Harmadik próbatétel
Az első olyan zúzás, amely végül alapvetően mindkét telefont használhatatlanná tette, a gravitáció és az emberi izomzat összmunkájának gyümölcse. Először jómagam vágtam oda a földhöz mindkét eszközt erőből, majd Bocha próbálkozott azzal, hogy minél magasabbra dobja őket.
A földhöz csapás eredménye a Samsung esetén meg sem látszott, a Sony Ericsson azonban két igen mutatós törést szedett össze a kijelző körül, bónuszként pedig lecsusszant a hátlap. Annak ellenére is működött mindkét készülék, hogy egy reboot kellett ahhoz, hogy újra megtalálják a hálózatot, tehát továbbra is adott volt a feladat: valamelyiknek végleg fel kell dobnia a talpát.
Bocha ugrált kicsit, s felhajította a készülékeket 7-8 méter magasra, ahonnan kemény talajra érkeztek. Ez a mutatvány használhatósági szempontból elhozta a végítélet napját, a Sony Ericsson ugyanis teljesen betört kijelzővel „örvendezetett” meg bennünket, a Samsung ugyan külsőre egyben levőnek tűnt, de nem állt fel a hálózatra, a SIM kártya hibájára panaszkodott. A hátlapot leszedve (ez menet közben jobban odaszorult, mint amilyen eleinte volt) kiderült, hogy a SIM foglalat eltört, így a telefon nem képes érzékelni a kártya jelenlétét, használhatósági szempontból tehát a koreai telefon is feladta a harcot.
A Sony Ericsson kijelzője ugyan végleg megadta magát, de a telefon fel tudott jelentkezni a hálózatra, hívást is fogadtunk vele, tehát alapvetően működött, ami mindenképpen dicséretes eredmény egy olyan készüléktől, amely csupán az átlagfelhasználók számára készült.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
