendszer. Az alapképernyőn az alsó sorban négy tetszőleges ikonunk lehet, valamint a főmenübe repítő rajzocska. Ezek ceruza nélkül is kezelhetőek, mert jó nagyok. A középső részt a „Ma” funkció tölti ki, amely az Active Desktopra hajaz: beérkezett üzeneteink és naptárbejegyzéseink kerülnek ide. A „Ma” szöveg előtt egy kis pluszjel van, ezt megnyomva nyílnak meg a részletek. Ha történt valami esemény, akkor a „Ma” felirat mögé egy felkiáltójel is kerül, így serkentve arra a felhasználót, hogy másszon bele mélyebben a funkciókba. Bár a kis pluszjel ujjal nehezen található el, a ceruzát mégsem kell elővenni, mert az oldalsó görgő befele nyomásával is ugyanezt a hatást érjük el. A felső ikonsorban mindenre lehet kattintani, de itt már ajánlott a ceruza. A bal sarokban egy gyorsmenü bújuk meg, itt lehet az időt, a hangerőt és a billentyűzárat állítani. A jobb csücsökben pedig a feladatkezelő található, amely mutatja az éppen futó taskokat, illetve a legutóbb megnyitott alkalmazásokat.

Ha bezúzunk a főmenübe, akkor kétféle nézet közül választhatunk: egy ikonos és egy listás megjelenítési forma áll rendelkezésünkre. Ez ráadásul úgy működik, hogy minden mappában külön-külön állítható a nézet. A navigációt az oldalsó görgőgomb, illetve az alatta elhelyezett visszaléptető billentyű segíti. A jelek szerint alapvetően jobbkezes emberek számára tervezték ezt így. A menürendszer kinézetét témák segítségével szabályozhatjuk, ezek nem csak a háttérképet, hanem a csengőhangokat és az ikonokat is átvariálhatják.

Szép és hasznos dolog, hogy az alapképernyőn található „Tovább” felirat mögött olyan okosságok bújnak meg, mint az egyből aktiválható hívásszűrés, a profilváltás, valamint az „Állapot” névre hallgató funkció, amely a töltöttség mellett szabad memória méretét és a különböző funkciók szoftververzióit is mutatja.

A készülék természetesen működik offline üzemmódban is, amely repülőgépen hasznos lehet. Az érintőképernyő igen pontos, de érdemes az első használat előtt kalibrálni azt. A kijelzővilágítás egy idő után lekapcsol, ilyenkor semmi nem látszik a képernyőn.

Alapfunkciók

A névjegyzék a belső memória terhére növekedhet. Ez 62 megabájt méretű. Egy névhez sok-sok adat vihető fel, ám saját mező nem hozható létre. Bár az is igaz, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek igen bőségesek. Listázás során háromféle betűméret is választható, illetve négyféle rendezési elv alapján teheti sorba a szoftver a kontaktokat, akár cégnév alapján is. A SIM kártyára csúnya szemmel néz az M600i, érdemes átmásolni a bejegyzéseket, melyek természetesen szinkronizálhatóak PC-vel, illetve biztonsági másolat is készíthető róluk.

Az üzenetkezelés is példás. Ha nehezen szokjuk meg a gombokat, akkor választhatunk kézírás-felismerést is, ám ebben az esetben mindkét kezünkre, illetve a ceruzára is szükségünk lesz. Az ékezet viszont kicsit körülményes. A gombsor alapból nem ad rá lehetőséget, a virtuális klaviatúrát kell erre használnunk. Kicsit megkönnyíti a helyzetet, hogy a T9-et hozzászabták az M600i-hez, ami azt jelenti, hogy üzenetírás során a felső sorban tesz javaslatokat arra nézve, hogy szerinte hogyan fog befejeződni az éppen írt szó. Itt ékezetes lehetőségek is vannak, ráadásul a rendszer olyan szinten öntanuló, hogy nem csak az általunk írt szavakat jegyzi meg automatikusan, hanem azt is, hogy legutóbb az adott szó után mit írtunk, így ezt a lehetőséget is felkínálja.

Az SMS mellett természetesen 300KB méretű MMS üzenetek is küldhetőek, illetve fogadhatóak. Üzenetek olvasásakor is háromféle betűméret közül választhatunk. Nem hiányzik az igen fejlettnek mondható e-mail kliens sem. Több fiókot is beállíthatunk, külön konfigurálható a hitelesített SMTP szerver is. A beérkezett levelek több szempont alapján listázhatóak, az automatikus letöltés pedig nem csak úgy paraméterezhető, hogy milyen időközönként történjen, hanem az is, hogy a nap mely szakában legyen ez aktív. A csatolmányok kezelése is megoldott, méretkorlátozás nincsen, a telefon az általa nem ismert fájlformátumokat is fogadja és elmenti.

Szervező és multimédia

Igen fejlettek a szervezőfunkciók. A naptár havi nézete furcsán kicsinek tűnik, a heti nézet sokkal jobban kihasználja a képernyőt. Aztán az első bejegyzás felvitele után kiderül: a havi nézet azért ilyen nyomi gyárilag, mert a hónap alatt már látszanak is a napokhoz rendelt bejegyzések. Négyféle eseményt rögzíthetünk: találkozó, emlékeztető, egész napos program, valamint évforduló. Az alapinformációkon felül a résztvevők nevei és egyéb megjegyzések is tárolhatóak. Talán mondani sem kell, de természetesen teljesen Outlook kompatibilis a rendszer. Van egy noteszünk is, amelybe korlátlan hosszú szöveges feljegyzéseket tehetünk meg, de ha nekünk úgy egyszerűbb, akkor rajzolhatunk is. Hasznos lehet akkor, ha valaki térképet rajzol arról, hogy hogyan kell A pontból B pontba eljutni.

Gyárilag háromféle ébresztési lehetőségünk van, amelyek különböző ismétlődési paraméterekkel is elláthatóak. Még az is beállítható, hogy mit tekintsen a szoftver munkanapnak. A szundi fixen öt perc, addig ismétlődik, ameddig csak akarjuk. A diktafonnal a memória méretig bezárólag vehetünk fel hangot. Elvileg beszélgetés közben is kéne működnie, de a tesztkészülék ilyenkor azt nyögte be, hogy nincs elég memória. Ami viszont hasznos, hogy hívás közben készíthetünk szöveges feljegyzést, amelynek a hívott számot és az időpontot adja címnek a rendszer.

A zenelejátszó MP3, AAC és AAC+ formátumokat támogat. A kihangosított készülék kicsit túlzásba viszi a magas hangok használatát, a mellékelt sztereó fülhallgatóval javul a helyzet, de ha ilyen céljaink vannak a készülékkel, akkor érdemes beszerezni a Walkman szériához gyártott neodímium fülest. Kamera nincs, MusicDJ van, de semmit nem változott a K700i óta. Jó hír, hogy az M600i támogatja a sztereó Bluetooth füleseket is.

3GP és MPEG4 videók visszajátszása nem okoz gondot, ilyenkor el is forgatható a kijelző, így teljes képernyőn futhatnak a filmek, szaggatást nem tapasztaltunk. A telefon ismeri az RSS formátumot is, így az internetes hírolvasás is igen magas szinten megoldott. A számológép csak alapfunkciós, de igen könnyen használható, van stopper, időzítő és valutaváltó alkalmazásunk is. Az irodai alkalmazások között a QuickOffice kapott helyet (ezzel nem csak megnézni, hanem szerkeszteni is tudjuk az Office dokumentumokat), valamint az Acrobat Reader mobilos verziója.

Gyárilag kettő játék található a készülékben. A QuadraPop nevű zenés tetris még mindig bazira unalmas, a Vijay Singh nevével fémjelzett golf viszont überkirály. Teljesen 3D környezetben kolbászolnak az arcok, hatalmasak a pályák, ha pedig nem bírja az ember 2 méterről begurítani a labdát, akkor őrjöng a karakter.

Adatkommunikáció, akkumulátor

A puszta tények: 3G, EDGE, Bluetooth, infra. Videohívás is mehet, de minket kamera hiányában nem fog látni a másik fél. A WLAN támogatás kicsit hiányzott. A böngészőt egy bizonyos Opera nevű cég szállítja, így aztán egészen jól kezelhető. Netezni azért is könnyű, mert a beállításokhoz kábé csak az APN címet kell megadni és már hasít is a net (ha van 3G a közelben).

Netezés közben elfektethetjük a kijelzőt, kérhetünk teljes képernyős nézetet, a navigáció pedig a ceruzával nem okoz gondot, ha pedig szövegbevitelre van szükség, akkor ott van a QWERTY billentyűzet. A böngésző szinte mindent kezel, megjelennek a flash cuccok is az oldalakon.

A Bluetooth kapcsolat hibátlanul működött, a 2.0-ás verziószám már nem olyan tetű, mint a régebbi modellekben. Nem spórolták ki az infravörös portot sem, apróbb dolgok (telefonkönyv bejegyzések) átvitelére még mindig jól jöhet. A gyári doboz tartalmazza a megfelelő szoftver és az USB kábelt is, úgyhogy pillanatok alatt telepíthető modemként is a gépre az M600i.

Az akkumulátor nagyjából másfél napig húzta folyamatos és intenzív használattal, hozzáteszem: 3G hálózaton. Ha csak GSM van, akkor valószínűleg tovább is bírja. Erős a telefon a beszélgetési idő tekintetében, több mint 3 órát dumáltam rajta egyhuzamban.

Összegzés. Az M600i jó telefon. A megújult UIQ platform igen felhasználóbarátra sikeredett. A gombokat meg kell szokni (a harmadik napon már egész jól ment, de a hagyományos módszerrel még megvertem volna saját magam), minden másban azt hozza a telefon, amit elvárhatunk tőle. Számomra a WLAN hiányzott kissé, illetve a tekerőgomb elhelyezését nem bírtam megszokni. A Sony Ericsson végre megrázta magát az okostelefonok mezőnyében is, ha a sokat csúszó P990i is hasonló képességekkel bír majd, akkor megint szerezhet híveket a gyártónak.